Autó-Motor, 1973. június-december (26. évfolyam, 13-24. szám)

1973-12-21 / 24. szám

SZEPES BÉLA ő az, akinek van mire szerénynek lennie: 1925 és 1932 között, nyaranta — hétszer — nyerte el a gerelyvetés magyar bajnoka címet. Ugyanennek a hét esztendőnek felein pedig valamennyi síszámban is Szepes Béla lett az országos bajnok. És csak úgy mellékesen há­romszor volt Nagy-Britannia legjobb gerely­vetője, azaz bajnoka, és közben, 1928-ban az amszterdami Olimpián ezüstérmet nyert, 65,26 méteres gerelyhajításával. Majd amikor úgy érezte (41 évvel ezelőtt), hogy kiöregedett a versenyzésből (29 éves volt), mindkét sportág­ban elvállalta a szövetségi kapitány munká­ját és mint mesteredző foglalkozott az után­pótlással. Ez a sikerekben gazdag sportmúlt hitelesíti a grafikusművész Szepes Béla alkotásait, kari­katúráit, amelyekről érződik, hogy alkotójuk a sport területén is bajnok volt. — A vonal művészete állandóan vonzott — emlékezik vissza a most 70 esztendős művész. — De mert mindig pénzt kellett keresnem, csak elég későn hódolhattam szenvedélyemnek. Még csak 14 éves voltam, 1917-ben, ami­kor apám meghalt, és hogy öcsémmel együtt továbbtanulhassunk, házitanítóskodtam. Is­koláim után a „Nemzeti Sport" nevű sport­újsághoz kerültem, ahol nemcsak írtam, ha­nem rajzoltam is. Hogy tovább fejlődjek, el­szerződtem a híres berlini Ulstein kiadóhoz, ahonnan később el kellett jönnöm, mert Hit­­lerék nem kedvelték a külföldieket. És, mert az Est-lapoknak karikatúrákban számoltam be az 1936-os olimpiáról, a Nemzeti Sport fő­­szerkesztője „feketelistára” tett. Síiskolát nyi­tottam a Kékesen, aztán voltam tisztviselő a Gumigyárban, majd az idegenforgalomban tevékenykedtem. Életem folyamán harminc­hétféle munkát végeztem. A felszabadulás óta majdnem valamennyi ha­zai újságnak készítek sport karika­túrákat, miközben háromszor nyertem el az Ezüst Gerely sportművészeti díjat. Hát igen, az automobil. Ez a szerelem 35 év­vel ezelőtt kezdődött egy nyitott sport-Lancia alakjában. Nagyon szerettem, de a háború elragadta tőlem. Aztán, valamivel később lett egy Fiat Balillám, amelyet barátaim — kül­lemére célozva — kínai Mercedesnek becéz­tek. A Fiat sokáig kitartott mellettem, aztán következett egy 1100-as Skoda és 1960 óta egy VW-bogaram van. A közlekedési rendőrséggel nagyon jó a kapcsolatom, csupán tilos parko­lásért fizettem. Az autót veszélyes fegyver­nek tartom, amellyel — sajnos — sokan vissza­élnek. Véleményem szerint sokat javítana a mai helyzeten, ha mondjuk az Autóklub be­rendezne egy különleges gyakorlópályát, ame­lyen a már jogosítvánnyal rendelkező autósok szerezhetnének rutint a művi akadályok le­küzdésével. Azt kérdezi, tudok-e valami jó ötletet adni a fiatalabb autóstársaimnak. Na várjon csak ... A fagyos éjszakákon a szabadban tárolt ko­csik ablaktörlő-lapátjait tessék felemelni az üvegről, nehogy azok odafagyjanak. — ergyé — (7Zég,L képek... Szívesen adunk helyet Bodnár Gábor debreceni olvasónknak, aki örömmel csatlakozik az AM idei 19. számában megjelent „A régi motorkerékpárokért” című írásban említett Varga bácsi ja­vaslatához, hogy a veterán motorok kapjanak jelentős adóked­vezményt. Majd így folytatódik a levél: „Nekem is van egy ha­sonló márkájú (BSA) 800 kcm-es öreg motorom, sajnos a gyár­tási éve ismeretlen, de azt biztosan állíthatom, hogy ma is kifo­gástalanul működik.” A fényképet megmutattuk az egykori BSA-képviselőnek, Urbach Lászlónak, aki úgy mellékesen jó néhányszor motorkerékpár- és motorcsónak-bajnokságot nyert, nemcsak Magyarországon, ha­nem még Ausztriában is. Szerinte olvasónk motorkerékpárja csupán 500 kcm-es és gyártása a harmincas évekre esik. Ez alkalommal kaptuk Urbach Lászlótól ezt a fényképet, amely­ről dr. Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem professzora mosolyog. Mellette az oldalkocsiban a BSA-képviselő, aki most elmondta: a Nobel-díjas tudós egyik kedvenc hobbyja volt a mo­torkerékpár. Egy alkalommal azzal állított be hozzá, hogy oldal­kocsit szeretne kapcsoltatni a motorjához. Ámbár erről Urbach le­beszélte, mert azt veszélyesnek tartotta, a professzor ragaszko­dott elképzeléséhez, de miután kipróbálta az „oldalkocsizást”, el­állt a tervétől. Ez a fénykép a nevezetes próbaúton készült a Hu­nyadi téren, 1938-ban. Ugyancsak Urbach László fotógyűjteményéből származik ez a harmadik kép is, amely Kossuth-díjas költőnket, Illyés Gyulát örökíti meg az ötvenes években, egy Berva prototípuson. A­ vglánnál?

Next