Autó-Motor, 1977. január-június (30. évfolyam 1-12. szám)
1977-04-06 / 7. szám
Ellenvélemény Válasz a „Tisztelt Bíróság!... ”című cikkhez Forró Tamás újságíró, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának munkatársa, az Autó-Motor 1977/3. számában egyrészt arról panaszkodott, hogy az Autó-Motor 1976. novemberi számában írt „Az ítélet jogerős” című cikkére egyetlen sort sem kapott, még csak reklamálót, helyreigazítást kérőt sem. Ennek oka — mint írja: — ő nem ügyész vagy bíró. Nem célja, feladata — nem is lehet az — egy ítélet megváltoztatása, módosítása, az abszolút igazság feltárása. Ezzel a megállapításával egyetértett minden illetékes szakember, s egyet kellett volna értenie az Autó-Motor szerkesztőségének is, s le sem kellett volna közölni cikkeit. Sajnálatos dolog ugyanis, hogy olyan szemléletet képvisel, amely csak felelőtlenséget ébreszt a gépjárművezetőkben. Példaként közölt esetében a 20 éves fiatalember motorjával Kaposvár határában a vele azonos irányban, az úttest jobb oldalán, egymás mellett haladó három gyalogos közé hajtott. Mint írja, a motoros a sötétben későn látta meg a gyalogosokat, fékezni már nem volt ideje, és közéjük hajtott. Az egyik gyalogos úgy vágódott az úttestre, hogy a helyszínen meghalt, a másik 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A gázoló motoros beismerte bűnösségét, és most tölti 14 hónapos fogházbüntetését halálos közúti baleset gondatlan okozásáért. A motoros elismerte bűnösségét, de Forró Tamás a bűnösséget kétségbe vonja?! A vádlott vallomása szerint 15 méterről látott valamilyen sötét tömeget az úttest közepén. A bíróság egyedül erre az adatra támaszkodott (írja Forró Tamás), ugyanis a motor nem hagyott féknyomot, minthogy fékezés nem is történt. Fölfelé vagy lefelé könnyű tévedni néhány métert, aligha tudja bárki is pontosan megmondani ilyen esetben a valós távolságot. Mindenesetre a 15 méter körüli érték a 40—50 kilométeres sebességnél éppen határeset, tehát a szakértő elbírálásától függ, hogy ez sok-e vagy kevés. A bíróság azonban nem kért műszaki szakértői véleményt, sőt a rendőri helyszínelési jegyzőkönyvben sem rögzítették a motorkerékpár tompított fényének látótávolságát. Akkor miként lehet megállapítani, hogy a 45 kilométeres tempó relatív gyorshajtásnak minősül? -tteszi fel a kérdést Forró Tamás. Mielőtt részletesen válaszolnék, közlöm, hogy 15 méter féktávolságon belül nem lehet 40 km a sebességről semmiféle járművet, s főleg nem motort megállítani. Aki ilyen alapvető dolgokkal nincs tisztában, annak nem volna szabad kritizálnia, s a 15 méter látótávolságot 40—50 km sebességnél határeseti távolságnak minősíteni. Hogy az ügyészség nem kért ez ügyben műszaki szakértőt, csak a vádlottra kedvező, mert így legalább a szakértői költséget nem kell a motorosnak megtérítenie. Az, hogy nem maradt féknyoma a motorkerékpárnak, nem a bíróság hibája. A motoros vakon vezetett. Nem látta be a féktávolságot, vagyis sebességét nem a látási viszonyoknak megfelelően választotta meg. Sőt, oly mértékben vakon vezetett, hogy még a vezető- és fékberendezés késlekedési ideje alatt megtett utat sem látta be. Itt semmiféle határesetről nem lehet beszélni. A gépjárműveket átvilágító berendezéssel (fényszóró) kell ellátni, és csak olyan sebességgel szabad közlekedni, hogy ha bármilyen közúti világításnál kivilágítatlan lovas kocsi, menetelő gyalogosok, műszaki hibás gépkocsi stb. van előtte, meg tudja állítani