Autó-Motor, 1974. január-június (27. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-06 / 1. szám
Az új év kezdetén tisztességes, eredményekben gazdag esztendőt zártunk. Sommázva azt mondhatjuk: erre az időszakra terveit célkitűzéseink sorra megvalósultak. Talán egyetlen jószándékú embert sem kell különösen meggyőzni arról, hogy a Párt X. kongresszusán jóváhagyott gazdaságpolitikai irányelvek 1973-ban is érvényesültek. Sikerrel oldottuk meg gazdasági feladatainkat, melyek valóraváltásához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az 1972 novemberi KB-határozat, az akkor világosan megfogalmazott további célkitűzés, és az elmúlt novemberi KB-állásfoglalás, amelynek lényege: az egy esztendő alatt végzett munka mélyreható elemzése, ellenőrzése, a párt gazdaságpolitikájában tett lépések felmérése, valamint az ez évi feladatok irányvonalának megjelölése. Az óév eredményei, a róluk kiadott statisztikák azt mutatják, hogy népgazdaságunk egészében tervszerűen fejlődött, gazdasági életünk problémáinak csomópontjain csökkent a bizonytalanság, fokozzódott a sikeres és összehangolt erőfeszítés a megoldásra. Erről beszélnek egyébként azok a „szürke” számok is, amelyek az ipari, a mezőgazdasági és az építőipari termelésről szólnak. De éppúgy elmondhatjuk azt is, hogy a X. pártkongresszusnak a beruházásokra, a népjólét fejlesztésére hozott határozatai is sorra megvalósultak. Csak néhány példa erre: Átadták a Gagarin Hőerőművet; — megkezdte munkáját a Beremendi Cement- és Mészmű; — üzembe helyezték a Barátság II. kőolajvezetéket a hozzá tartozó olajfinomítóval; — az állami építőipar a tervezettnél több lakást adott át, s ezzel nagyot léptünk afelé, hogy a kitűzött időre megvalósítsuk szocialista népgazdaságunk első hosszú távú tervét, az 1961-ben kezdődött 15 éves lakásépítő programban szereplő egymillió lakás felépítését; — nagyobb arányú fizetésemeléseket hajtottunk végre az állami és szövetkezeti iparban; — megszületett és érvénybe lépett a népesedéspolitikai határozat. e optimizmussal szemlélhetjük azt is, ami közvetlenül a mi területünkön, a közlekedés fejlesztésében történt. Még a nyáron felavatták Magyarország első, 53 kilométer hosszú összefüggő autópályáját Budapest—Székesfehérvár között. — ismertté vált a kormány döntése az új, 500 kilométernyi autópálya programjáról, melynek megteremtéséhez a kormányzati szervek soron kívül biztosítják az anyagi fedezetet; s az autópálya építésének költségein felül tavaly majdnem négymilliárd forintot fordítottak útkorszerűsítésre. Az elmúlt évben az AFIT fejlesztési programjában egy sor karbantartó állomást adtak át rendeltetésének, de 15 milliós beruházással megépült a KPM Autófelügyelet gépjárművizsgáló állomása is, amely Közép-Európa első olyan létesítménye, ahol a csarnok négy vizsgálópályáján korszerű műszerekkel a legfontosabb forgalombiztonsági és műszaki követelményeiknek megfelelően ellenőrzik a gépkocsikat. Úgy véljük, az eddig elmondottak már érzékenyen jelzik, hogy a motorizáció terjedése nálunk is nagyfokú fejlődésnek indult. Az alapvető szükségletek — lakás, ruházkodás, élelem — kielégítése mellett újabb igények is jelentkeztek: az utazás és az autó iránti kereslet. A teljességre való törekvés nélkül hadd említsünk most is néhány számot: 1960-ban az országban csak minden 300-dk lakosnak volt személyautója, ám ez a szám tavaly már 30 alá esett. 