Autó-Motor, 1976. július-december (29. évfolyam 13-24. szám)

1976-10-06 / 19. szám

A KPM Autófelügyelet dol­gozói felháborodással ol­vasták a lap július 6-i, 13. számában „Az álmok nem hazudnak” címen megje­lent cikket. A cikket vé­leményünk szerint a szerző személyes sérelme és má­sok szájról szájra adott, többszörösen kiszínezett „rémtörténetei” sugallhat­­ták. A szerző megpróbálta meg­felelő szintű bepanaszolás­­sal megváltoztatni a szem­lére állított hibás jármű vizsgaeredményét, de siker­telenül. Panaszait felülvizs­gálták, és a vizsgabiztosi döntést helyesnek találták. A cikk azért születhetett, mert akik a szerző gépko­csijának műszaki állapotát elbírálták, nem vették fi­gyelembe a gépkocsi mö­gött levő személyt. Erre vi­szont mindannyian büsz­kék vagyunk, ugyanis nem a gépkocsi ablakára kira­kott munkáltatói igazol­ványt, jelzőtárcsát, vagy a gépkocsiban ülő személyt, hanem a gépkocsit vizs­gáljuk. Felháborítónak ítéljük a cikket azért is, mert úgy érezzük — és ez nem frá­zis —, hogy kemény, futó­szalagszerű munkával szol­gáljuk a közlekedés bizton­ságát, még akkor is, ha esetenként hibázunk. Dön­tésünk ugyan nem megfel­lebbezhetetlen — mint a cikkben van —, hanem igenis megfellebbezhető. Erről minden ügyfelet írás­ban tájékoztatunk az el­marasztaló határozatban, és talán eredményesebb a „ki­lincselés”, mint azt a szer­ző stette. Ezzel az intézke­déssel vállaljuk dönté­seinkért a felelősséget és nem hangoljuk destruáló módon helytelen irányba a közvéleményt, mint amit a cikkíró megtett. A cikk igen veszélyes alap­­gondolata a hibás alkatré­szek egymás közti cseréje, kölcsönzése, amelyről a szerző az álombéli Trabant­­tulajdonossal meséltet: „ .. . miért pont én ne jár­jam az okosok útját” —, szónoki kérdés. Szinte fel­szólítja vele a becsületes állampolgárt is a helytelen út választására. A vizsgán érvényre jutta­tott követelmények mögött zömében balesetekből szár­mazó keserves tapasztala­tok vannak. Ezért mind­annyiunk számára veszé­lyes ez az „okosság”. Kö­szönjük, de nem kérünk az ilyen tanácsból, és kérjük, kímélje meg a lap az ilyen tanácstól a jóhiszemű ol­vasótábort is. A cikkben fő helyen emlí­tett törvényszéki szakértő — kontra matematikatu­dor — esete is ismert min­den úgynevezett „Előadó” és nagyon sok szakember előtt, hiszen a Citroen tu­lajdonosának nem ez volt életében az első, széles kör­ben ismertté vált szakmai bakija. Mivel a cikk szerzője nem volt jelen a Citroen vizs­gáin, ezért csak a „sértett” törvényszéki szakértő elbe­szélésére volt utalva. (Sze­gény vádlottak.) Az pedig természetesen számunkra elmarasztaló, hiszen ki mertük mondani a vizsgán a Nagy Név ellenére, hogy — az aknából nem lát­ható kormányszerke­zetből fémes kopogó hang hallható; — az egyik hátsó keré­ken nulla a fékhatás; —­ az ajtó erősen lóg . .. Feltehető tehát, hogy a gépkocsihoz felkészítési szándékkal a vizsga előtt nem is nyúltak hozzá. El tudjuk képzelni, hogy ez a tulajdonos számára kelle­metlen volt. Igaz, hogy úgy nem ismerjük a Citroen DS-eket, mint a Nagy Név, de az eset után mi is igye­keztünk a leckét megta­nulni, és más, a témában jártas szakemberrel kon­zultálni. Mindenesetre nem jártunk volna vizsga előtt sem háromkerékfékű négy­kerekű Citroennel. Megállapítottuk a kor­mányszerkezet kopogásá­nak okát, amit egy alkat­rész kiverődése okozott. Sőt, addig elmentünk a ku­tatásban, hogy azt is meg­állapítottuk: az említett vizsga után a szakszerviz­ben hiánycikk lett a bűnös alkatrész, mert valaki (ta­lán a Nagy Név?) az egész készletet felvásárolta. Persze, presztízs-okokból a Nagy Név a beszélgetés so­rán elmondta: úgy szüntet­te meg a kopogást, hogy csak a vizsgán ne kopog­jon, majd a vizsga után visszaállítja a szervó-ve­­zérlő szelepet működtető himba állító csavarjait. A fék hatástalanságát