Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)

1970-09-21 / 18. szám

8 észt SKODA 100-S Ugye, emlékeznek: kifogásoltam a kormány ke­mény járását. Nos, ma már, közel a 9000 kilomé­terhez, vajpuhán dolgozik a kormány, és „bevágás” után önként és fürgén igyekszik vissza az egyenesbe. De túl ezen, a „Vacláv”-ot megelőző fronthajtású kocsim után úgy tűnik, hogy a Skoda olyan, mint az az NB-egyes labdarúgó, aki zsebkendőnyi helyen is képes lekezelni a labdát és megfordulni azzal. Hányszor szorultam már parkhelyen olyan csipetnyi területre, ahonnan csak sza­pora kapcsolgatási és kormányzási manőverezéssel si­kerülne az imént említett kocsival kikerülni! De nem így a Vaciával, amelynek fordulási átmérője 10,20 méter. A sebeségváltó „botja” jól esik kézre, könnyűvé téve még a gyors, sportos váltást is. (Igaz, a váltókar fekete műanyagfejét időnként meg kell húzni, mert csak úgy tenyérbe fogva a kart, szoktam a gombot ütközésig csa­varni. Azért így, mert tartok tőle, hogy a kombinált fogó ott hagyná foganyomát a kar festékborításán.­ Né­ha ellenkezik a váltó, és csak úgy hajlandó befogadni az első fokozatot, ha előzőleg beakasztom a másodikat. En­nek okára még nem jöttem rá, de nem is kerestem, mert mint említettem, effélére csak ritkán vetemedik. Ígértem, megmérem a benzinfogyasztást városi forga­lomban is. Annak előrebocsátásával, hogy főleg rövid utakon közlekedünk Vaciával, és önműködő szivatója elég magas fordulaton tartja a motort a melegítés nem is rövid — néhány perces — ideje alatt (ennek időtarta­ma a levegő hőmérsékletétől függ), így kereken 8 liter a fogyasztás. Lehet, hogy akad olyan Skoda-motor is, amelyik megelégszik az AFIT által kiadott kezelési út­mutatóban közölt 7,6 liter benzinnel is, de mert — adott esetben — szívesebben kapcsolok vissza, kímélendő a motort, azért iszik ennyit a Vacláv, amit nem tartok ré­szegeskedésnek. A molibdéndiszulfid hasznosságát tudva, 8000 km-nél Fi­molt öntöttem a 7500 km-nél cserélt Áfor Multi Super olajhoz. Az eredményre természetesen várni kell, de bi­zonyosra veszem, hogy a Vacláv javát szolgálja a Fimol. Többen is megkérdezték: utazás közben emelkedik-e a kocsi eleje? Akadt olyan is, aki tagadó válaszomra, két­kedő hangon arról faggatott, hogy: nagy tempóban sem vettem észre „repülési” szándékát? Valóban nem tapasz­taltam ilyesmit, pedig semmiféle kok­riccal nem terhe­lem túl a mellső kerekeket. Derekasan fekszi az utat, amint azt mondani szokták. Meg afelől is érdeklődnek, hogy nagy esőben nem ereszti-e a karosszéria a vizet. Kissé szégyenkezve szoktam bevallani, hogy amióta nyersgumival betapasztották az elefántfül gumiperemén talált lyukat, azóta olyan száraz belül a kocsi, mint a tapló. Temperamentum dolgában nemigen tolakszik előre a de­rék Vacláv. Bizony, akad néhány, vele egyívású kocsi, amelyik fürgébb a Skodánál. És ezt a negatív tulajdon­ságát nem is akarom kendőzni, annál inkább, mert ez nem számottevő hátrány. Miután tudjuk, hogy a tech­nikában nincsen csoda, a Vacsávokból is könnyen le­hetne még jobban gyorsuló kocsikat csinálni, ismerete­sek az idevágó receptek, ámde a Skoda-konstruktőrök inkább az élettartamot, a tartósságot vélték fontosabb­nak (ez pedig nem elhanyagolható szempont). Ha pedig úgy alakul a helyzet — önhibámon kívül —, hogy „tépni” kell, akkor könnyű szível visszakapcsolok egy fokozatot, és a motor vidáman pörgi a magasabb fordu­latszám nótáját. (Őszintén szólva nem teszem ezt szíve­sen a barátságosan viselkedő Vac­ával.) Lehet, hogy ezzel kis lavinát indítok el, mégis megírom. Egy kocsimosás alkalmával barátom — meggyőződésem Wartburgos — márkasovinizmusból hibát akart találni a Skodán, és miközben guggolva lesett a kocsi­­alá, a mellső kerekek nem kerülték el árgus pillantását, így derült ki, hogy a futómű beállítása módosításra szorul. Mondanom sem kell: a szervizben, eredeti gyári műszerek segítségé­vel, hihetetlenül gyorsan ismét beállították a dőlést és az összetartást. Ha tehá­t a mellső gumiköpenyek nem egyenletesen kop­nak, azaz a szélükön a mintázat „fűrészfogasra” kopik, akkor kell a futóművet ellenőriztetni. Rózsa György Tessék csak meg­nézni, miként kenő­­dik a két jobb oldali kerék köpenye — ez a tempós kanyarvé­telt bizonyítja —, miközben alig dől a kocsi függőleges ten­gelye. Az őzek és az autók az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvényt módosította az El­nöki Tanács. A törvény és módosítása két szempontból is érinti a gépjárműve­zetőket. A törvény értelmében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter köteles intéz­kedni, hogy az erdők a dolgozók üdülé­sét, pihenését is szolgálják. Az erdei uta­kat közlekedésre, az erdőt üdülésre, pi­henésre — az erdő- és vadállomány vé­delmére szolgáló szabályok megtartása mellett — bárki használhatja. Az erdő kezelője egyes erdei utakon ide­gen járművek közlekedését megtilthatja vagy korlátozhatja, ha az út, állapota vagy a közlekedés biztonságát szolgáló berendezéseik hiánya miatt a közleke­désre alkalmatlan, veszélyes, vagy pedig az idegen járműforgalom az erdő- vagy a vadgazdálkodás érdekeit sérti. Erről fi­gyelmeztető táblákkal kel tájékoztatni. Az autósokat érintő másik rendelkezés olyan kérdést szabályoz, amellyel az utóbbi időben gyakran kellett foglal­kozni. Az eddigi jogszabályok szerint a vad­állatok által a közúton okozott károk kö­zül a vadászatra jogosultak (vadgazda­ságok, vadásztársaságok) csak azokat kö­telesek megtéríteni, amelyeket „szarvas, dám, vaddisznó vagy muflon idézett elő”. Csakhogy a gépjárművek és a va­dak összeütközéséből származó károk döntő többségét hazánkban más hasznos vad, elsősorban ez okozza! És bár az őz is a szarvasfajták családjába tartozik, a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása értel­mében eddig mégsem kellett megtéríteni az általa okozott kárt. Az új, 1971. január 1-én hatályba lépő rendelkezés szerint a vadászatra jogosult köteles megtéríteni bármely hasznos vad és a vaddisznó által a mezőgazda­ságon és erdőgazdaságon kívül okozott kárt. A közúton, gépjárműben okozott kár ilyen jellegű kárnak tekintendő. Nem kell azonban megtéríteni azt a kárt, illetőleg a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható magatartásának a kö­vetkezménye. A vadkárt a károkozástól számított öt napon belül be kell jelenteni a vadkár­­becslő szervnek, amelynek létrehozásá­ról külön jogszabály fog intézkedni. DR. SZŰCS FERENC az Autóklub Jogi Bizottságának titkára

Next