Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)

1978-02-06 / 3. szám

ZSUPPAN ISTVÁN: Alkotók­­ és alkotások Az autógyártás hazai úttörői. Bánki Donát és Csonka János A két feltalálóról, munkásságuk je­lentős szakaszának összefonódása miatt, együtt emlékezünk meg. Csonka János apja szegedi gépko­­vácsműhelyében tanult szakmát. Mint fiatal segéd, 22 éves korában külföl­dön, Ausztria, Svájc és Franciaország üzemeiben fejleszti tovább szaktudá­sát. Párizsban megismeri Lenoir mo­torját, ami egy életre megszabja ér­deklődésének irányát. Nem több, mint 25 éves, amikor ha­zajön és műhelyfőnöki állást kap a Műegyetemen. A megkötött szerződés értelmében lehetősége volt rá, hogy a műhelyt sa­ját kutatási céljaira és kisebb ipari tevékenység végzésére is használhassa. Ez tette lehetővé, hogy már 1879-ben elkészíthette első négyütemű, szelepes vezérlésű, vízhűtéses stabil motorját. Ennek a motornak ugyan még több hibája volt, ezért hozzákezdett egy tökéletesebb változat építéséhez. Ez a 2 lóerős, négyütemű, szelepes vezér­lésű motor 1883-ban lett kész. Hosszú ideig a műhely gépeinek hajtására szolgált. Csonka próbálkozott még né­hány motorral, de igazán egyikkel sem volt megelégedve. Olyan társ után nézett, aki elméletileg segítheti mun­kájában. A megfelelő partnert Bánki Donátban, a Ganz-gyár fiatal mérnö­kében találta meg, aki egyidejűleg a Műegyetemen is tanársegédként tevé­kenykedett. Együttműködésük kezdete 1887-re tehető, amikor Csonka közre­működését kérték a Leobersdorfban gyártott, üzemképtelen motorok meg­javításához. Csonka két motort a Mű­egyetemre szállíttatott és ott látott hozzá Bánkival a kísérletezéshez. A motorokat teljesen átépítették, több újítást is alkalmaztak rajtuk, melye­ket közösen szabadalmaztattak, össze­fogásuk eredményeként még jó né­hány motorszabadalom született. 1889-ben a Ganz-gyár szerződést kö­tött a két feltalálóval, amelynek ér­telmében megvásárolta Bánki és Cson­ka összes, motorokra vonatkozó szaba­dalmát, sőt a kettőjük jövőbeni — motorokkal kapcsolatos — valameny­­nyi szabadalmát is. E szerződés a por­lasztó feltalálásakor nagy anyagi és erkölcsi elismeréstől fosztotta meg őket. Hiába kaptak rá világszabadal­mat — mivel a gyár elmulasztotta a szabadalmi díjak befizetését —, mások is gyárthattak hasonló szerkezeteket. Csonkáék, hogy kibújjanak a szá­mukra kedvezőtlen Ganz-gyári szerző­dés alól, Lázár L. Pál professzorral — Lázár—Bánki—Csonka néven — né­hány jelentéktelen változtatással új karburátor-szabadalmat adtak be. Azt tervezték, hogy a szabadalom birtoká­ban saját üzemet alapítanak porlasz­tók gyártására. Erre azonban nem ke­rült sor. Csonkáék korai motorjai nagymére­tű, stabil gépek voltak. Később fel­merült olyan kis méretű motorok ké­szítésének gondolata, melyeket jármű­be is be lehet építeni. Kísérletképpen egy kis segédmotort Bánki kerékpár­jára szereltek fel. Mivel az nem felelt meg, Bánki egy nagyobb motorkerék­párt is szerkesztett. Kéthengeres, köz­vetlen hajtású motorját Csonka, váz­­szerkezetét a Ganz-gyár készítette. Az 1894-ben elkészült motorkerékpár víz­hűtéses volt, porlasztóval és izzócsö­ves gyújtással. Bánki 1895-ben szerkesztett, harma­dik motoros járműve háromkerekű volt. Ebbe egyhengeres, vezérelt ki­pufogószelepes, elektromos megszakító gyújtással működő motor került. Be­indítása taposópedállal történt. Ebből a 2,25 lóerős típusból 1900-ban két darabot állított be a posta a rendsze­res levélgyűjtő szolgálatba. Közben a Ganz-gyár igazgatója, Mechwart András a lóvasúti kocsik segédmotorral való ellátására vonat­kozó szabadalmához Bánki szerkesz­tett egy kéthengeres boxermotort. Ez a próbák során gyengének bizonyult, gyártására nem is került sor. 1902-ben Bánki négykerekű, első­­kerék-hajtású postaautót szerkesztett. A Ganzban készült járműbe Csonka motorját építették be. Sajnálatos, hogy a Ganz-gyár az első nehézségek lát­tán megtorpant, és nem áldozott töb­bet erre a korát évtizedekkel meg­előző szerkesztési elvek alapján ké­­szült kocsira. Valószínű, hogy szerepe volt ebben a kettejük között megrom­lott viszonynak is, amely végül is sza­kításhoz vezetett. Csonka ezután egyedül próbált autót építeni. 1902-ben néhány 10 lóerős, kéthengeres, vízhűtéses motort készí­tett. Egyet ideiglenes alvázba épített, de próbálkozása nem volt eredményes. Járművét szétbontotta, a motorokat, melyek egyébként megbízhatóak vol­tak, értékesítette. Egy motort csónakba építettek, néhányat pedig a Köhler tűzoltószergyár vásárolt meg fecsken­dők hajtására. 1904-ben pályázatot írt ki a posta csomagszállító automobilok gyártásá­ra. Csonka pályázat alapján készített kocsija 1905-ben indult el első próba­­útjára. Két köbméteres kocsiszekré­nyét Glattfelder kocsigyáros készítette. Mivel Csonka a posta által igényelt nagyobb darabszámú gyártásra a Mű­egyetemen nem rendezkedhetett be, a terveket a kelenföldi Rock- és a győri Vagongyárnak adta át, ahol az első so­rozatokat el is készítették. A Röck­­gyárból 1906 és 1908 között három Csonka tervezésű személykocsi-alváz került ki. A Glattfelder karosszériás kocsik Zsolnay porcelángyárosnál, Zi­chy Béla grófnál és a postánál leltek gazdára. 1909-ben további három kisautót ké­szített Csonka a Műegyetemen. Egyet a posta vásárolt meg, kettőből pedig szerelőkocsi lett a villamostársaságnál. Csonka-féle levélgyűjtő 24

Next