Autó-Motor, 1973. január-június (26. évfolyam, 1-12. szám)

1973-04-06 / 7. szám

Stilis­ztikatilaig szerények, tseiül kásáé furcsák, de bízva abban, hogy csak ritkán romlanak el, veszi őket a nagy­­közönség. Amit egy modern Citroënban, Renault—5-ben, vagy az Audi—80-­bain­­megtalál ma az ember, azt hiá­ba keresi az ázsiai márkákban. Nem kétséges, hogy amint az európai autók megbízhatóbbak lesznek, erősen megfordulhat a kocka. A genfi autóskörökben különben sokat beszéltek most arról, hogy a legnagyobb siker — legalábbis eladási szá­zalék szempontjából — a múlt évben a Lada, a szovjet Zsiguli vollt. Ez a kocsi ugyanis 1971-ben még ismeretlém­ volt a svájci piacon, ahol 1972-ben viszont több mint ezer Ladát vásároltak. Nem kis teljesítmény! No de térjünk vissza a Szalon autóira. Azzal folytatva, hogy Fordák, a már említett kétajtós Granadán kívül is tartogattak egy-két meglepetést. Megvették például De Tomasotól a gyárát, és ezzel együtt megvették maguknak a két neves olasz karosszéria-tervezőt, Ghiát és Vignalet is. Az új amerikai főnök úgy érezte, hogy valamit pro­dukálnia keld — éspedig gyorsan — Ford emblémája alá. Így születhetett a szögletes elejű prototípus is, amelyet meglátva, az újságírók java inkább csak csodálkozott, mintsem gyönyörködött. Egy Granadára alapozott furcsa forma ez, és akik mindezt a jövő valamilyen hírnökeként tekintették, aggodalmuknak is kifejezést adtak. Elhang­zott olyan megjegyzés, miszerint kár lenne, ha Detroit két balkézzel elrontaná mindazt, ami eddig szép és jó volt Modenában. Ford említése után talán csak egy pillantás a General Motors kártyái közé. Nemcsak láttam, hanem ki is pró­bálhattam többek között Opelék új Commodore GS típu­sát. Kívülről pontosan olyan, mint a régebbi, de a 2,8 literes motorral valóban remekül megy egy ilyen autó. Belül azonban úgy éreztem, hogy elöl és hátul is megle­hetősen szűk helyet ad. Azt viszont ugyancsak el kell is­merni, hogy kidolgozása gondos és ízléses. Csendesen­, szinte magától tartva a nyílegyenes vonalat,­ lehet vele menni 180 körüli tempót. Ezzel szemben a GM másik európai leányvállalata, az angliai Vauxhall még mindig nem tudott egyenesbe jut­ni. Ha például a 2,3 literes VX/90-es Vauxhallt hasonlí­tom a vele összemérhető Opel kocsival, akkor legfeljebb csa­k a féket dicsérhetem, és még arról lehet szólni, hogy az új, széles Pirelli-gumik elsőosztályúak. A gunnimantról külön­ben a jövőben valószínűleg sokkal többet kell majd írnunk, mint eddig tettük, illetve tehet­tük. Itt van például az Avon cég új kereke, amely nem olyan komplikált, mint a Dunlop Total Mobility né­ven nemrég bemutatott konstrukció. Igaz, itt sem maga a gumiköpeny, hanem a különleges keréktárcsa okozza a meglepetést, mert erről durrdefekt esetén sem jön le a gumi. És ennek az új abroncsnak a gyártása egy fillérrel sem kerül többe, mint a régié. Ez valóban jelentős biz­tonsági lépés előre. Tulajdonképpen ha nem új modellek, hanem az autó­­technika apróbb alkotóelemei után vadászgatunk egy-egy ilyen nagy kiállításon, akkor jobb hangulatú beszámolót lehe­t írni. Ha­­most folytatom, hogy sem Citroennél, sem Renault-nál, sem Fiatnál, Da­nál vagy Volténál sem lát­hattunk újat, akkor ez igaz is, meg nem is. Azért nem, mert a megszokott külsők mögött számtalan kisebb-na­­gyobb módosítás, újítás mindig akad. Ugyanez vonatko­zik a legtöbb más­­márkára is. És talán azért, hogy a két kétajtós hivatalos újdonság mellett legyen egy harmadik is, az utolsó percben meg­érkezett Mercedeséktől négy­­modell. Ezeknél nem a ket­tes, hanem a négyes dominál. A sportmodellek ugyan két ajtóval készülnek, de a többiek főként négyajtós kivite­lűek, és ezekbe 4,5 literes, benzinfecskendős motorok ke­rülnek. Persze, ha nagyon boncolgatjuk az újdonság fo­galmát, akkor ezekre is vonatkozik, hogy itt csak a motor lett új. Nyolchengeres, V-motorról van szó. Olyan motor­ról, amely 225 lóerőt ad. E kocsik eddig 2,8—3,5 K­- A kipróbált Commodore GS és a Vauxhall vx/90 Bármelyik cég is állít ki napjainkban bárhol is egy villanyárammal hajtható kocsit, a sok benzinmotoros autó között, az mindig érdekes. Érdekes azért is, mert ezek a típusok úgy mutatkoznak be, hogy a nagyvárosi közlekedés ideális járművei. És tekintettel arra, hogy a világ minden nagyvárosában vágynak a csendesen futó, a levegőt nem szennyező, mozgékony, kevés hely­re leállítható új közlekedési eszközre, nagy érdeklő­déssel fogadnak minden ilyen javaslatot. Pillanatnyilag a Mazda Chanter sem több, mint egy mintapéldány­ként megvalósított javaslat. A Mini-méretű — állítólag 65 km-es sebességgel, 65 km út bejárására képes — ko­csi hátuljába csúsztatják a telepeket

Next