Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)

1970-09-21 / 18. szám

S­ok évtizedes tapasztalat alap­ján remélhetjük, hogy az idén sem lesz rosszabb az őszi idő­járás, mint az elmúlt évek szep­tember—október hónapjai voltak. És mert az idei nyár nem nagyon kényeztette el a motorosokat, azt tanácsoljuk jó szívvel, hogy a vár­ható kedvező időt használják ki, túrázzanak minél többet. Bizonyára akadnak majd olyan mo­torosok is, akik azért bánnak kí­méletlenül a járművükkel, mert­hogy az idény végén amúgy is ja­vításba kerül a „mód­”. Nemcsak az AM, hanem nagyon sok motoros véleményét hangoztatjuk, amikor helytelenítjük ezt a gondolkodás­­módot. Ez esetben nem a kifejezett motorrongálás ellen emelünk szót, ámbár az sem dicsérendő, hanem inkább arra szeretnénk figyelmez­tetni ezeket a „kísérletező kedvű” motorosokat, hogy az általuk túl­hajtott motor megtagadhatja az en­gedelmességet, aminek következmé­nye a kötélvégre-akasztás lehet. Ezért, a motor nevében arra kér­jük a javításra érett motorok tulaj­donosait: bánjanak kíméletesen a szegény párákkal — ezzel önma­guknak tesznek jót. Az ősziesre fordult csalóka idő meg­tévesztheti a motorost — és főleg az útitársnőjét. A ragyogó idővel kecsegtető, de még kissé borongós reggeleken annak figyelembevéte­lével öltözzenek, hogy a mind ko­rábban lebukó nap után szaporán húzódik össze a hőmérő higanyszá­la. Jó szolgálatot tesz ilyenkor va­lami kötött gyapjú holmi , s ez el­sősorban az útitársnőre, illetve an­nak derekára vonatkozik. Ez idő tájban egyáltalán nem szo­katlanok a csendes esők, amelyek nem okoznak gondot az előrelátó motorosnak. Gondolunk itt legelő­ször a motor „cipőire” azaz a gu­miköpenyek futófelületének állapo­tára. A szemre oly mutatós, csille- őszi tanácsok jó ködlámpák, krómozott, bukásvé­dő csőívek helyett tessék inkább hi­bátlan gumiabroncsokról gondos­kodni. Igaz, a jó gumi nem „öltöz­teti” a motort, csak óvja a moto­ros testi épségét. (Persze egy való­ban jó ködlámpa is hasznos lehet, de mert részben a mi éghajlatunk alatt nem gyakori a tömény köd, részben az alkalmi szarkákat rossz útra csábítja a fényes lámpa, gon­doljuk, a hibátlan gumi jobb szolgá­latot tehet.) A csapadék ellen a láb- és szélvé­dő nyújtja a legtöbb biztonságot. Ezeken kívül jó szolgálatot ad a mű­anyagból készült, jól zárható eső­kabát (vagy az előző számunkban ismertetett könnyű köpeny). Tudjuk, ezek a tapasztalatokból származó jó tanácsok már nem so­kat mondanak az öreg motorosok­nak, csakhogy a kezdők száma elég tekintélyes. De hogy az úgynevezett öreg rókákhoz is szóljunk, beszél­jünk egy mind jobban elterjedő ve­zetési hibáról is. Kezdjük azzal, hogy a Kresz 47. § (2) bekezdése szerint járművel az úttesten nemcsak „a menetirány szerinti jobb oldalon” kell haladni, hanem az előírás azt is hozzáteszi: „a forgalmi és az útviszonyoknak megfelelő mértékben jobbra tart­va”. De ezen a törvényes kötelezett­ségen túl a kulturált közlekedés is megkívánja mindenféle jármű ve­zetőjétől, hogy az út jobb szélét használják. Különösen a keske­nyebb utakon van ennek fokozott jelentősége. Tudjuk, hogy a gyarapodó jármű­parkkal, meg az örvendetesen fejlődő idegenforgalommal nem tarthat lé­pést az útépítés, éppen ezért kellene — a saját és valamennyiünk érde­kében­­­ betartani ezt a szabályt. Ezzel nemcsak könnyebbé, hanem — és ez a fontosabb — veszélyte­lenebbé válhatna a most egyre kockázatosabbá váló előzés. Szinte érthetetlen, hogy a legtöbb jármű­vezető előszeretettel a felezővona­lon, vagy jobb esetben annak szom­szédságában száguld, mit sem tö­rődve a mögötte haladóval. Sokkal, de sokkal veszélytelenebb lenne útjainkon a közlekedés, ha a motorosok — és persze az autósok is — a beton jobb szélén hajtanának. öreg motoros 20 ÉLETÉRŐL VAN SZÓ Súlyos megállapítást foglal magában a fenti cím, és nem is alaptalanul. Arról szeretnénk beszélni, hogy az el­mulasztott vagy elkésett irányjelzés roppant nagy ve­szélyt jelent, különösen nekünk, motorosoknak. A Kresz egyértelműen határozza meg, hogy mikor kell a motorosnak jeleznie, méghozzá úgy, hogy az jól lát­ható és félreérthetetlen legyen: — amikor útsávját váltja, — amikor előz, — amikor kanyarodik (bármelyik irányba) — indulásnál, — megállásnál. A kinyújtott karú jelzés csak akkor hatásos, ha kellő időben végzi. Láttunk motorost, aki éppen csak elengedte a kormányt, és hanyag mozdulattal az úttestre mutatott. Ez esetben csak a jelzési szándék volt meg, de ez a nem­törődöm mozdulat n­agyon is félreérthető. Az ebből szár­mazó esetleges balesetnél hiába hivatkozik a motoros az általa adott jelzésre... a mögötte jövő járművezető nem köteles kitalálni az előtte haladó motoros gondola­tait ... A több évtizedes tapasztalat arra figyelmeztet: ne elé­gedjék meg a motoros még a szabályos karjelzéssel se, hanem igenis vessen egy pillantást hátra, így győződjék meg, hogy nem fenyegeti-e veszély, irányt változtathat-e­­ kockázat nélkül. Indulás előtt pedig hátra kell nézni.

Next