Autó-Motor, 1971. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-06 / 1. szám

Mindannyiunk ügye Hazánk legfőbb törvényhozási testülete, az Országgyűlés legutóbbi ülésszakának fórumán a közúti közlekedés egészét érintő nagy jelentőségű kérdés is szóba került. Dr. Bélák Sándor veszprémi képviselő, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora a következő interpellációt intézte a belügyminiszterhez: A közúti forgalom hazánkban örvendetesen fejlődött, de sajnos még nagyobb mérvű a közlekedési balese­tek számának évenkénti 10—12 százalékos növeke­dése. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a gépjármű­­vezetők megfelelő kiképzésben részesüljenek és a közlekedési szabályokat, előírásokat betartsák. A közlekedési balesetek előidézője és okozója azonban gyakorta az útjainkon nagy számban közlekedő ke­rékpárosok és lovaskocsisok vigyázatlansága. Vi­szonylag keskeny és lakott helyeken átvezető útjain­kon most már el kellene érni, hogy a sötétben kivi­­lágítatlan járművek és italos kerékpárosok ne köz­lekedhessenek. A balesetek oka ugyanis gyakorta ezen gondatlanságok következménye és sajnos a köz­lekedésrendészeti hatóságok sem tudnak érvényt sze­rezni az ide vonatkozó szabályok és előírások betar­tásának. Ennek következménye, hogy besötétedés után útjain­kon a gépjárművek közlekedése igen veszélyes, le­lassul és számtalan baleset következik be a gépkocsi­Tisztelt Országgyűlés! A közúti közlekedés biztonsá­gának megóvása, javítása az ország egész lakosságát érintő nagyon fontos probléma. Az objektív nehéz­ségek mellett az emberi könnyelműség, a meggon­dolatlan magatartás, és gyakran a súlyos mulasztások — amelyek többségükben elkerülhetők lennének — hátrányosan hatnak a közlekedés biztonságára. E helyen egy korábbi interpellációra adott válaszom­ban már jeleztem, hogy a közlekedés szabályait dur­ván megsértőkkel, a mások életét veszélyeztetőkkel szemben szigorúbban lépünk fel. A balesetek meg­vezetők hibáján kívül. A sötétben, ködben, esőben, elöl és hátul egyaránt kivilágítatlan járművet való­ban nehéz idejében észrevenni. Maga a közlekedő egyén nem is tudja, milyen veszélynek van gyakorta kitéve. Baleset esetén viszont felelőssé többnyire a gépkocsivezetőket teszik ,,vigyázatlanság” indokával. Fel kell tenni a kérdést: miért kell ennek így lennie? Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell, mert többnyire olyan utakon közlekedünk, de fogunk még az elkövetkezőkben is, ahonnan a kerékpárok és a lovaskocsik nem tilthatók ki. Ezért úgy gondolom, ebben a kérdésben végre megoldást keresni — vala­mennyiünket érintő össz­társadalmi közügy. Ezért e helyről kérdezem a belügyminiszter elvtárstól: sze­rinte mi az oka annak, hogy ezen fontos, viszonylag könnyen végrehajtható közlekedésrendészeti előírá­soknak nem sikerül érvényt szerezni? Továbbá: mit kíván tenni a jelenlegi tarthatatlan helyzet felszá­molása érdekében? előzését, a közlekedési fegyelem szilárdítását szol­gáló intézkedéseink közül megemlítem, hogy ez év­ben közel 18 ezer vezetői engedélyt és ellenőrzőlapot vontak be szerveink olyan személyektől, akiknek ag­resszív magatartása, az életet védő szabályok sem­mibevevése súlyosan veszélyeztette a közlekedés biz­tonságát. Úgy vélem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez évben a személyi sérüléssel járó balesetek száma egy száza­lékkal csökkent. Ennek azért tulajdonítunk nagy je­lentőséget, mert az előző években a balesetek száma Benkei András belügyminiszter az interpellációra az alábbiakat válaszolta:

Next