Autó-Motor, 1971. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-06 / 1. szám
Mindannyiunk ügye Hazánk legfőbb törvényhozási testülete, az Országgyűlés legutóbbi ülésszakának fórumán a közúti közlekedés egészét érintő nagy jelentőségű kérdés is szóba került. Dr. Bélák Sándor veszprémi képviselő, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora a következő interpellációt intézte a belügyminiszterhez: A közúti forgalom hazánkban örvendetesen fejlődött, de sajnos még nagyobb mérvű a közlekedési balesetek számának évenkénti 10—12 százalékos növekedése. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a gépjárművezetők megfelelő kiképzésben részesüljenek és a közlekedési szabályokat, előírásokat betartsák. A közlekedési balesetek előidézője és okozója azonban gyakorta az útjainkon nagy számban közlekedő kerékpárosok és lovaskocsisok vigyázatlansága. Viszonylag keskeny és lakott helyeken átvezető útjainkon most már el kellene érni, hogy a sötétben kivilágítatlan járművek és italos kerékpárosok ne közlekedhessenek. A balesetek oka ugyanis gyakorta ezen gondatlanságok következménye és sajnos a közlekedésrendészeti hatóságok sem tudnak érvényt szerezni az ide vonatkozó szabályok és előírások betartásának. Ennek következménye, hogy besötétedés után útjainkon a gépjárművek közlekedése igen veszélyes, lelassul és számtalan baleset következik be a gépkocsiTisztelt Országgyűlés! A közúti közlekedés biztonságának megóvása, javítása az ország egész lakosságát érintő nagyon fontos probléma. Az objektív nehézségek mellett az emberi könnyelműség, a meggondolatlan magatartás, és gyakran a súlyos mulasztások — amelyek többségükben elkerülhetők lennének — hátrányosan hatnak a közlekedés biztonságára. E helyen egy korábbi interpellációra adott válaszomban már jeleztem, hogy a közlekedés szabályait durván megsértőkkel, a mások életét veszélyeztetőkkel szemben szigorúbban lépünk fel. A balesetek megvezetők hibáján kívül. A sötétben, ködben, esőben, elöl és hátul egyaránt kivilágítatlan járművet valóban nehéz idejében észrevenni. Maga a közlekedő egyén nem is tudja, milyen veszélynek van gyakorta kitéve. Baleset esetén viszont felelőssé többnyire a gépkocsivezetőket teszik ,,vigyázatlanság” indokával. Fel kell tenni a kérdést: miért kell ennek így lennie? Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell, mert többnyire olyan utakon közlekedünk, de fogunk még az elkövetkezőkben is, ahonnan a kerékpárok és a lovaskocsik nem tilthatók ki. Ezért úgy gondolom, ebben a kérdésben végre megoldást keresni — valamennyiünket érintő össztársadalmi közügy. Ezért e helyről kérdezem a belügyminiszter elvtárstól: szerinte mi az oka annak, hogy ezen fontos, viszonylag könnyen végrehajtható közlekedésrendészeti előírásoknak nem sikerül érvényt szerezni? Továbbá: mit kíván tenni a jelenlegi tarthatatlan helyzet felszámolása érdekében? előzését, a közlekedési fegyelem szilárdítását szolgáló intézkedéseink közül megemlítem, hogy ez évben közel 18 ezer vezetői engedélyt és ellenőrzőlapot vontak be szerveink olyan személyektől, akiknek agresszív magatartása, az életet védő szabályok semmibevevése súlyosan veszélyeztette a közlekedés biztonságát. Úgy vélem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez évben a személyi sérüléssel járó balesetek száma egy százalékkal csökkent. Ennek azért tulajdonítunk nagy jelentőséget, mert az előző években a balesetek száma Benkei András belügyminiszter az interpellációra az alábbiakat válaszolta: