Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)
1978-01-21 / 2. szám
A közületi buszvezetők és utasai kapták a következő levelet: A Kresz nem írja elő részletesen, hogy az autóbuszok utasainak hogyan kell viselkedni, és mit szabad a buszra föltenni — élő állatot, szúró- vagy vágószerszámot, kerékpárt —, vagy ittas egyént a buszvezető leszállíthat-e. Megtilthatja-e a buszvezető a dohányzást, ha számára a füst ártalmas, leállíthatja-e a hangoskodást stb. Én ezekkel tisztában vagyok, de az utasok azt mondják: nincs benne a Kreszben. Ezért kérem, szíveskedjenek erről egy részletes cikket írni, hogy adott esetben utasaimnak föl tudjam mutatni. Kérem ezt sok buszvezető társam nevében, és annak a nevében is, akit az utasok megvertek amiatt, hogy rendet és fegyelmet akart teremteni, ott, ahol elég nagy a felelősség. Földi János a gyulai Kővirág’ autóbuszvezetője A sok kérdés felesleges lenne, ha közhasználatú autóbuszról lenne szó, amelyet díjfizetésért bárki igénybe vehet. Az ilyet üzemben tartó vállalatok ugyanis (Volán, helyi közlekedési vállalatok stb.) érvényes kormányrendelet alapján kiadták azt a belső utasítást, amelyet minden sofőrük köteles megtanulni, a buszokon pedig kifüggesztik, hogy az utasok tanulmányozhassák. Csakhogy ma már mintegy hatezer közületi busz is van forgalomban, amelyeket vállalatok, szövetkezetek, intézmények tartanak üzemben saját dolgozóik használatára. Ezek az üzemben tartók viszont — mint a levél is bizonyítja — többnyire elfeledkeznek arról a feladatukról, hogy sofőrjeiket megfelelő utasításokkal lássák el, illetve, hogy e buszok utasait tájékoztassák jogaikról és kötelezettségeikről. Merthogy a Kresz csakugyan nem tér ki ilyen részletekre. Az utasokra csak a 23. § tartalmaz külön előírásokat. Például: az utas csak álló járműre szállhat fel és csak álló járműről szállhat le; — tilos a jármű lépcsőjén, illetve külső részén utazni, a jármű ablakán kihajolni stb. De itt is találhatunk egy nagyon fontos, általános érvényű alapszabályt: „Az utasnak tilos a vezetőt a vezetésben zavarni”. Ez pedig már választ is ad a dohányzással kapcsolatos kérdésre. Ha a vezetőt zavarja a füst, felkérheti az utasokat, hogy ne dohányozzanak. Egyébként ma már a Volán összes járatain tilos a dohányzás! Hogyne volna hát lehetséges, hogy bármelyik közületi buszon is a sofőr kívánságára, kifüggesszék a dohányzást tiltó táblát! Ezt a kívánságot pedig az utasoknak figyelembe kell venniük. A Kresz 3. §-a ugyanis előírja, többek között, hogy: „Aki a közlekedésben részt vesz, köteles ... a közlekedéssel kapcsolatosan intézkedésre jogosult személy utasításának ... eleget tenni”. Márpedig a gépkocsivezető ilyen személynek tekintendő, mert ő felelős a kocsi és az utasok épségéért Ezeket az „alaptörvényeket” kell az üzemben tartó közületnek kiegészítenie olyan belső rendelkezéssel, amely részletesebben tartalmazza a sofőrök és az utasok magatartásának szabályait. Ehhez alaptörvényül szolgálhat a már említett 26 1960. (V. 21.) sz. kormányrendelet, a „Gépjármű-fuvarozási Szabályzat”, mert értelemszerűen érvényesíthető a közületi autóbuszokra is, noha ezeken az utasok szállításáért nem szednek (mert nem is szedhetnek) díjat. Itt találhatunk választ levélírónk további kérdéseire. A „Fuvarozásból kizárt vagy kizárható személyek” című 19. § szerint: (1) Autóbuszon nem szabad fuvarozni: a) heveny-fertőző vagy undort keltő betegségben szenvedő beteget; — b) ön- vagy közveszélyes elmebeteget; — c) önmagával tehetetlen személyt és hat éven aluli gyermeket, ha nincs kísérőjük. (2) A fuvarozásból kizárható az a személy, aki, betegsége vagy ittassága miatt, tisztátalan ruházatával vagy más módon a többi utas terhére lehet; — botrányosan, vagy illemsértő módon viselkedik; — az utasok magatartására vonatkozó rendelkezéseket ismételt figyelmeztetés ellenére sem tartja meg. Ezt kiegészíti a Volán vállalatok részére kiadott „Személy- és poggyászdíjszabás", olyan előírásokkal, mint például: „Lármázni, énekelni, zenélni vagy bármilyen eszközzel, tárggyal, játékszerrel zajt okozni tilos. — Autóbuszban rádiót (beleértve az autóbuszba beépített rádiót is), magnetofont vagy hasonló készülékeket üzemeltetni csak az összes utas beleegyezésével szabad.” Ami pedig a poggyászokat illeti, a kormányrendelet 25. §-a szerint az utas nem vihet magával, például: olyan tárgyat, amely a többi utas egészségében, testi épségében, ruházatában vagy poggyászában kárt, vagy nekik kényelmetlenséget okozhat, illetve az autóbuszt megrongálhatja vagy beszennyezheti: — bűzös anyagot; — töltött lőfegyvert; — ömlesztett árut; — élő állatot szabadon. E „keretrendelkezések” figyelembevételével kellene minden közforgalmi busz üzemben tartójának kiadni a saját belső szabályzatát — alkalmazkodva a buszhasználat sajátosságaihoz. Mert például a közhasználatú buszokba egy utas csak egy (szájkosárral és pórázzal ellátott) kutyát vihet be. De ha egy közületi buszon, mondjuk, vadásztársaságot utaztatnak, utasonként nyilván több kutyát is engedélyezhetnek. Élő baromfiból is többet lehet engedélyezni a Volán buszokban szállítható egy-egy párnál. Meg lehet engedni a kerékpár szállítását is, bár az súlyosabb a Volán buszban engedélyezett személyenkénti 10 kilónál, vagy a szúró-, vágószerszámokét, ha a szállítás jellege megkívánja. De hogy miként, arra már van a Kresznek általános érvényű előírása! Idézzük a Teherszállítás című 47. § néhány pontját: (1) Olyan járműven, amelynek teherbírását csak a szállítható személyek számával határozták meg, személyenként 10 kg rakomány is szállítható. Ha kevesebb személyt szállítanak, a rakomány súlya hiányzó személyenként 68 kilóval növelhető. (2) A rakományt a járművön úgy kell elhelyezni, hogy a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. Vagyis: az éles tárgyat megfelelően be kell csomagolni, és úgy elhelyezni, hogy kárt ne okozzon, a kerékpárt úgy kell rögzíteni, hogy el ne mozdulhasson — és így tovább. A Kresz tehát igenis tartalmaz mindenkire kötelező alapvető előírásokat! Csak ezeket ki kell egészíteni a helyileg szükséges szabályzatokkal. A buszvezető bántalmazása viszont már köztörvénybe ütköző cselekedet! A tettestől a többi utasok kötelesek őt megvédeni. Saját érdekükben is, hiszen a sofőr vezetésével érhetnek csak úticéljukhoz . . . REMÉNYI-GYENES ISTVÁN