Autó-Motor, 1974. január-június (27. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-06 / 9. szám
Igen gyakran jut eszembe egy régi megfogalmazás, amikor mostanában új fronthajtású, vagyis elsőkerék-meghajtású autók kerülnek bemutatásra. Az a bizonyos szöveg ma is jól olvasható a Magyar Touring Club egykori hivatalos lapjának 1930. február 15-i számában. A cikk címe: „Elsőkerékmeghajtás” írója, bizonyos Nagy Pál Sándor fogalmazta meg a következő felidézett mondatokat: „Az eddigi kísérletek biztató jövőt jósolnak az új meghajtásnak. Kétségtelenül megoldódik sok olyan probléma, amit a hátsókerék-meghajtás szabadon hagyott. A felmerülő nehézségek eltüntetése a jövő dolga. Az elsőkerék-meghajtás mostani formái még korántsem kiforrott alkotások ... Még csak tapogatódzás a lehetőségek felé, amit a régi, kialakult formákhoz való kötöttség nem enged érvényesülni." Most pedig nézzük csak a megjósolt biztató jövőt, vagyis a mai adatokat és néhány olyan jelzést, amely már utal a holnapra is. Kezdjük az 1974- es katalógusok számaival, amelyekből kitűnik, hogy a világ autóipara napjainkban mintegy 650 különböző személygépkocsi-típust állít elő. Ezeknek döntő többsége változatlanul a klasszikus elrendezésű modellekből adódik. Tehát olyan autók, amelynek motorja elöl van, de a meghajtást a hátsó kerekek kapják. Iskolapélda lehet az ilyen szisztémára a Zsiguli. És hogy az 1930-as jóslat szerinti „biztató jövő” ma milyenné változott, elég meggyőzően igazolja az a legalább 150 különféle fronthajtású típus, amelyekből szerényen számolva is több mint négy és félmillió készülhetett az elmúlt évben. No de már 1971-ben eljutottunk odáig, hogy Európában az akkor legyártott 4,44 millió klasszikus építésű személyautó mellett 3,67 millió fronthajtású gurult le a futószalagokról. Persze arról is illik itt számot adni, hogy abban az évben 2,32 millió kocsit gyártottak farmotorral, mint ahogy ma is tekintélyes mennyiség készül még ilyen megoldással. Az arányok változása azonban feltétlenül figyelmet érdemel, hiszen 1967- ben még 2,35 millió farmotorost, de csak 1,7 millió fronthajtásút jelzett a statisztika. Ám arról sem feledkezhetünk meg, hogy 1971-ben Európában egyedül a Volkswagen 1 459 144 farmotorossal támogatta ezt az arányt. Akkor a VW még kizárólag a K—70-es kocsival pártolt csak át a másik táborhoz, de ma a máris nagysikerű Passat és a még többet ígérő új Sciroeco ugyancsak a fronthajtásúak sorait erősíti. Jelenleg ott tartunk, hogy a Volkswagennél is — ahol nemrég a perspektívák meghatározásakor még az a jelszó járta, hogy „a motor a falban marad” — a mai gyártási program 31 fajta modelljéből csak 14 készül farmotorral és 18 már fronthajtásúvá alakult! Ugyanakkor a jövőt illetően számolhatunk a már hivatalosan is jelzett további elsőkerék-meghajtású VW-modellekkel: még az idei nyáron bemutatkozik a „Golf”, majd jön egy 900/1100 cm,-es sorozat, és 1976-ra a „C” modellek a nagyobb kategóriában, ahová most a K—70 és az NSU Ro—80 tartozik. Végül pedig, visszagondolva az 1930- as megfogalmazásnak arra a mondatára, amely a fronthajtással kapcsolatban felmerülő nehézségek eltüntetését a jövő dolgának tartja, válaszként megintcsak néhány számot írhatunk ide a „jövőből” — vagyis a mából. Olyan számokat, amelyek jól jelzik, hogy a régen vélt nehézségekre sikerült jó megoldásokat találni. Ha ugyanis nem váltak volna be a fronthajtástól remélt előnyök — mint például a menettulajdonságok, a stabilitás, a kanyarbiztonság viszonylag egyszerű módon elérhető javítása, vagy a kedvező súlypont-kialakítás, a célszerű motortér—utastér—csomagtér arány —, akkor a mostani statisztikából nem ilyen adatok kerülnének elénk. Az Audi mind a 16 típusa fronthajtással. Az Austin, Autobianchi, Citroen valamennyi típusa fronthajtással. És ez a Citroennél nem kevesebb mint 23 sikeres modell! (A Simca-választékból is már csak négy készül farmotorral, hatnál áttértek a fronthajtásra, és közismerten ezek az új 1100-as változatok adják a termelés zömét.) De menjünk tovább. A Fiat 17 típusából ma 9 a fronthajtású és csak a 126-os kiskocsit hagyták meg farmotorral. A Lancia és a Saab tíztíz modellt gyárt, és ezek mind fronthajtásúak, éppúgy, mint a Renault 19 típusból adódó teljes kínálata. De sokat mond az is, hogy az Alfa-Romeo jelvényt viselő autók közül a két újdonságnál már az első kerekekhez csatlakozik a meghajtás, nem beszélve a híres angol Mini-szériákról és a többi hasonló építésű Issigonis-konstrukcióról, vagy a nálunk népszerű Trabant és Wartburg kocsikról. No meg ismerünk jó néhány japán Datsun és Honda modellt, amelyek éppúgy, mint a mai tíz Peugeot típus közül a nyolc legújabb, már a fronthajtás lendületesen ívelő grafikonját emeli még magasabbra. Liener György JÓSLATOK A FRONTHAJTÁSRÓL Fronthajtás az Austin Allegrónál .Hydragas” rugóelemmel 11