Autó-Motor, 1973. június-december (26. évfolyam, 13-24. szám)
1973-12-21 / 24. szám
HIDEG NAPOKRA Nem mindenki állítja (és állíthatja) le télire pihenni az autóját. Bár az üzemeltetés hóban-hidegben nem olyan zavartalan mindig, mint nyáron, azért a téli autózásnak is megvan a külön szépsége, varázsa. Csupán néhány szempontra kell különösképpen vigyázni ilyenkor. Hogy milyenekre? Nos, a Ford-gyár forgalombiztonsági mérnökei szerint a következőkre: TELEM KÉSŐN VIKKAD és korán beesteledik, viszonylag sokat kell sötétben vezetnünk. Amikor tehát valami világos helyről kilépve a kormány mellé ülünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy szemünknek időt kell hagyni, amíg megszokja a sötétebb környezetet. Várjunk egy-két percet, és csak ez után induljunk el. HA CSILLAGGARÁZSBAN parkol a kocsink, hideg reggeleken számítanunk kell arra, hogy az ablakokat körben zúzmara, hó vagy jég borítja. Megfelelő oldószerpermet és kaparólapát segítségével előbb-utóbb jól megtisztíthatjuk az ablakokat. Csak hát ez is időbe telik. Éppen ezért ezt az időtöbbletet még indulás előtt be kell kalkulálnunk a ..menetrendünkbe”. TÉLI REGGELEKEN a zár befagyhat. Erre a célra is kapható fagymentesítő permet, amelyből ha keveset befecskendezünk a zár nyílásába, a ,,jégdugó” azonnal kiolvad. Sőt, a befecskendezett oldat további befagyás ellen is védelmet nyújt. Ha nincs ilyen vegyszerünk kéznél, akkor áthidaló megoldásként egy doboz gyufa is megteszi. Kesztyűben tartva a kulcsot, égő gyufával megmelegítjük és ezután dugjuk a zárba. Most már biztos, hogy nyílni fog az ajtó. A HŐTÖREDÉNY RETESZELÉSÉNEK sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a hidegindításnál. Pontosabban: a használatát félreértelmezik. Egy jól működő termosztát biztosítani tudja, hogy a víz — amíg egy bizonyos hőfokra fel nem melegszik — először csak a motortömbben cirkuláljon. A hűtőredőny reteszelése igazán akkor jut szerephez, amikor már elindultunk. És akkor is elsősorban azért, hogy a sáros, havas latyakot más kocsik ne fecskendezhessék fel a hűtőnkre, a motortérbe. Amikor a motor az üzemi hőfokot — persze most már menet közben — elérte, nyissuk ki a hűtőzsalut! A MÉRGEZŐ SZÉNMONOXIDGÁZOK miatt — amelyek későbbi rosszullétet is idézhetnek elő — különösen veszélyes zárt garázsban sokáig előmelegíteni, túráztatni a motort. INDÍTÁS ELŐTT néhány másodpercre érdemes bekapcsolni a világítást, hogy a ledermedt akkumulátor elektrolitje is „felébredjen”. De amikor önindítózunk, gondosan ügyeljünk arra, hogy egyetlen elektromos fogyasztó (lámpák, fűtés stb.) se legyen bekapcsolt állapotban. TÉLEN KÜLÖNÖSEN FONTOS, hogy a hátra tekintésünket semmi ne akadályozza. Éppen ezért fordítsunk gondot arra is, hogy a hátsó ablakfűtés (esetleg a fűtőlevegőt áramoltató rendszer) is jól működjön. És természetesen a külső visszapillantótükröket is tisztán kell tartanunk. NAGY HÓBAN némiképp javíthatjuk a gumik tapadását azzal, ha kissé csökkentjük az atmoszféranyomást. Ez persze csupánszükségmegoldás, ugyanis az előírtnál alacsonyabb nyomású gumiabronccsal az esetek túlnyomó többségében nagyon veszélyes közlekedni. Ahogy kievickéltünk a mély hóból, azonnal állítsuk vissza az