sze­rinte mi okoztuk a szak­szerűtlen gépkocsiemelés­sel, ugyanis emeléskor (a motor áll!) a nyomássza­bályozó olyan nyomást ve­zérelt a rugóba, hogy el­csavarodott a fékcső (?) és lezárta a folyadék útját. Nem ábrándítottuk ki az érintettet az előzőekben említett kutatás eredmé­nyével, továbbá azzal sem, hogy álló motornál nem lehet nyomásnövekedés, de itt most leírjuk. A KPM Autófelügyelet dol­gozói úgy érzik, hogy 1967 óta (ez a műszaki felül­vizsgálatok beindításának éve) igen sokat tettek a közlekedő emberek bizton­ságáért. Ha mást nem ve­szünk figyelembe, csak azt, hogy az említett időszak alatt negyedére csökkent a kimutathatóan műszaki hi­bából származó személyi sérüléses balesetek fajlagos értéke, már az sem kevés! Tudjuk, hogy nem népszerű feladat jutott nekünk. Aki sértve érzi magát, az han­got ad ennek. Akinek vi­szont rendben van a gép­kocsija, ritkán ír panaszt az újságban. És ez a nagy többség! Nekünk is nagyon jól esik, ha valaki visszahozza a hibás alkatrészt, és meg­köszöni, hogy „megmen­tettük a kis unokája éle­tét”, mert ezzel a gépkocsi­val viszik őt az óvodába és neki­k mindennél drá­gább. Ezek az emberek azonban „álom” nélkül al­szanak, mert tiszta a lel­kiismeretük. KPM Autófelügyelet Az álmá­­ demoralizálnak­— lutilimiiiiiiiiitái Szerkesztőségünk az AM olvasói nevében is mindenekelőtt köszönetet mond a KPM Autófelügyelet dolgozóinak, hogy tanulmányozták az álombéli Kalei­doszkóp utcában történt eseményekről írt sorokat, és vá­laszt küldtek azokra a Mozaik utcából. Még azt is köszö­nettel fogadjuk, hogy „felháborodással olvasták” a cikket, mert az abban leírtak szerintünk is joggal válthattak ki súlyos elítélést mindazok körében, akik a tárgyilagos, az igazságos, a kitűzött cél érdekében folyó műszaki felül­vizsgálatokon munkálkodnak, legyenek azok vizsgázó autók gazdái vagy vizsgáztatással megbízott szakembe­rek. Azon viszont, hogy jogosan ítélik-e felháborítónak a cikket, akik elismerik, hogy „esetenként bizony hibáz­nak”, nem kívánunk vitázni. Egy ilyen vita, amely érzel­mek kiváltásának okait, érzések megnyilvánulásának fokmérőjét próbálná meghatározni, nem dönthető el mű­szerekkel, tárgyilagos tényekkel. Fogadjuk el viszont azt, hogy jogosan háborodik fel egy autós — és nem titkolja panaszát —, ha bizonyítani is tudja a vizsgáztató téve­dését, más esetben sértő megjegyzéseit. Sajnos, előfordulnak ilyen hibák, nem először tette szóvá lapunk sem, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy amióta be­vezették a műszaki felülvizsgálatokat, valóban igen sokat tettek a közlekedés biztonságáért a KPM Autófelügyelet dolgozói. Erről ugyancsak több cikk jelent meg lapunk­ban. Arról viszont megint csak lehetne vitatkozni, hogy a hi­bás alkatrészek cseréje, kölcsönzése vajon tényleg egy újságcikk, vagy inkább a keresett alkatrészek közismert hiányának következménye. Feltételezzük, hogy akik most ilyen megjegyzést tettek, ilyen vádat emelnek, azok is tudják, hogy ezeken a hibákon nem vitával, hanem meg­alapozott, jogos követelményekkel és jó raktárkészlettel lehet segíteni. És bizonyára tudják, vagy legalábbis érezhetik, mi is az, ami valóban demoralizálóan hatott a mi lapunk „jóhisze­mű olvasótáborára”, de az AM szerkesztőire is. Mi úgy véljük, hogy inkább az a napilapokban nemrég megjelent közlés — tehát nem egy rossz álomként megírt valóság néhány epizódja —, amely szerint: „Megkezdődött a bíró­sági tárgyalása annak a bűnszövetkezetnek, amely a Mo­zaik utcai vizsgálóállomáson bizonyos anyagi szolgáltatá­sok ellenében szerzett érvényesítő pecsétet a gépkocsik forgalmi engedélyébe.” Reméljük, a tárgyalás, az ítélet­hozás befejezése után erre a valóban felháborító tényre éppúgy kapunk választ, magyarázatot, mint „ ... az álmok nem hazudnak” című vitatott cikkünkre. ■ 15

Next