Autó-Motor, 1973. június-december (26. évfolyam, 13-24. szám)

1973-12-21 / 24. szám

HIDEG NAPOKRA Nem mindenki állítja (és állít­hatja) le télire pihenni a­z autóját. Bár az üzemeltetés hóban-hidegben nem olyan za­vartalan mindig, mint nyáron, azért a téli autózásnak is meg­van a külön szépsége, varázsa. Csupán néhány szempontra kell különösképpen vigyázni ilyenkor. Hogy milyenekre? Nos, a Ford-gyár forgalom­­biztonsági mérnökei szerint a következőkre: TELEM KÉSŐN VIKKAD é­s korán beesteledik, viszonylag so­kat kell sötétben vezetnünk. Amikor tehát valami világos hely­ről kilépve a kormány mellé ülünk, ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy szemünknek időt kell hagyni, amíg megszokja a söté­­tebb környezetet. Várjunk egy-két percet, és csak ez után induljunk el. HA CSILLAGGARÁZSBAN parkol a kocsink, hideg reggeleken számítanunk kell arra, hogy az ablakokat körben zúzmara, hó vagy jég borítja. Megfelelő oldószerpermet és kaparólapát se­gítségével előbb-utóbb jól megtisztíthatjuk az ablakokat. Csak hát ez is időbe telik. Éppen ezért ezt az időtöbbletet még in­dulás előtt be kell kalkulálnunk a ..menetrendünkbe”. TÉLI REGGELEKEN a zár befagyhat. Erre a célra is kap­ható fagymentesítő permet, amelyből ha keveset befecskende­zünk a zár nyílásába, a ,,jégdugó” azonnal kiolvad. Sőt, a be­fecskendezett oldat további befagyás ellen is védelmet nyújt. Ha nincs ilyen vegyszerünk kéznél, akkor áthidaló megoldás­ként egy doboz gyufa is megteszi. Kesztyűben tartva a kulcsot, égő gyufával megmelegítjük és ezután dugjuk a zárba. Most már biztos, hogy nyílni fog az ajtó. A HŐTÖREDÉNY RETESZELÉSÉNEK sokan túl nagy jelentő­séget tulajdonítanak a hidegindításnál. Pontosabban: a haszná­latát félreértelmezik. Egy jól működő termosztát biztosítani tudja, hogy a víz — amíg egy bizonyos hőfokra fel nem meleg­szik — először csak a motortömbben cirkuláljon. A hűtőre­dőny reteszelése igazán akkor jut szerephez, amikor már elin­dultunk. És akkor is elsősorban azért, hogy a sáros, havas la­tyakot más kocsik ne fecskendezhessék fel a hűtőnkre, a mo­tortérbe. Amikor a motor az üzemi hőfokot — persze most már menet közben — elérte, nyissuk ki a hűtőzsalut! A MÉRGEZŐ SZÉNMONOXIDGÁZOK miatt — amelyek későbbi rosszullétet is idézhetnek elő — különösen veszélyes zárt ga­rázsban sokáig előmelegíteni, túráztatni a motort. INDÍTÁS ELŐTT néhány másodpercre érdemes bekapcsolni a világítást, hogy a ledermedt akkumulátor elektrolitje is „fel­ébredjen”. De amikor önindítózunk, gondosan ügyeljünk arra, hogy egyetlen elektromos fogyasztó (lámpák, fűtés stb.) se le­gyen bekapcsolt állapotban. TÉLEN KÜLÖNÖSEN FONTOS, hogy a hátra tekintésünket semmi ne akadályozza. Éppen ezért fordítsunk gondot arra is, hogy a hátsó ablakfűtés (esetleg a fűtőlevegőt áramoltató rend­szer) is jól működjön. És természetesen a külső visszapillantó­­tükröket is tisztán kell tartanunk. NAGY HÓBAN némiképp javíthatjuk a gumik tapadását azzal, ha kissé csökkentjük az atmoszféranyomást. Ez persze csupán­­szükségmegoldás, ugyanis az előírtnál alacsonyabb nyomású gumiabronccsal az esetek túlnyomó többségében nagyon veszé­lyes közlekedni. Ahogy kievickéltünk a mély hóból, azonnal állítsuk vissza­ az előírt