1970-ben 240 ezer volt a személyautók száma, 1971- ben 295 ezer, 1972-ben 340 ezer, s 1973-ban már több mint 380 ezer futott belőlük a hazai utakon. Amíg 1965-ig összesen alig 60 ezer személyautót adtak el magánszemélyeknek, most mintegy 350 ezer autó van magántulajdonban. Ez viszont már azt jelenti, hogy személyautó-ellátottságunk a szocialista országok közül megelőzi Bulgáriát, Romániát, a Szovjetuniót és Lengyelországot, megközelíti Jugoszláviát és alig marad el az NDK-beli, valamint a csehszlovákiai autósűrűségtől. De tegyük mindjárt hozzá, hogy ebben erősen érezteti hatását a Zsiguli-kooperáció is, amelynek segítségével 1971-ben 19 500, 1972-ben 30 800, tavaly pedig már 38 ezer szovjet személyautót vásároltunk. Az a tény azonban, hogy gépkocsiellátásunk eddig ilyen rohamosan fejlődött és 1974-ben még tovább javul, új gondokat hozott és hoz felszínre. Egyfelől tovább fokozódik a levegő szennyezettsége, a zajártalom, a parkolási hiány, másrészt nagyobb lesz a balesetveszély. Az utazási idő csökkentése, a gyorsabb célhoz érés, a kényelmesebb utazás immár végérvényesen társadalmi igény lett. És ez egymagában jó dolog! Abaj csak ott kezdődik, amikor a volán mögött ülők olyan önzőikké válnak, hogy annak következménye nem is lehet más, mint a szabálysértés, az összeütközés, a gázolás , a közlekedési baleset. S bár a tavalyi statisztika szerint az előző évekhez viszonyítva valamelyest csökkent a balesetek száma, javult a közlekedési morál, ám az mindenképpen szomorú, hogy az eddiginél több családból már mindörökre hiányzik valaki, aki a száguldás vagy a meggondolatlan közlekedés áldozata lett. Ezért is üdvözölhette tavaly ősszel társadalmunk jóleső érzéssel a közlekedés terén történt egyik legfontosabb lépést, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács megalakulását, amelyben nem kevesebb, mint hatvan fontos állami és társadalmi szerv működik közre, s amely belügyi feladatként kezeli a baleset-megelőzési, ismeretterjesztő és propaganda-tevékenység irányítását. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha mi ezúttal iskülönös örömmel fogadjuk az OKBT első ténykedéseit, mert lapunk hosszú évek óta következetesen harcolt a biztonságos közlekedésért, fenntartás nélkül támogatva minden olyan kezdeményezést, amely e bonyolult területen rendet kívánt teremteni. Éppen ezért tartjuk fő feladatunknak az új esztendőben is, hogy tolsunkkal, lapunkkal segítsük megteremteni a közúti közlekedésben a jármű, a pálya és az ember közötti jó összhangot, évet kezdünk. A párt és a kormány az elmúlt év végén megjelölte azokat a népgazdasági szintű feladatokat, amelyek nagy céljaink megvalósítását mozdítják előbbre. Közismert például, hogy továbbfejlesztik az energetikai, a vegyi-, az élelmiszer- és a könnyűipart, valamint a hírközlést. Röviden: kilenc új nagy létesítményre nem kevesebb mint 36milliárd forintot költenék. Emellett az 1974. évi terv, a népgazdaság fejlesztésében elért eredményekre alapozva, az ötéves terv céljainak megfelelően az életszínvonalnak az eddiginél is gyorsabb emelkedését irányozza elő. Ilyen meggondolásokból kerül sor — többek között — 1,2 milliárd forint kihatással központi béremelésre, a népesedéspolitikai határozat végrehajtása során pedig 1660 millió forintnyi állami juttatásra. Bizonyára nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a konkrét tervszámok mögött látják, hogy olyan intézkedések, mint például a paksi atomerőmű építésének megkezdése — a közútijármű-gyártás — a Tiszai Vegyi Kombinátban annak a nagykapacitású etiléngyárnak a megépítése, amely évente 250 ezer tonna etilént, 125 ezer tonna propilént, 200 ezer tonna nagy oktánszámú benzint állít elő — a bélapátfalvi cementgyár — a gyulai húskombinát — az adriai kőolajvezeték építésében tett lépések — az autópályák továbbépítése — vagy éppen a Zsiguli-alkatrészek növelése, melynek nyomán még több autó érkezhet hazánkba — mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a társadalom igényeit még jobban kielégítsék, hogy a termelékenység növekedésével párhuzamosan ez évben is emelkedjék népünk életszínvonala. Kókai Imre 3