Autó-Motor, 1974. január-június (27. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-06 / 1. szám

Az új év kezdetén tisztességes, eredményekben gazdag esztendőt zártunk. Sommázva azt mondhatjuk: erre az időszakra terveit célkitűzéseink sorra megvalósulta­k. Talán egyetlen jószándékú embert sem kell különösen meggyőzni arról, hogy a Párt X. kongresszusán jóvá­hagyott gazdaságpolitikai irányelvek 1973-ban is érvé­nyesültek. Sikerrel oldottuk meg gazdasági feladatainkat, melyek valóraváltásához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az 1972 novemberi KB-határozat, az akkor vi­lágosan megfogalmazott további célkitűzés, és az el­múlt novemberi KB-állásfoglalás, amelynek lényege: az egy esztendő alatt végzett munka mélyreható elemzése, ellenőrzése, a párt gazdaságpolitikájában tett lépések fel­mérése, valamint az ez évi feladatok irányvonalának megjelölése. A­z óév eredményei, a róluk kiadott statisztikák azt mutatják, hogy népgazdaságunk egészében terv­szerűen fejlődött, gazdasági életünk problémáinak csomópontjain csökkent a bizonytalanság, fokoz­­­zódott a sikeres és összehangolt erőfeszítés a meg­oldásra. Erről beszélnek egyébként azok a „szürke” számok is, amelyek az ipari, a mezőgazdasági és az épí­tőipari termelésről szólnak. De éppúgy elmondhatjuk azt is, hogy a X. pártkongresszusnak a beruházásokra, a népjólét fejlesztésére hozott határozatai is sorra meg­valósultak. Csak néhány példa erre: Átadták a Gagarin Hőerőművet; — megkezdte munkáját a Beremendi Cement- és Mészmű; — üzembe helyezték a Barátság II. kőolajvezetéket a hozzá tartozó olajfi­nomítóval; — az állami építőipar a tervezettnél több la­kást adott át, s ezzel nagyot léptünk afelé, hogy a ki­tűzött időre megvalósítsuk szocialista népgazdaságunk első hosszú távú tervét, az 1961-ben kezdődött 15 éves lakásépítő programban szereplő egymillió lakás felépíté­sét; — nagyobb arányú fizetésemeléseket hajtottunk vég­re az állami és szövetkezeti iparban; — megszületett és érvénybe lépett a népesedéspolitikai határozat. e optimizmussal szemlélhetjük azt is, ami közvet­lenül a mi területünkön, a közlekedés fejlesztésé­ben történt. Még a nyáron felavatták Magyarország első, 53 kilométer hosszú összefüggő autópályáját Buda­pest—Székesfehérvár között. — ismertté vált a kormány döntése az új, 500 kilométernyi autópálya programjáról, melynek megteremtéséhez a kormányzati szervek soron kívül biztosítják az anyagi fedezetet; s az autópálya építésének költségein felül tavaly majdnem négymilliárd forintot fordítottak útkorszerűsítésre. Az elmúlt évben az AFIT fejlesztési programjában egy sor karbantartó állomást adtak át rendeltetésének, de 15 milliós beruházással megépült a KPM Autófelügyelet gépjárművizsgáló állomása is, amely Közép-Európa el­ső olyan létesítménye, ahol a csarnok négy vizsgálópá­lyáján korszerű műszerekkel a legfontosabb forgalom­biztonsági és műszaki követelményeiknek megfelelően ellenőrzik a gépkocsikat. Ú­gy véljük, az eddig elmondottak már érzékenyen jelzik, hogy a motorizáció terjedése nálunk is nagyfokú fejlődésnek indult. Az alapvető szük­ségletek — lakás, ruházkodás, élelem — kielégítése mellett újabb igények is jelentkeztek: az utazás és az autó iránti kereslet. A teljességre való tö­rekvés nélkül hadd említsünk most is néhány számot: 1960-ban az országban csak minden 300-dk lakosnak volt személyautó­ja, ám ez a szám tavaly már 30 alá esett. 