Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)
1978-02-06 / 3. szám
ZSUPPAN ISTVÁN: Alkotók és alkotások Az autógyártás hazai úttörői. Bánki Donát és Csonka János A két feltalálóról, munkásságuk jelentős szakaszának összefonódása miatt, együtt emlékezünk meg. Csonka János apja szegedi gépkovácsműhelyében tanult szakmát. Mint fiatal segéd, 22 éves korában külföldön, Ausztria, Svájc és Franciaország üzemeiben fejleszti tovább szaktudását. Párizsban megismeri Lenoir motorját, ami egy életre megszabja érdeklődésének irányát. Nem több, mint 25 éves, amikor hazajön és műhelyfőnöki állást kap a Műegyetemen. A megkötött szerződés értelmében lehetősége volt rá, hogy a műhelyt saját kutatási céljaira és kisebb ipari tevékenység végzésére is használhassa. Ez tette lehetővé, hogy már 1879-ben elkészíthette első négyütemű, szelepes vezérlésű, vízhűtéses stabil motorját. Ennek a motornak ugyan még több hibája volt, ezért hozzákezdett egy tökéletesebb változat építéséhez. Ez a 2 lóerős, négyütemű, szelepes vezérlésű motor 1883-ban lett kész. Hosszú ideig a műhely gépeinek hajtására szolgált. Csonka próbálkozott még néhány motorral, de igazán egyikkel sem volt megelégedve. Olyan társ után nézett, aki elméletileg segítheti munkájában. A megfelelő partnert Bánki Donátban, a Ganz-gyár fiatal mérnökében találta meg, aki egyidejűleg a Műegyetemen is tanársegédként tevékenykedett. Együttműködésük kezdete 1887-re tehető, amikor Csonka közreműködését kérték a Leobersdorfban gyártott, üzemképtelen motorok megjavításához. Csonka két motort a Műegyetemre szállíttatott és ott látott hozzá Bánkival a kísérletezéshez. A motorokat teljesen átépítették, több újítást is alkalmaztak rajtuk, melyeket közösen szabadalmaztattak, összefogásuk eredményeként még jó néhány motorszabadalom született. 1889-ben a Ganz-gyár szerződést kötött a két feltalálóval, amelynek értelmében megvásárolta Bánki és Csonka összes, motorokra vonatkozó szabadalmát, sőt a kettőjük jövőbeni — motorokkal kapcsolatos — valamenynyi szabadalmát is. E szerződés a porlasztó feltalálásakor nagy anyagi és erkölcsi elismeréstől fosztotta meg őket. Hiába kaptak rá világszabadalmat — mivel a gyár elmulasztotta a szabadalmi díjak befizetését —, mások is gyárthattak hasonló szerkezeteket. Csonkáék, hogy kibújjanak a számukra kedvezőtlen Ganz-gyári szerződés alól, Lázár L. Pál professzorral — Lázár—Bánki—Csonka néven — néhány jelentéktelen változtatással új karburátor-szabadalmat adtak be. Azt tervezték, hogy a szabadalom birtokában saját üzemet alapítanak porlasztók gyártására. Erre azonban nem került sor. Csonkáék korai motorjai nagyméretű, stabil gépek voltak. Később felmerült olyan kis méretű motorok készítésének gondolata, melyeket járműbe is be lehet építeni. Kísérletképpen egy kis segédmotort Bánki kerékpárjára szereltek fel. Mivel az nem felelt meg, Bánki egy nagyobb motorkerékpárt is szerkesztett. Kéthengeres, közvetlen hajtású motorját Csonka, vázszerkezetét a Ganz-gyár készítette. Az 1894-ben elkészült motorkerékpár vízhűtéses volt, porlasztóval és izzócsöves gyújtással. Bánki 1895-ben szerkesztett, harmadik motoros járműve háromkerekű volt. Ebbe egyhengeres, vezérelt kipufogószelepes, elektromos megszakító gyújtással működő motor került. Beindítása taposópedállal történt. Ebből a 2,25 lóerős típusból 1900-ban két darabot állított be a posta a rendszeres levélgyűjtő szolgálatba. Közben a Ganz-gyár igazgatója, Mechwart András a lóvasúti kocsik segédmotorral való ellátására vonatkozó szabadalmához Bánki szerkesztett egy kéthengeres boxermotort. Ez a próbák során gyengének bizonyult, gyártására nem is került sor. 1902-ben Bánki négykerekű, elsőkerék-hajtású postaautót szerkesztett. A Ganzban készült járműbe Csonka motorját építették be. Sajnálatos, hogy a Ganz-gyár az első nehézségek láttán megtorpant, és nem áldozott többet erre a korát évtizedekkel megelőző szerkesztési elvek alapján készült kocsira. Valószínű, hogy szerepe volt ebben a kettejük között megromlott viszonynak is, amely végül is szakításhoz vezetett. Csonka ezután egyedül próbált autót építeni. 1902-ben néhány 10 lóerős, kéthengeres, vízhűtéses motort készített. Egyet ideiglenes alvázba épített, de próbálkozása nem volt eredményes. Járművét szétbontotta, a motorokat, melyek egyébként megbízhatóak voltak, értékesítette. Egy motort csónakba építettek, néhányat pedig a Köhler tűzoltószergyár vásárolt meg fecskendők hajtására. 1904-ben pályázatot írt ki a posta csomagszállító automobilok gyártására. Csonka pályázat alapján készített kocsija 1905-ben indult el első próbaútjára. Két köbméteres kocsiszekrényét Glattfelder kocsigyáros készítette. Mivel Csonka a posta által igényelt nagyobb darabszámú gyártásra a Műegyetemen nem rendezkedhetett be, a terveket a kelenföldi Rock- és a győri Vagongyárnak adta át, ahol az első sorozatokat el is készítették. A Röckgyárból 1906 és 1908 között három Csonka tervezésű személykocsi-alváz került ki. A Glattfelder karosszériás kocsik Zsolnay porcelángyárosnál, Zichy Béla grófnál és a postánál leltek gazdára. 1909-ben további három kisautót készített Csonka a Műegyetemen. Egyet a posta vásárolt meg, kettőből pedig szerelőkocsi lett a villamostársaságnál. Csonka-féle levélgyűjtő 24