előírt légkörű nyomást a gumiabroncsokban. A jó optikai érzékelés fontos követelmény az autósokkal-motorosokkal szemben. Nos, tegyünk egy kis próbát. Először egyik, majd a másik szemünkkel — tehát felváltva — vegyük szemügyre ezt az ábrasort. Amennyiben a csíkokat nem látjuk egyformán feketének (esetleg csupán egyik vagy a másik ábra ugrik sötét vonalakkal a szemünkbe), akkor a látásunkkal valami nincs rendben. Forduljunk tehát orvoshoz, mert szemüveg viselésével, vagy a meglevő szemüveg korrigálásával ez a „hibánk” is megszűnhet közlekedési módan. A KOCSI ALVAZAT ÉS KAROSSZÉRIÁJÁT egyaránt megtámadhatja a felfagyott sózott latyak, a kormot és más, korróziós góc kialakulását siettető anyagot tartalmazó hó- vagy jégtakaró. Főként ha tartósan a kocsin hagyjuk. Az autó tisztán tartása (télen különösen) nem csupán esztétikai szempont. A TOMPÍTOTT FÉNYT mindig — még napközben is — kapcsoljuk be, ha a látási viszonyok rosszak. Sokszor nem is csupán azért, hogy mi így jobban lássunk, hanem hogy mások — már jól messziről — észrevegyék a mi autónkat. AZ ABLAKOKAT — az első-hátsó szélvédőt és az oldalablakokat egyaránt — belülről is tartsuk tisztán, különösen, ha sokan ülnek az utastérben (nagyobb a páralecsapódás). A szűk utastérben lehetőleg ne dohányozzunk. A JÓ SZÉLVÉDŐMOSÓ-OLDAT télen is nagy segítségünkre van abban, hogy az ablakot tisztán tartsuk. Ugyanakkor a fagymentesítő megakadályozza azt is, hogy a rendszer befagyjon. De legalább ilyen fontos, hogy a szemüvegünk lencséjének tisztaságára is kínosan ügyeljünk. A LAMPAKAT a szennyes hólé, sáros latyak különösen gyorsan beboríthatja. Hosszabb úton ez a folyamat szinte észrevétlenül, folyamatosan megy végbe, és ez roppant veszélyes, mert a fényforrások erejét, hatótávolságát a felére csökkentheti le. Ne restelljük tehát — különösen hosszabb úton — gyakran megállni, letisztítani a fényszórókat, irányjelzőket és természetesen a hátsó világító-jelző burákat. AZ ELEKTROMOS RENDSZERT még a megszokottnál is rendszeresebben és gondosabban ellenőrizzük. A világítás, az ablaktörlő, a fűtés, a ködlámpák gyakori használata (és a sok hidegindítás) nagyon igénybe veszi az akkumulátort. A FAGYÁLLÓ FOLYADÉK akkor sem örökérvényű és mindenható, ha a legjobb minőségűnek hirdetik. Éppen ezért legalább kétévenként érdemes a rendszerben levő oldat hatásfokát ellenőriztetni és új fagyállóval feltölteni. A HÓLÁNC is sokat segíthet, ha nagy hóban vagy jeges terepen megrekedünk. De csak mérsékelt menetben közlekedhetünk így. Amikor pedig újra száraz talajra érünk, azonnal le kell szerelnünk őket. A SÖTÉTBEN való gyakori vezetés a nappali látási viszonyoknál kétségtelenül jobban igénybe veszi a figyelmünket. Ha ez megerőltetést jelent már a szemünknek, inkább iktassunk utazásunkba egy rövid kis pihenőt. És alkalomadtán forduljunk szemorvoshoz, mert lehet, hogy komolyabb oka is lehet ennek. HA MEGREKEDÜNK a mély hóban, sárban, ne túráztassuk a motort, és ne „pörgessük” a kerekeket, nehogy még jobban „beássa magát” a kocsink. Gyors egymásutánban kapcsoljunk előre (néha másodikba!) és hátrameneti fokozatba, miközben finom kuplung- és gázpedál-összjátékkal szépen „kihintáztatjuk" a kátyúból az autót.