1970-ben 240 ezer volt a személyautók száma, 1971- ben 295 ezer, 1972-ben 340 ezer, s 1973-ban már több mint 380 ezer futott belőlük a hazai utakon. Amíg 1965-ig összesen alig 60 ezer személyautót adtak el magánsze­mélyeknek, most mintegy 350 ezer autó van magántulaj­donban. Ez viszont már azt jelenti, hogy személyautó-el­látottságunk a szocialista országok közül megelőzi Bul­gáriát, Romániát, a Szovjetuniót és Lengyelországot, megközelíti Jugoszláviát és alig marad el az NDK-beli, valamint a csehszlovákiai autósűrűségtől. De tegyük mindjárt hozzá, hogy ebben erősen érezteti hatását a Zsiguli-kooperáció is, amelynek segítségével 1971-ben 19 500, 1972-ben 30 800, tavaly pedig már 38 ezer szovjet személyautót vásároltunk. Az a tény azonban, hogy gépkocsiellátásunk eddig ilyen rohamosan fejlődött és 1974-ben még tovább javul, új gondokat hozott és hoz felszínre. Egyfelől tovább fokozó­dik a levegő szennyezettsége, a zajártalom, a parkolási hiány, másrészt nagyobb lesz a balesetveszély. Az uta­zási idő csökkentése, a gyorsabb célhoz érés, a kényel­mesebb utazás immár végérvényesen társadalmi igény lett. És ez egymagában jó dolog! A­­baj csak ott kezdődik, amikor a volán mögött ülők olyan önzőikké válnak, hogy annak következménye nem is lehet más, mint a szabálysértés, az összeütközés, a gázolás , a közlekedési baleset. S bár a tavalyi statisztika szerint az előző évekhez viszonyítva valamelyest csökkent a balesetek száma, javult a közlekedési morál, ám az mindenkép­pen szomorú, hogy az eddiginél több családból már mindörökre hiányzik valaki, aki a száguldás vagy a meggondolatlan közlekedés áldozata lett. Ezért is üdvözölhette tavaly ősszel társadalmunk jóleső érzéssel a közlekedés terén történt egyik legfontosabb lépést, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács meg­alakulását, amelyben nem kevesebb, mint hatvan fon­tos állami és társadalmi szerv működik közre, s amely belügyi feladatként kezeli a baleset-megelőzési, isme­retterjesztő és propaganda-tevékenység irányítását. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha mi ezúttal is­­különös örömmel fogadjuk az OKBT első ténykedéseit, mert la­punk hosszú évek óta következetesen harcolt a biztonsá­gos közlekedésért, fenntartás nélkül támogatva minden olyan kezdeményezést, amely e bonyolult területen ren­det kívánt teremteni. Éppen ezért tartjuk fő feladatunk­nak az új esztendőben is, hogy tolsunkkal, lapunkkal segítsük megteremteni a közúti közlekedésben a jármű, a pálya és az ember közötti jó összhangot,­­ évet kezdünk. A párt és a kormány az elmúlt év végén megjelölte azokat a népgazdasági szintű feladatokat, amelyek nagy céljaink megvalósítását mozdítják előbbre. Közismert például, hogy to­vábbfejlesztik az energetikai, a vegyi-, az élelmi­szer- és a könnyűipart, valamint a hírközlést. Röviden: kilenc új nagy létesítményre nem kevesebb mint 36­­milliárd forintot költenék. Emellett az 1974. évi terv, a népgazdaság fejlesztésében elért eredményekre alapozva, az ötéves terv céljainak megfelelően az élet­­színvonalnak az eddiginél is gyorsabb emelkedését irá­nyozza elő. Ilyen meggondolásokból kerül sor — többek között — 1,2 milliárd forint kihatással központi bér­emelésre, a népesedéspolitikai határozat végrehajtása során pedig 1660 millió forintnyi állami juttatásra. Bi­zonyára nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a konkrét tervszámok mögött látják, hogy olyan intézkedések, mint például a paksi atomerőmű építésének megkezdése — a közútijármű-gyártás — a Tiszai Vegyi Kombinátban annak a nagykapacitású etiléngyárnak a megépítése, amely évente 250 ezer tonna etilént, 125 ezer tonna pro­pilént, 200 ezer tonna nagy oktánszámú benzint állít elő — a bélapátfalvi cementgyár — a gyulai húskombinát — az adriai kőolajvezeték építésében tett lépések — az autópályák továbbépítése — vagy éppen a Zsiguli-alkat­részek növelése, melynek nyomán még több autó érkez­het hazánkba — mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a társadalom igényeit még jobban kielégítsék, hogy a termelékenység növekedésével párhuzamosan ez évben is emelkedjék népünk életszínvonala. Kókai Imre 3

Next