Autó-Motor, 1975. január-június (28. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-06 / 1. szám
venként visszatérő nemes hagyomány, hogy az új év táján a kedves jókívánságok mellett viszszapillantunk a hátrahagyott óesztendőre, és számba vesszük az előttünk álló feladatokat. A közúti motorizáció gyors fejlődése korunk egyik sajátos világtendenciája. Pártunk, kormányzatunk és egész társadalmunk pozitívan reagált erre a világjelenségre. A magyar közlekedéspolitika koncepciója a fő célkitűzések megvalósítása érdekében a többi között előirányozta a közúti közlekedés fokozott ütemű fejlődését, a közúthálózat, a járműállomány és a kiszolgáló létesítmények összehangolt fejlesztését. Hazánkban a közúti motorizációval kapcsolatban a váltás időszakát éljük. A korábbi viszonylagos elmaradottság, a járműhiány helyébe fokozatosan nagyarányú fejlődés lép. Ma már ott tartunk, hogy egyes személy- és teherautó-típusokra keresik a vevőt. A személygépkocsik száma az 1975. évben várhatóan eléri az 560 ezer, az autóbuszoké a 14 ezer, a tehergépkocsiké pedig a 115 ezer darabot. Ugyanezen időpontban a közúti közlekedés a személyszállítás 78— 80%-át fogja ellátni. A személyszállítás viszonylag magas arányát elsősorban a magánautók teljesítménynövekedése okozza, ami a IV. ötéves tervidőszakban csaknem háromszorosára emelkedik és a közúti közlekedésen belüli aránya eléri a 60%-ot. A motorizációhoz kapcsolódó létesítmények azonban, sajnos, nem minden téren tudták követni a közúti közlekedés gyors ütemű fejlődését. A közúti forgalom erősödése, ezen belül a nagy járművek szaporodása az úthálózaton erősen érezteti hatását. A forgalom folyamatos lebonyolítása egyre növekvő fenntartási és üzemeltetési problémákat okoz. Az úthálózat fejlesztése tovább folytatódott: az új évben a gyorsforgalmi hálózat hossza 172 km lesz, amelyből 85 km az M7-es autópálya és 87 km az M1-es és M7-es autóút. A gyorsan növekedő gépjárműállománnyal nehezen tud lépést tartani az autójavító, karbantartó ipar fejlődése. A rendelkezésre álló és a szükséges kapacitások egyensúlyának hiánya a közvetlen hatáson túlmenően egyéb negatív hatásokat is eredményez. De az utóbbi időben a fogyatékosságok kedvezően csökkenő tendenciája állapítható meg. Az új esztendőben várható az autójavító és karbantartó iparban a szükségletek és a kapacitás egyensúlyának létrejötte, így ezen a területen csak a minőségi igények tekintetében várható feszültség. Sajnos, megoldatlan marad a motorkerékpárok műszaki ellátása. A jelenlegi kapacitás sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elégíti ki az igényeket. Ez a lakosság jelentős rétegét érintő szolgáltatás a jövőben fokozott támogatást tesz szükségessé, írta dr. Tőzsér István, a KPM Autóközlekedési főosztályának vezetője Amáz autó- és alkatrészkereskedelemben is jelentős előrehaladás történt. A megvalósult, valamint a tervezett fejlesztések belátható időn belül nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi igények kielégítését is lehetővé teszik. A raktárépítkezések, valamint a raktározási technológia korszerűsítése jelentősen hozzájárul az alkatrészellátással kapcsolatos igények és a kapacitás között mutatkozó feszültségek feloldásához. Nagy gondot jelent a szakemberhiány. A jelenlegi ötéves tervidőszakban mintegy 90 ezer autószerelő, karoszszérialakatos, gépjárművillamossági műszerész szükséges. Az 1971—75 közötti években 28,5 ezren szereznek szakmunkás-bizonyítványt, az elvándorlás azonban oly mértékű, hogy a megmaradó létszám alig fedezi a tényleges szükségleteket. A gépjárművezető-képzés terén ugyan jelentős eredményekről adhatunk számot, mégis sok feladat vár még megoldásra itt is. Az állami és társadalmi oktatási intézmények a tervidőszak végéig körülbelül egymillió embert vizsgáztatnak. A gépkocsivezető-képzésben országos átlagban egyensúly jött létre, de a minőség tekintetében még sok a tennivaló. Változatlanul komoly erőfeszítések szükségesek a motorkerékpárvezető-képzés megjavítására. A leetét összességében szemlélve, megállapítható, hogy a gazdasági lehetőségeink adta keretek között töretlenül fejlődik. Van azonban néhány terület, ahol további fokozott erőfeszítéseket kell tenni. Ilyen például a közúti közlekedés biztonsága. A közúti balesetek súlyos személyi és anyagi károkat okoznak. Annak ellenére, hogy a személysérüléses balesetek száma csökkent, a balesetek viszonylagos adatai nálunk 2—3-szor nagyobbak, mint a fejlettebb motorizációjú országokban. Meggyőződésem, hogy a tragédiák száma lényegesen csökkenthető, és ez elsősorban mindannyiunk magatartásának függvénye. Külön is kiemelném a közlekedési szabályok lelkiismeretesebb betartásának szükségességét. Az új évben megjelenik az új Kresz. Mindez azonban önmagában nem elég: ki kell alakítani egy olyan közfelfogást, amely erkölcsileg elítéli a közlekedés rendjének semmibevevőit, a mások testi épségének és anyagi javainak szándékos és gondatlan megkárosítóit. Alapvető fontosságúvá vált az energiatakarékosság. A gazdaságosabb energiafelhasználás és a fajlagos energiaköltségek csökkentése az új esztendő és az azt követő évek különös gonddal kezelendő feladatát képezi. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az óesztendő eredményeiért erejüket nem kímélve munkálkodtak. Külön is elismerést és tiszteletet érdemelnek a gépjárművezetők, akik a rendkívüli időjárás miatt jelentkezett többletfeladatokat — sok esetben a családi körben eltöltendő szabad idejük terhére — teljesítették. Az új esztendővel a IV. ötéves terv utolsó évéhez érkeztünk. Felemelő érzés lenne a tervidőszak feladatainak eredményes teljesítéséről annak idején számot adni. Ehhez kérem a közúti közlekedés valamennyi részvevőjének segítségét, közreműködését, és kívánok minden közlekedőtársamnak eredményekben gazdag új esztendőt, személyes életükben pedig sok örömet és boldogságot! AZ Ú1 ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN 3