járművét, mielőtt annak nekiütközne. Nem az a lényeg, hogy a motor tompított fényszórója 15 vagy 25 méter távolságra világított, hanem az, hogy a vezető a látási viszonyokhoz képest olyan túlzott sebességgel közlekedett, hogy látótávolsága még arra sem volt elégséges, hogy a látótávolság alatt megtett úton elkezdje működtetni a fékberendezést. Sokkal többet használt volna a gépjárművezető társadalomnak, ha ezt a balesetet olyan példaként említi Forró Tamás, hogy a sebességet a belátható útszakaszhoz kell mindig megválasztani, mert nagy a balesetveszély, és a vakon vezetőknek elzárással is számolniuk kell. Utólag most kénytelen vagyok ezt a figyelmeztetést pótolni. Egyúttal megjegyzem, hogy a bíróság csak azért ítélte 14 havi fogházbüntetésre a motorost, mert mérlegelte a gyalogosok szabálysértését is. A gyalogosokat csak akkor észlelte a motoros, amikor a motor közvetlenül mögéjük ért, ilyenkor pedig már a legkisebb sebesség is sok a megálláshoz — írja Forró Tamás. Ez is téves megállapítás. 15 méter látótávolság erős ködben is gyakran előfordul. Ilyenkor 25 km a megengedett legnagyobb sebesség motorral. Ilyen sebességgel a veszély észlelése után 15 méter távolságon meg tud állni a motor. Az idézett objektív észlelhetőségi viszonyt a gépjárművezetői tanfolyamokon oktatják, ebből vizsgáznak is a gépjárművezetők, s tudják, hogy a sötét háttérben a sötét színű tárgyak nehezebben észlelhetők. Ahol a közvilágítás megszűnik, ezzel a jelenséggel számolni, s ott a sebességet csökkenteni kell, mert különben törvényszerű, hogy a gyalogosokat elgázolják. Dr. Ternai Zoltán, a Közlekedési Szakvéleményeket Felülbíráló Igazságügyi Közlekedési Szakértői Bizottság elnöke Szerkesztőségünk örömmel vesz minden olyan véleményt, hozzászólást, amely lapunk cikkeihez kapcsolódik. Köszönjük dr. Ternai Zoltán levelét is, bár ebben a kérdésben véleményünk nem találkozik. Mi úgy véljük — és ebben a meggyőződésünkben több szakember és nem szakember olvasó osztozik velünk —, hogy nem elég, nem lehet elég a súlyos szerencsétlenségekből egyszerűen arra következtetni, hogy sok a szabálytalan vezető. „A sötét háttérben a sötét színű tárgyak nehezebben észlelhetők." Ezt a mondattöredéket a levélből idéztük. Mert szeretnénk elérni, hogy a tárgyak — de főként a tények — világosodjanak meg a sötét háttér előtt. Évek óta írunk a kivilágítatlan útépítésekről, évtizedekre tehető már, hogy sürgetjük a kerékpárok és lovas kocsik láthatóvá tételét. Hosszú idő óta intjük a gyalogosokat az éjszakai országúti közlekedés szabályainak betartására. _______________________________ És persze nemcsak az Autó-Motor. Nem véletlen, hogy kötelező az elakadásjelző háromszög. Nem véletlen, hogy lakott területen belül is kötelező a tompított fény. Nem véletlen, hogy sorozatosan mutatják be a különböző fényvisszaverő anyagokat. De véletlen-e a cikkben leírt baleset? Felnőttünk-e végre a mai közlekedés követelményeihez? Világosodnak-e a tárgyak a sötét háttér előtt? Szerény megítélésünk szerint Forró Tamás lapunkban megjelent, ilyen vonatkozású cikkei elősegíthetik, hogy mindenki világosabban lásson! „A KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOK MEGTARTÁSA MINDEN KÖZLEKEDŐ SZÁMÁRA A LEGALAPVETŐBB ELŐÍRÁS. ÉPPEN EMIATT MINDEN KÖZLEKEDŐ JOGGAL SZÁMÍTHAT ARRA, HOGY A KÖZLEKEDÉS SZABÁLYAIT MÁSOK IS MEGTARTJÁK.” A Kresz tankönyve így írja le a „bizalmi elv” lényegét: _______________________________________________|