légkörű nyomást a gumiabroncsokban. A jó optikai érzékelés fontos követelmény az autósokkal-motorosokkal szemben. Nos, tegyünk egy kis próbát. Először egyik, majd a másik szemünkkel — tehát felváltva — ve­gyük szemügyre ezt az ábrasort. Amennyi­ben a csíkokat nem látjuk egyformán feke­tének (esetleg csupán egyik vagy a másik ábra ugrik sötét vonalakkal a szemünkbe), akkor a látásunkkal valami nincs rendben. Forduljunk tehát orvoshoz, mert szemüveg viselésével, vagy a meglevő szemüveg kor­rigálásával ez a „hibánk” is megszűnhet közlekedési módan. A KOCSI ALVAZAT ÉS KAROSSZÉRIÁJÁT egyaránt megtá­madhatja a felfagyott sózott latyak, a kormot és más, korró­ziós góc kialakulását siettető anyagot tartalmazó hó- vagy jég­takaró. Főként ha tartósan a kocsin hagyjuk. Az autó tisztán tartása (télen különösen) nem csupán esztétikai szempont. A TOMPÍTOTT FÉNYT mindig — még napközben is — kap­csoljuk be, ha a látási viszonyok rosszak. Sokszor nem is csu­pán azért, hogy mi így jobban lássunk, hanem hogy mások — már jól messziről — észrevegyék a mi autónkat. AZ ABLAKOKAT — az első-hátsó szélvédőt és az oldalablako­kat egyaránt — belülről is tartsuk tisztán, különösen, ha sokan ülnek az utastérben (nagyobb a páralecsapódás). A szűk utas­térben lehetőleg ne dohányozzunk. A JÓ SZÉLVÉDŐMOSÓ-OLDAT télen is nagy segítségünkre van abban, hogy az ablakot tisztán tartsuk. Ugyanakkor a fagy­mentesítő megakadályozza azt is, hogy a rendszer befagyjon. De legalább ilyen fontos, hogy a szemüvegünk lencséjének tisztaságára is kínosan ügyeljünk. A LAMPAKAT a szennyes hólé, sáros latyak különösen gyor­san beboríthatja. Hosszabb úton ez a folyamat szinte észrevét­lenül, folyamatosan megy végbe, és ez roppant veszélyes, mert a fényforrások erejét, hatótávolságát a felére csökkentheti le. Ne restelljük tehát — különösen hosszabb úton — gyakran megállni, letisztítani a fényszórókat, irányjelzőket és természe­tesen a hátsó világító-jelző burákat. AZ ELEKTROMOS RENDSZERT még a megszokottnál is rend­szeresebben és gondosabban ellenőrizzük. A világítás, az ablak­törlő, a fűtés, a ködlámpák gyakori használata (és a sok hideg­indítás) nagyon igénybe veszi az akkumulátort. A FAGYÁLLÓ FOLYADÉK akkor sem örökérvényű és minden­ható, ha a legjobb minőségűnek hirdetik. Éppen ezért legalább kétévenként érdemes a rendszerben levő oldat hatásfokát el­lenőriztetni és új fagyállóval feltölteni. A HÓLÁNC is sokat segíthet, ha nagy hóban vagy jeges tere­pen megrekedünk. De csak mérsékelt menetben közlekedhe­tünk így. Amikor pedig újra száraz talajra érünk, azonnal le kell szerelnünk őket. A SÖTÉTBEN való gyakori vezetés a nappali látási viszonyok­nál kétségtelenül jobban igénybe veszi a figyelmünket. Ha ez megerőltetést jelent már a szemünknek, inkább iktassunk uta­zásunkba egy rövid kis pihenőt. És alkalomadtán forduljunk szemorvoshoz, mert lehet, hogy komolyabb oka is lehet ennek. HA MEGREKEDÜNK a mély hóban, sárban, ne túráztassuk a motort, és ne „pörgessük” a kerekeket, nehogy még jobban „beássa magát” a kocsink. Gyors egymásutánban kapcsoljunk előre (néha másodikba!) és hátrameneti fokozatba, miközben finom kuplung- és gázpedál-összjátékkal szépen „kihintáztat­­juk" a kátyúból az autót.

Next