Autó-Motor, 1977. január-június (30. évfolyam 1-12. szám)

1977-04-06 / 7. szám

Ellenvélemény Válasz a „Tisztelt Bíróság!... ”című cikkhez Forró Tamás újságíró, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának munka­társa, az Autó-Motor 1977/3. számá­ban egyrészt arról panaszkodott, hogy az Autó-Motor 1976. novemberi számában írt „Az ítélet jogerős” cí­mű cikkére egyetlen sort sem kapott, még csak reklamálót, helyreigazítást kérőt sem. Ennek oka — mint írja: — ő nem ügyész vagy bíró. Nem célja, feladata — nem is lehet az — egy ítélet megváltoztatása, módosítása, az abszolút igazság feltárása. Ezzel a megállapításával egyetértett min­den illetékes szakember, s egyet kellett volna értenie az Autó-Motor szerkesztőségének is, s le sem kel­lett volna közölni cikkeit. Sajnálatos dolog ugyanis, hogy olyan szemléletet képvisel, amely csak felelőtlenséget ébreszt a gép­­járművezetőkben. Példaként közölt esetében a 20 éves fiatalember motorjával Kapos­vár határában a vele azonos irány­ban, az úttest jobb oldalán, egymás mellett haladó három gyalogos közé hajtott. Mint írja, a motoros a sötét­ben későn látta meg a gyalogoso­kat, fékezni már nem volt ideje, és közéjük hajtott. Az egyik gyalogos úgy vágódott az úttestre, hogy a helyszínen meghalt, a másik 8 na­pon túl gyógyuló sérüléseket szen­vedett. A gázoló motoros beismerte bűnösségét, és most tölti 14 hónapos fogházbüntetését halálos közúti bal­eset gondatlan okozásáért. A motoros elismerte bűnösségét, de Forró Tamás a bűnösséget kétségbe vonja?! A vádlott vallomása szerint 15 méterről látott valamilyen sötét tömeget az úttest közepén. A bíró­ság egyedül erre az adatra támasz­kodott (írja Forró Tamás), ugyanis a motor nem hagyott féknyomot, minthogy fékezés nem is történt. Fölfelé vagy lefelé könnyű téved­ni néhány métert, aligha tudja bárki is pontosan megmondani ilyen eset­ben a valós távolságot. Mindeneset­re a 15 méter körüli érték a 40—50 kilométeres sebességnél éppen ha­táreset, tehát a szakértő elbírálásá­tól függ, hogy ez sok-e vagy kevés. A bíróság azonban nem kért mű­szaki szakértői véleményt, sőt a rendőri helyszínelési jegyzőkönyv­ben sem rögzítették a motorkerék­pár tompított fényének látótávolsá­gát. Akkor miként lehet megállapí­tani, hogy a 45 kilométeres tempó relatív gyorshajtásnak minősül? -t­­teszi fel a kérdést Forró Tamás. Mielőtt részletesen válaszolnék, közlöm, hogy 15 méter féktávolsá­gon belül nem lehet 40 km a sebes­ségről semmiféle járművet, s főleg nem motort megállítani. Aki ilyen alapvető dolgokkal nincs tisztában, annak nem volna szabad kritizálnia, s a 15 méter látótávolságot 40—50 km­­ sebességnél határeseti távol­ságnak minősíteni. Hogy az ügyészség nem kért ez ügyben műszaki szakértőt, csak a vádlottra kedvező, mert így legalább a szakértői költséget nem kell a mo­torosnak megtérítenie. Az, hogy nem maradt féknyoma a motorkerékpár­nak, nem a bíróság hibája. A mo­toros vakon vezetett. Nem látta be a féktávolságot, vagyis sebességét nem a látási viszonyoknak megfele­lően választotta meg. Sőt, oly mér­tékben vakon vezetett, hogy még a vezető- és fékberendezés késlekedési ideje alatt megtett utat sem látta be. Itt semmiféle határesetről nem lehet beszélni. A gépjárműveket átvilágító berendezéssel (fényszóró) kell ellát­ni, és csak olyan sebességgel szabad közlekedni, hogy ha bármilyen köz­úti világításnál kivilágítatlan lovas kocsi, menetelő gyalogosok, műszaki hibás gépkocsi stb. van előtte, meg tudja állítani