Autó-Motor, 1972. január-június (25. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-06 / 1. szám
Korszerű oktatással és emelt szintű vizsgáztatással VÉDJÜK AZ ÉLETET! írta: Székely Gábor, a Gépjárművezetői Vizsgabizottság elnökének helyettese A gépjárművezetők képzésének és vizsgáztatásának reformja több mint kétéves múltra tekint vissza. A reformot a közúti közlekedéssel szemben támasztott követelmények és a mindennapos gyakorlat közötti ellentmondás tette időszerűvé, sőt — parancsolóvá. A kormány közlekedési koncepciójával összhangban növekszik hazánk gépjárműállománya. A népgazdaság termelő kapacitása állandóan bővül, így növelni kell a termeléshez szorosan kapcsolódó — nyersanyag, félkészáru és készáru — közúti szállító felszolgálást. Egyre több dolgozót kell a munkahelyére és visszaszállítani, s mind többen akarnak és tudnak részesülni az egyéni közlekedés, az autózás, az ország- és világjárás örömeiben. Ebből következik, hogy évről évre — növekvő ütemben — gyarapodik a közúti gépjárműállomány, az egyre korszerűbb, nagyobb teljesítményű autók csábítanak a gyorsabb vezetésre, következésképpen tűrhetetlen arányban növekszik a halálos vagy súlyos sérüléssel járó balesetek száma, valamint emelkednek az ezzel kapcsolatos anyagi károk. A gépjárművezető-képzés, de különösen a vizsgáztatás korszerűsítése e tendenciának a megfordítását célozta. Az elméleti vizsgákon a közúti közlekedés biztonságával elsőrendűen összefüggő szabályismereti és műszaki tudnivalókra helyeztük a hangsúlyt, és számon kértük a közúti közlekedés helyes magatartásnormáit, az etikai követelményeket. A tartalmi változást a módszerek változása is követte. Az elméleti vizsgák egy év óta írásban (tesztrendszerrel) folynak. Ezeken értelmezni kell a legfontosabb közúti táblákat, az útburkolati jeleket, a forgalomszabályozó fény- és karjelzéseket, az áthaladási elsőbbségre vonatkozó alapvető szabályokat, valamint számot kell adni bizonyos mozgásismereti, vezetéstechnikai jártasságról. A reform megszüntette a korábbi gyakorlati vizsgáztatás „gyorstalpaló” jellegét. Nincsenek ma már néhány perces, „szerencsejáték” jellegű vizsgák. Az új vezetői engedélyre pályázók ma kb. félóra alatt kell, hogy számot adjanak arról, hogy uraik gépjárműveiknek, s hogy „otthonosak” a közúti forgalomban is. E követelmények elbírálása több előírt feladat végrehajtásával és kijelölt forgalmi útvonalak bejárása során történik. A vizsgáztatás tartalmi követelményeinek és módszereinek megváltoztatását a közvélemény megnyugvással fogadta, és a változtatás találkozott a szakmai körök helyeslésével is. Ez természetes is, hiszen az írásbeli vizsgáztatás teljesen objektív. A jelöltnek — mint a közúton — magának kell felismernie az egyes jelzésképeket, döntenie az áthaladás elsőbbségéről, és kiválasztania a biztonságos vezetéstechnika adott esetben legmegfelelőbb megoldását, alkalmazását. Ugyanakkor számot kell adnia a biztonságos vezetéssel öszszefüggő műszaki jellegű ismeretekről (fék, kormány, a jármű és az úttest kapcsolata, mozgásismeret stb.). Polgárjogot nyert a gyakorlati vizsgáztatás korszerűsítése is. Az emelt képzési óraszámok lehetővé teszik, hogy az átlagos értékkel és megfelelő gyakorlattal rendelkező jelöltek — sikeres vizsga után — biztonsággal vehessenek részt a közúti forgalomban. Az élet, a fejlődés azonban nem áll meg. A közutakon a forgalom sűrűsége, a gépjárművek száma szüntelenül növekszik. Nem vitás, hogy ezzel egyidejűleg és ezzel párhuzamosan emelnünk kell a vizsgáztatás (és természetszerűleg az oktatás) szintjét. A követelményeket ésszerűen lépcsőzve, de állandóan emelnünk kell. Egyre több új írásbeli vizsgalapot bocsátunk ki, amelyeken a válaszok nehézségi foka nő. Tartalmasabbá tesszük a gyakorlati vizsgáztatást is. Csökkentjük az ún. „rutinfeladatok” számát, és új feladatokat iktatunk be (pl. manőverezés emelkedőn, lejtőn), s a hangsúlyt fokozatosan áttereljük a „forgalmi érettség” mind alaposabb elbírálására. Bonyolultabbak lesznek a forgalmi útvonalak, megemeljük egyegy vizsgázó gyakorlati vizsgájának időtartamát is. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter 1971. december 15-én látogatást tett a Gépjárművezetői Vizsgabizottságnál. Moharos Kálmán, a Vizsgabizottság elnöke ismertette a vizsgáztatás terén előttünk álló feladatokat, a vizsgáztatás további korszerűsítésének irányelveit. A miniszter elvtárs az irányelveket és a tervezett intézkedéseket helyesnek ítélte és — egyebek között — nyomatékosan felhívta a figyelmet a közúti közlekedés emberi tényezőire. Jól képzett, a közúti közlekedés etikáját ismerő és annak normáit betartó gépjárművezetőkre van szükség, ugyanakkor tervszerűen fel kell készíteni a gyalogosokat is, hogy alkalmazkodni tudjanak a növekvő forgalom követelményeihez. A társadalom már ma is, a jövőben még inkább megköveteli a gépjárművezetőktől, hogy „urai” legyenek gépjárműveiknek, hogy igazodjanak a forgalom ritmusához, hogy előzékenyek és türelmesek legyenek a közúti közlekedésben részt vevő társaikkal szemben. Ez a minimum, amit a társadalom elvár. Ugyanakkor segítségükre is sietünk. A vizsgakövetelményeket részletesen ismertetjük. A tanfolyamos képzés segédeszközeit biztosítjuk. A követelményekhez igazítjuk a szervezett oktatás szakoktatóinak fel- készítését. Szakoktatóinkat és a magánoktatásban tevékenykedőket szakoktatói vizsgára bocsátjuk. Ez utóbbival azt kívánjuk elérni, hogy a gyakorlati oktatók rendelkezzenek az oktatáshoz szükséges pedagógiai, pszichológiai, didaktikai ismeretekkel és gyakorlati — vezetéstechnikai — jártassággal. Célunk: szakembereket képezzünk — a maguk szintjén még jobb, még felkészültebb szakemberekké!