Autó-Motor, 1977. július-december (30. évfolyam 13-24. szám)

1977-09-06 / 17. szám

A nálunk nemrégiben be­vezetett biztonsági he­veder, ami külföldön is jól bevált, a tapasztalatok szerint számottevően csök­kenti a halálos vagy súlyos balesetek számát, ha azt ren­deltetésszerűen, az előírásnak megfelelően használják. Van azonban ennek is árnyolda­la: frontális ütközés esetén, amikor a tehetetlenségi erő a kocsiban utazókat hevesen előre löki, a biztonsági öv ezt az erőt felveszi és a meg­­feszülés után az utasokat visszalöki az ülésre. Ekkor hátracsúszik a fej, aminek következtében agyrázkódást, rosszabb esetben nyakcsigo­lyatörést vagy más, súlyos sérülést szenvedhet az em­ber. Hasonló a helyzet, ha a gépkocsiba hátulról ütköz­nek. Ilyenkor csak a sorrend cserélődik fel. Először csuk­lik hátra a fej, s utána az ülés dobja előre az utast. Engedjenek meg egy pél­dát. Kollégám, Fehér Béla ez év júliusában az AG-94-26- os Polski Fiat 125-ös kocsijá­val Szekszárd felé utazott és mivel az idő nem sürgette, 40—50 km-es tempóban ha­ladt az­ országút szélén. Ek­kor hátulról — egy kocsi nagy erővel — vezetője szerint 80—90 km-es tempóval — be­leszaladt, és mintegy 16—18 métert előredobta. Elmondá­sa szerint csak nagy dörre­nést hallott, utána minden elsötétült előtte és úgy érez­te, mintha fejét le akarnák tépni a nyakáról. Pillanatok múlva, amikor magához tért, A négyfázisú ábrasor olyan esetet szemléltet, amikor a kocsi hátsó ülésén az övét nem viselő utas szenvedi az ütközést. Tény, hogy fejtá­masz nélkül mintegy 90 fokos szögben hajlik hátra a kopo­nya, a nyakcsigolya. Ez bi­zony veszélyes. Támlával vi­szont azonos erőhatásra is leg­feljebb 40 fokos a hátrahajlás. A fényképen egy becsatolat­­lan vezető testhelyzetét fi­gyelhetjük meg az ütközés szakaszában. A fejtámla hiá­nya ilyenkor az úgynevezett korbácsütést idézi elő, amely szerencsés esetben is kiváltja az erős fejfájást. Amikor az utas be van csatolva, de a fej­párna nélküli üléstámla az ütközés erejétől kiszakad he­lyéből, igazán nem csoda, ha a térd, a láb is megsérül szemét felnyitva a szélvédőt nagyon közel látta, de az nem ért az arcához! A jól be­csatolt öv szorosan visszafog­ta felsőtestét! Az ütközés viszonylag nem volt nagy erejű, s combján és alsó lábszárán csak azért szenvedett zúzódásokat, mert bizony az üléstámla lesza­kadt. Feje azonban még két hét múlva is erősen fájt. Ko­csiján 30 ezer forint feletti kár keletkezett. Örült, hogy neki komolyabb baja nem történt, sőt, ha a támla a he­lyén marad, talán az enyhe agyrázkódást is megúszhatta volna. Nos, a hazai kereskedelem­ben igen sokféle minőségű és árú fejtámasz kaph­ató. Hiá­nyában a vállalt veszély nagysága nincsen arányban a takarékossággal. Különben a legtöbb kocsitípusba már a gyárban kialakítják a fejtá­masz helyét, tehát még a bel­ső rögzítésű támaszok felsze­relése sem okoz költségtöbb­letet. Nagyon sok autósbarátom­mal beszélgettem m­ár erről és azt tapasztaltam, hogy igen sokan ismerik a fejtám­la előnyeit, csak valamilyen érthetetlen meggondolásból viszolyognak felszerelésétől. Kár. És még valamit: Fehér Bé­la, aki korábban, amíg saját maga nem érezte a jól becsa­tolt öv előnyeit, inkább csak a rendelet miatt tartotta fon­tosnak az övét. Most meggyő­ződésből beszéli rá kollégáit, hogy ne csupán az előírás miatt, hanem épségük, életük védelmére is használják azt. De nemcsak erről beszélt nekem Fehér Béla, hanem a jó fejtámla fontosságáról és mindennek alapjáról, a jól rögzített ülésekről, az ülés­támlák megbízhatóságának ellenőrzéséről, a gyenge pon­tok megerősítéséről. Csak egyetérthetünk vele. K. L. NEMCSAK A RENDELET MIATT... 13

Next