Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-09-21 / 18. szám
Sok évtizedes tapasztalat alapján remélhetjük, hogy az idén sem lesz rosszabb az őszi időjárás, mint az elmúlt évek szeptember—október hónapjai voltak. És mert az idei nyár nem nagyon kényeztette el a motorosokat, azt tanácsoljuk jó szívvel, hogy a várható kedvező időt használják ki, túrázzanak minél többet. Bizonyára akadnak majd olyan motorosok is, akik azért bánnak kíméletlenül a járművükkel, merthogy az idény végén amúgy is javításba kerül a „mód”. Nemcsak az AM, hanem nagyon sok motoros véleményét hangoztatjuk, amikor helytelenítjük ezt a gondolkodásmódot. Ez esetben nem a kifejezett motorrongálás ellen emelünk szót, ámbár az sem dicsérendő, hanem inkább arra szeretnénk figyelmeztetni ezeket a „kísérletező kedvű” motorosokat, hogy az általuk túlhajtott motor megtagadhatja az engedelmességet, aminek következménye a kötélvégre-akasztás lehet. Ezért, a motor nevében arra kérjük a javításra érett motorok tulajdonosait: bánjanak kíméletesen a szegény párákkal — ezzel önmaguknak tesznek jót. Az ősziesre fordult csalóka idő megtévesztheti a motorost — és főleg az útitársnőjét. A ragyogó idővel kecsegtető, de még kissé borongós reggeleken annak figyelembevételével öltözzenek, hogy a mind korábban lebukó nap után szaporán húzódik össze a hőmérő higanyszála. Jó szolgálatot tesz ilyenkor valami kötött gyapjú holmi , s ez elsősorban az útitársnőre, illetve annak derekára vonatkozik. Ez idő tájban egyáltalán nem szokatlanok a csendes esők, amelyek nem okoznak gondot az előrelátó motorosnak. Gondolunk itt legelőször a motor „cipőire” azaz a gumiköpenyek futófelületének állapotára. A szemre oly mutatós, csille- őszi tanácsok jó ködlámpák, krómozott, bukásvédő csőívek helyett tessék inkább hibátlan gumiabroncsokról gondoskodni. Igaz, a jó gumi nem „öltözteti” a motort, csak óvja a motoros testi épségét. (Persze egy valóban jó ködlámpa is hasznos lehet, de mert részben a mi éghajlatunk alatt nem gyakori a tömény köd, részben az alkalmi szarkákat rossz útra csábítja a fényes lámpa, gondoljuk, a hibátlan gumi jobb szolgálatot tehet.) A csapadék ellen a láb- és szélvédő nyújtja a legtöbb biztonságot. Ezeken kívül jó szolgálatot ad a műanyagból készült, jól zárható esőkabát (vagy az előző számunkban ismertetett könnyű köpeny). Tudjuk, ezek a tapasztalatokból származó jó tanácsok már nem sokat mondanak az öreg motorosoknak, csakhogy a kezdők száma elég tekintélyes. De hogy az úgynevezett öreg rókákhoz is szóljunk, beszéljünk egy mind jobban elterjedő vezetési hibáról is. Kezdjük azzal, hogy a Kresz 47. § (2) bekezdése szerint járművel az úttesten nemcsak „a menetirány szerinti jobb oldalon” kell haladni, hanem az előírás azt is hozzáteszi: „a forgalmi és az útviszonyoknak megfelelő mértékben jobbra tartva”. De ezen a törvényes kötelezettségen túl a kulturált közlekedés is megkívánja mindenféle jármű vezetőjétől, hogy az út jobb szélét használják. Különösen a keskenyebb utakon van ennek fokozott jelentősége. Tudjuk, hogy a gyarapodó járműparkkal, meg az örvendetesen fejlődő idegenforgalommal nem tarthat lépést az útépítés, éppen ezért kellene — a saját és valamennyiünk érdekében betartani ezt a szabályt. Ezzel nemcsak könnyebbé, hanem — és ez a fontosabb — veszélytelenebbé válhatna a most egyre kockázatosabbá váló előzés. Szinte érthetetlen, hogy a legtöbb járművezető előszeretettel a felezővonalon, vagy jobb esetben annak szomszédságában száguld, mit sem törődve a mögötte haladóval. Sokkal, de sokkal veszélytelenebb lenne útjainkon a közlekedés, ha a motorosok — és persze az autósok is — a beton jobb szélén hajtanának. öreg motoros 20 ÉLETÉRŐL VAN SZÓ Súlyos megállapítást foglal magában a fenti cím, és nem is alaptalanul. Arról szeretnénk beszélni, hogy az elmulasztott vagy elkésett irányjelzés roppant nagy veszélyt jelent, különösen nekünk, motorosoknak. A Kresz egyértelműen határozza meg, hogy mikor kell a motorosnak jeleznie, méghozzá úgy, hogy az jól látható és félreérthetetlen legyen: — amikor útsávját váltja, — amikor előz, — amikor kanyarodik (bármelyik irányba) — indulásnál, — megállásnál. A kinyújtott karú jelzés csak akkor hatásos, ha kellő időben végzi. Láttunk motorost, aki éppen csak elengedte a kormányt, és hanyag mozdulattal az úttestre mutatott. Ez esetben csak a jelzési szándék volt meg, de ez a nemtörődöm mozdulat nagyon is félreérthető. Az ebből származó esetleges balesetnél hiába hivatkozik a motoros az általa adott jelzésre... a mögötte jövő járművezető nem köteles kitalálni az előtte haladó motoros gondolatait ... A több évtizedes tapasztalat arra figyelmeztet: ne elégedjék meg a motoros még a szabályos karjelzéssel se, hanem igenis vessen egy pillantást hátra, így győződjék meg, hogy nem fenyegeti-e veszély, irányt változtathat-e kockázat nélkül. Indulás előtt pedig hátra kell nézni.