Autó-Motor, 1976. július-december (29. évfolyam 13-24. szám)
1976-10-06 / 19. szám
A KPM Autófelügyelet dolgozói felháborodással olvasták a lap július 6-i, 13. számában „Az álmok nem hazudnak” címen megjelent cikket. A cikket véleményünk szerint a szerző személyes sérelme és mások szájról szájra adott, többszörösen kiszínezett „rémtörténetei” sugallhatták. A szerző megpróbálta megfelelő szintű bepanaszolással megváltoztatni a szemlére állított hibás jármű vizsgaeredményét, de sikertelenül. Panaszait felülvizsgálták, és a vizsgabiztosi döntést helyesnek találták. A cikk azért születhetett, mert akik a szerző gépkocsijának műszaki állapotát elbírálták, nem vették figyelembe a gépkocsi mögött levő személyt. Erre viszont mindannyian büszkék vagyunk, ugyanis nem a gépkocsi ablakára kirakott munkáltatói igazolványt, jelzőtárcsát, vagy a gépkocsiban ülő személyt, hanem a gépkocsit vizsgáljuk. Felháborítónak ítéljük a cikket azért is, mert úgy érezzük — és ez nem frázis —, hogy kemény, futószalagszerű munkával szolgáljuk a közlekedés biztonságát, még akkor is, ha esetenként hibázunk. Döntésünk ugyan nem megfellebbezhetetlen — mint a cikkben van —, hanem igenis megfellebbezhető. Erről minden ügyfelet írásban tájékoztatunk az elmarasztaló határozatban, és talán eredményesebb a „kilincselés”, mint azt a szerző stette. Ezzel az intézkedéssel vállaljuk döntéseinkért a felelősséget és nem hangoljuk destruáló módon helytelen irányba a közvéleményt, mint amit a cikkíró megtett. A cikk igen veszélyes alapgondolata a hibás alkatrészek egymás közti cseréje, kölcsönzése, amelyről a szerző az álombéli Trabanttulajdonossal meséltet: „ .. . miért pont én ne járjam az okosok útját” —, szónoki kérdés. Szinte felszólítja vele a becsületes állampolgárt is a helytelen út választására. A vizsgán érvényre juttatott követelmények mögött zömében balesetekből származó keserves tapasztalatok vannak. Ezért mindannyiunk számára veszélyes ez az „okosság”. Köszönjük, de nem kérünk az ilyen tanácsból, és kérjük, kímélje meg a lap az ilyen tanácstól a jóhiszemű olvasótábort is. A cikkben fő helyen említett törvényszéki szakértő — kontra matematikatudor — esete is ismert minden úgynevezett „Előadó” és nagyon sok szakember előtt, hiszen a Citroen tulajdonosának nem ez volt életében az első, széles körben ismertté vált szakmai bakija. Mivel a cikk szerzője nem volt jelen a Citroen vizsgáin, ezért csak a „sértett” törvényszéki szakértő elbeszélésére volt utalva. (Szegény vádlottak.) Az pedig természetesen számunkra elmarasztaló, hiszen ki mertük mondani a vizsgán a Nagy Név ellenére, hogy — az aknából nem látható kormányszerkezetből fémes kopogó hang hallható; — az egyik hátsó keréken nulla a fékhatás; — az ajtó erősen lóg . .. Feltehető tehát, hogy a gépkocsihoz felkészítési szándékkal a vizsga előtt nem is nyúltak hozzá. El tudjuk képzelni, hogy ez a tulajdonos számára kellemetlen volt. Igaz, hogy úgy nem ismerjük a Citroen DS-eket, mint a Nagy Név, de az eset után mi is igyekeztünk a leckét megtanulni, és más, a témában jártas szakemberrel konzultálni. Mindenesetre nem jártunk volna vizsga előtt sem háromkerékfékű négykerekű Citroennel. Megállapítottuk a kormányszerkezet kopogásának okát, amit egy alkatrész kiverődése okozott. Sőt, addig elmentünk a kutatásban, hogy azt is megállapítottuk: az említett vizsga után a szakszervizben hiánycikk lett a bűnös alkatrész, mert valaki (talán a Nagy Név?) az egész készletet felvásárolta. Persze, presztízs-okokból a Nagy Név a beszélgetés során elmondta: úgy szüntette meg a kopogást, hogy csak a vizsgán ne kopogjon, majd a vizsga után visszaállítja a szervó-vezérlő szelepet működtető himba állító csavarjait. A fék hatástalanságát szerinte mi okoztuk a szakszerűtlen gépkocsiemeléssel, ugyanis emeléskor (a motor áll!) a nyomásszabályozó olyan nyomást vezérelt a rugóba, hogy elcsavarodott a fékcső (?) és lezárta a folyadék útját. Nem ábrándítottuk ki az érintettet az előzőekben említett kutatás eredményével, továbbá azzal sem, hogy álló motornál nem lehet nyomásnövekedés, de itt most leírjuk. A KPM Autófelügyelet dolgozói úgy érzik, hogy 1967 óta (ez a műszaki felülvizsgálatok beindításának éve) igen sokat tettek a közlekedő emberek biztonságáért. Ha mást nem veszünk figyelembe, csak azt, hogy az említett időszak alatt negyedére csökkent a kimutathatóan műszaki hibából származó személyi sérüléses balesetek fajlagos értéke, már az sem kevés! Tudjuk, hogy nem népszerű feladat jutott nekünk. Aki sértve érzi magát, az hangot ad ennek. Akinek viszont rendben van a gépkocsija, ritkán ír panaszt az újságban. És ez a nagy többség! Nekünk is nagyon jól esik, ha valaki visszahozza a hibás alkatrészt, és megköszöni, hogy „megmentettük a kis unokája életét”, mert ezzel a gépkocsival viszik őt az óvodába és nekik mindennél drágább. Ezek az emberek azonban „álom” nélkül alszanak, mert tiszta a lelkiismeretük. KPM Autófelügyelet Az álmá demoralizálnak— lutilimiiiiiiiiitái Szerkesztőségünk az AM olvasói nevében is mindenekelőtt köszönetet mond a KPM Autófelügyelet dolgozóinak, hogy tanulmányozták az álombéli Kaleidoszkóp utcában történt eseményekről írt sorokat, és választ küldtek azokra a Mozaik utcából. Még azt is köszönettel fogadjuk, hogy „felháborodással olvasták” a cikket, mert az abban leírtak szerintünk is joggal válthattak ki súlyos elítélést mindazok körében, akik a tárgyilagos, az igazságos, a kitűzött cél érdekében folyó műszaki felülvizsgálatokon munkálkodnak, legyenek azok vizsgázó autók gazdái vagy vizsgáztatással megbízott szakemberek. Azon viszont, hogy jogosan ítélik-e felháborítónak a cikket, akik elismerik, hogy „esetenként bizony hibáznak”, nem kívánunk vitázni. Egy ilyen vita, amely érzelmek kiváltásának okait, érzések megnyilvánulásának fokmérőjét próbálná meghatározni, nem dönthető el műszerekkel, tárgyilagos tényekkel. Fogadjuk el viszont azt, hogy jogosan háborodik fel egy autós — és nem titkolja panaszát —, ha bizonyítani is tudja a vizsgáztató tévedését, más esetben sértő megjegyzéseit. Sajnos, előfordulnak ilyen hibák, nem először tette szóvá lapunk sem, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy amióta bevezették a műszaki felülvizsgálatokat, valóban igen sokat tettek a közlekedés biztonságáért a KPM Autófelügyelet dolgozói. Erről ugyancsak több cikk jelent meg lapunkban. Arról viszont megint csak lehetne vitatkozni, hogy a hibás alkatrészek cseréje, kölcsönzése vajon tényleg egy újságcikk, vagy inkább a keresett alkatrészek közismert hiányának következménye. Feltételezzük, hogy akik most ilyen megjegyzést tettek, ilyen vádat emelnek, azok is tudják, hogy ezeken a hibákon nem vitával, hanem megalapozott, jogos követelményekkel és jó raktárkészlettel lehet segíteni. És bizonyára tudják, vagy legalábbis érezhetik, mi is az, ami valóban demoralizálóan hatott a mi lapunk „jóhiszemű olvasótáborára”, de az AM szerkesztőire is. Mi úgy véljük, hogy inkább az a napilapokban nemrég megjelent közlés — tehát nem egy rossz álomként megírt valóság néhány epizódja —, amely szerint: „Megkezdődött a bírósági tárgyalása annak a bűnszövetkezetnek, amely a Mozaik utcai vizsgálóállomáson bizonyos anyagi szolgáltatások ellenében szerzett érvényesítő pecsétet a gépkocsik forgalmi engedélyébe.” Reméljük, a tárgyalás, az ítélethozás befejezése után erre a valóban felháborító tényre éppúgy kapunk választ, magyarázatot, mint „ ... az álmok nem hazudnak” című vitatott cikkünkre. ■ 15