járművét, mielőtt an­nak nekiütközne. Nem az a lényeg, hogy a motor tompított fényszórója 15 vagy 25 méter távolságra világí­tott, hanem az, hogy a vezető a lá­tási viszonyokhoz képest olyan túl­zott sebességgel közlekedett, hogy látótávolsága még arra sem volt elégséges, hogy a látótávolság alatt megtett úton elkezdje működtetni a fékberendezést. Sokkal többet hasz­nált volna a gépjárművezető társa­dalomnak, ha ezt a balesetet olyan példaként említi Forró Tamás, hogy a sebességet a belátható útszakasz­hoz kell mindig megválasztani, mert nagy a balesetveszély, és a vakon ve­zetőknek elzárással is számolniuk kell. Utólag most kénytelen vagyok ezt a figyelmeztetést pótolni. Egy­úttal megjegyzem, hogy a bíróság csak azért ítélte 14 havi fogházbün­tetésre a motorost, mert mérlegelte a gyalogosok szabálysértését is. A gyalogosokat csak akkor észlel­te a motoros, amikor a motor köz­vetlenül mögéjük ért, ilyenkor pedig már a legkisebb sebesség is sok a megálláshoz — írja Forró Tamás. Ez is téves megállapítás. 15 méter látótávolság erős ködben is gyakran előfordul. Ilyenkor 25 km­­ a meg­engedett legnagyobb sebesség mo­torral. Ilyen sebességgel a veszély észlelése után 15 méter távolságon meg tud állni a motor. Az idézett objektív észlelhetőségi viszonyt a gépjárművezetői tanfolyamokon ok­tatják, ebből vizsgáznak is a gép­­járművezetők, s tudják, hogy a sötét háttérben a sötét színű tárgyak ne­hezebben észlelhetők. Ahol a közvi­lágítás megszűnik, ezzel a jelenség­gel számolni, s ott a sebességet csökkenteni kell, mert különben törvényszerű, hogy a gyalogosokat elgázolják. Dr. Ternai Zoltán, a Közlekedési Szakvéleményeket Felülbíráló Igazságügyi Közlekedési Szakértői Bizottság elnöke Szerkesztőségünk örömmel vesz minden olyan véleményt, hozzászólást, amely lapunk cikkeihez kapcsolódik. Kö­szönjük dr. Ternai Zoltán levelét is, bár ebben a kérdés­ben véleményünk nem találkozik. Mi úgy véljük — és ebben a meggyőződésünkben több szakember és nem szakember olvasó osztozik velünk —, hogy nem elég, nem lehet elég a súlyos szerencsétlensé­gekből egyszerűen arra következtetni, hogy sok a szabály­talan vezető. „A sötét háttérben a sötét színű tárgyak nehezebben észlelhetők." Ezt a mondattöredéket a levélből idéztük. Mert szeretnénk elérni, hogy a tárgyak — de főként a té­nyek — világosodjanak meg a sötét háttér előtt. Évek óta írunk a kivilágítatlan útépítésekről, évtizedekre tehető már, hogy sürgetjük a kerékpárok és lovas kocsik lát­hatóvá tételét. Hosszú idő óta intjük a gyalogosokat az éjszakai országúti közlekedés szabályainak betartására. _______________________________ És persze nemcsak az Autó-Motor. Nem véletlen, hogy kötelező az elakadásjelző háromszög. Nem véletlen, hogy lakott területen belül is kötelező a tompított fény. Nem véletlen, hogy sorozatosan mutatják be a különböző fény­visszaverő anyagokat. De véletlen-e a cikkben leírt baleset? Felnőttünk-e végre a mai közlekedés követelményeihez? Világosod­­nak-e a tárgyak a sötét háttér előtt? Szerény megítélé­sünk szerint Forró Tamás lapunkban megjelent, ilyen vonatkozású cikkei elősegíthetik, hogy mindenki világo­sabban lásson! „A KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOK MEGTARTÁSA MINDEN KÖZLEKEDŐ SZÁMÁRA A LEGALAPVE­TŐBB ELŐÍRÁS. ÉPPEN EMIATT MINDEN KÖZLEKE­DŐ JOGGAL SZÁMÍTHAT ARRA, HOGY A KÖZLE­KEDÉS SZABÁLYAIT MÁSOK IS MEGTARTJÁK.” A Kresz tankönyve így írja le a „bizalmi elv” lényegét: _______________________________________________|

Next