Autó-Motor, 1977. július-december (30. évfolyam 13-24. szám)
1977-09-06 / 17. szám
A nálunk nemrégiben bevezetett biztonsági heveder, ami külföldön is jól bevált, a tapasztalatok szerint számottevően csökkenti a halálos vagy súlyos balesetek számát, ha azt rendeltetésszerűen, az előírásnak megfelelően használják. Van azonban ennek is árnyoldala: frontális ütközés esetén, amikor a tehetetlenségi erő a kocsiban utazókat hevesen előre löki, a biztonsági öv ezt az erőt felveszi és a megfeszülés után az utasokat visszalöki az ülésre. Ekkor hátracsúszik a fej, aminek következtében agyrázkódást, rosszabb esetben nyakcsigolyatörést vagy más, súlyos sérülést szenvedhet az ember. Hasonló a helyzet, ha a gépkocsiba hátulról ütköznek. Ilyenkor csak a sorrend cserélődik fel. Először csuklik hátra a fej, s utána az ülés dobja előre az utast. Engedjenek meg egy példát. Kollégám, Fehér Béla ez év júliusában az AG-94-26- os Polski Fiat 125-ös kocsijával Szekszárd felé utazott és mivel az idő nem sürgette, 40—50 km-es tempóban haladt az országút szélén. Ekkor hátulról — egy kocsi nagy erővel — vezetője szerint 80—90 km-es tempóval — beleszaladt, és mintegy 16—18 métert előredobta. Elmondása szerint csak nagy dörrenést hallott, utána minden elsötétült előtte és úgy érezte, mintha fejét le akarnák tépni a nyakáról. Pillanatok múlva, amikor magához tért, A négyfázisú ábrasor olyan esetet szemléltet, amikor a kocsi hátsó ülésén az övét nem viselő utas szenvedi az ütközést. Tény, hogy fejtámasz nélkül mintegy 90 fokos szögben hajlik hátra a koponya, a nyakcsigolya. Ez bizony veszélyes. Támlával viszont azonos erőhatásra is legfeljebb 40 fokos a hátrahajlás. A fényképen egy becsatolatlan vezető testhelyzetét figyelhetjük meg az ütközés szakaszában. A fejtámla hiánya ilyenkor az úgynevezett korbácsütést idézi elő, amely szerencsés esetben is kiváltja az erős fejfájást. Amikor az utas be van csatolva, de a fejpárna nélküli üléstámla az ütközés erejétől kiszakad helyéből, igazán nem csoda, ha a térd, a láb is megsérül szemét felnyitva a szélvédőt nagyon közel látta, de az nem ért az arcához! A jól becsatolt öv szorosan visszafogta felsőtestét! Az ütközés viszonylag nem volt nagy erejű, s combján és alsó lábszárán csak azért szenvedett zúzódásokat, mert bizony az üléstámla leszakadt. Feje azonban még két hét múlva is erősen fájt. Kocsiján 30 ezer forint feletti kár keletkezett. Örült, hogy neki komolyabb baja nem történt, sőt, ha a támla a helyén marad, talán az enyhe agyrázkódást is megúszhatta volna. Nos, a hazai kereskedelemben igen sokféle minőségű és árú fejtámasz kapható. Hiányában a vállalt veszély nagysága nincsen arányban a takarékossággal. Különben a legtöbb kocsitípusba már a gyárban kialakítják a fejtámasz helyét, tehát még a belső rögzítésű támaszok felszerelése sem okoz költségtöbbletet. Nagyon sok autósbarátommal beszélgettem már erről és azt tapasztaltam, hogy igen sokan ismerik a fejtámla előnyeit, csak valamilyen érthetetlen meggondolásból viszolyognak felszerelésétől. Kár. És még valamit: Fehér Béla, aki korábban, amíg saját maga nem érezte a jól becsatolt öv előnyeit, inkább csak a rendelet miatt tartotta fontosnak az övét. Most meggyőződésből beszéli rá kollégáit, hogy ne csupán az előírás miatt, hanem épségük, életük védelmére is használják azt. De nemcsak erről beszélt nekem Fehér Béla, hanem a jó fejtámla fontosságáról és mindennek alapjáról, a jól rögzített ülésekről, az üléstámlák megbízhatóságának ellenőrzéséről, a gyenge pontok megerősítéséről. Csak egyetérthetünk vele. K. L. NEMCSAK A RENDELET MIATT... 13