Autó-Motor, 1973. január-június (26. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-06 / 7. szám
Stilisztikatilaig szerények, tseiül kásáé furcsák, de bízva abban, hogy csak ritkán romlanak el, veszi őket a nagyközönség. Amit egy modern Citroënban, Renault—5-ben, vagy az Audi—80-bainmegtalál ma az ember, azt hiába keresi az ázsiai márkákban. Nem kétséges, hogy amint az európai autók megbízhatóbbak lesznek, erősen megfordulhat a kocka. A genfi autóskörökben különben sokat beszéltek most arról, hogy a legnagyobb siker — legalábbis eladási százalék szempontjából — a múlt évben a Lada, a szovjet Zsiguli vollt. Ez a kocsi ugyanis 1971-ben még ismeretlém volt a svájci piacon, ahol 1972-ben viszont több mint ezer Ladát vásároltak. Nem kis teljesítmény! No de térjünk vissza a Szalon autóira. Azzal folytatva, hogy Fordák, a már említett kétajtós Granadán kívül is tartogattak egy-két meglepetést. Megvették például De Tomasotól a gyárát, és ezzel együtt megvették maguknak a két neves olasz karosszéria-tervezőt, Ghiát és Vignalet is. Az új amerikai főnök úgy érezte, hogy valamit produkálnia keld — éspedig gyorsan — Ford emblémája alá. Így születhetett a szögletes elejű prototípus is, amelyet meglátva, az újságírók java inkább csak csodálkozott, mintsem gyönyörködött. Egy Granadára alapozott furcsa forma ez, és akik mindezt a jövő valamilyen hírnökeként tekintették, aggodalmuknak is kifejezést adtak. Elhangzott olyan megjegyzés, miszerint kár lenne, ha Detroit két balkézzel elrontaná mindazt, ami eddig szép és jó volt Modenában. Ford említése után talán csak egy pillantás a General Motors kártyái közé. Nemcsak láttam, hanem ki is próbálhattam többek között Opelék új Commodore GS típusát. Kívülről pontosan olyan, mint a régebbi, de a 2,8 literes motorral valóban remekül megy egy ilyen autó. Belül azonban úgy éreztem, hogy elöl és hátul is meglehetősen szűk helyet ad. Azt viszont ugyancsak el kell ismerni, hogy kidolgozása gondos és ízléses. Csendesen, szinte magától tartva a nyílegyenes vonalat, lehet vele menni 180 körüli tempót. Ezzel szemben a GM másik európai leányvállalata, az angliai Vauxhall még mindig nem tudott egyenesbe jutni. Ha például a 2,3 literes VX/90-es Vauxhallt hasonlítom a vele összemérhető Opel kocsival, akkor legfeljebb csak a féket dicsérhetem, és még arról lehet szólni, hogy az új, széles Pirelli-gumik elsőosztályúak. A gunnimantról különben a jövőben valószínűleg sokkal többet kell majd írnunk, mint eddig tettük, illetve tehettük. Itt van például az Avon cég új kereke, amely nem olyan komplikált, mint a Dunlop Total Mobility néven nemrég bemutatott konstrukció. Igaz, itt sem maga a gumiköpeny, hanem a különleges keréktárcsa okozza a meglepetést, mert erről durrdefekt esetén sem jön le a gumi. És ennek az új abroncsnak a gyártása egy fillérrel sem kerül többe, mint a régié. Ez valóban jelentős biztonsági lépés előre. Tulajdonképpen ha nem új modellek, hanem az autótechnika apróbb alkotóelemei után vadászgatunk egy-egy ilyen nagy kiállításon, akkor jobb hangulatú beszámolót lehet írni. Hamost folytatom, hogy sem Citroennél, sem Renault-nál, sem Fiatnál, Danál vagy Volténál sem láthattunk újat, akkor ez igaz is, meg nem is. Azért nem, mert a megszokott külsők mögött számtalan kisebb-nagyobb módosítás, újítás mindig akad. Ugyanez vonatkozik a legtöbb másmárkára is. És talán azért, hogy a két kétajtós hivatalos újdonság mellett legyen egy harmadik is, az utolsó percben megérkezett Mercedeséktől négymodell. Ezeknél nem a kettes, hanem a négyes dominál. A sportmodellek ugyan két ajtóval készülnek, de a többiek főként négyajtós kivitelűek, és ezekbe 4,5 literes, benzinfecskendős motorok kerülnek. Persze, ha nagyon boncolgatjuk az újdonság fogalmát, akkor ezekre is vonatkozik, hogy itt csak a motor lett új. Nyolchengeres, V-motorról van szó. Olyan motorról, amely 225 lóerőt ad. E kocsik eddig 2,8—3,5 K- A kipróbált Commodore GS és a Vauxhall vx/90 Bármelyik cég is állít ki napjainkban bárhol is egy villanyárammal hajtható kocsit, a sok benzinmotoros autó között, az mindig érdekes. Érdekes azért is, mert ezek a típusok úgy mutatkoznak be, hogy a nagyvárosi közlekedés ideális járművei. És tekintettel arra, hogy a világ minden nagyvárosában vágynak a csendesen futó, a levegőt nem szennyező, mozgékony, kevés helyre leállítható új közlekedési eszközre, nagy érdeklődéssel fogadnak minden ilyen javaslatot. Pillanatnyilag a Mazda Chanter sem több, mint egy mintapéldányként megvalósított javaslat. A Mini-méretű — állítólag 65 km-es sebességgel, 65 km út bejárására képes — kocsi hátuljába csúsztatják a telepeket