Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)
1978-02-06 / 3. szám
NEM IS LENNE ÉRDEMES A svájci közlekedéstudományi intézet megállapította, hogy tízszer nagyobb a sérülési kockázat a motorosoknál, mint az autósoknál. De még ennél is kedvezőtlenebb az az adat, amely szerint a motorosok balesetének 34 százaléka fejsérüléssel végződik. A mi statisztikánk valószínűleg ennél is rosszabb, hiszen a svájci adatokhoz hasonlítva, nálunk több a motoros és kevesebb az autós. Jó, jó, legyint közömbösen az a motoros, aki már csak akkor hajlandó foglalkozni ezzel a problémával, amikor vele, vagy valamelyik barátjával történt olyasmi, ami végül is (szerencsés esetben) egy kórházi műtőben fejeződött be. Abban tényleg igazat kell adni ezeknek a hitetlen Tamásoknak, hogy még a legtökéletesebb bukósisak sem nyújt teljes biztonságot (hát még ha azt be sem csatolják). Igaz, nálunk kötelező a fejvédő viselete a rendszámos motorkerékpár vezetésénél, de a mopedok tulajdonosai — akiknek pedig a feje pontosan anynyit ér, mint a jogosítványos motorosoké — még nem vigyáznak a fejükre. Miért? Pedig a Rigáról, a Babettáról is lehet olyan balszerencsésen esni, mint, mondjuk, az IZS-ről, vagy a Javáról, és a földre került mopedos még boldog lehet, ha a komplikáltabb fejsérülés helyett csak kezét-lábát töri. Arra nem is szabad gondolni, hogy a fejét odakoccanthatja a járdaszegélyhez. Ma már válogathat a gondolkodó ember a különféle sisakok között. (Ámbár a választék lehetne dúsabb is.) Nos, éppen ehhez a válogatáshoz adnánk néhány tanácsot. ELSŐKÉNT: kifizetődik-e az utca motorosának az úgynevezett „űrhajós”, avagy ahogy még mondják, jej- vagy integrálsisak vásárlása és viselése? Ha figyelembe vesszük, 1. a fej védő súlyát, 2. hang- és hőszigetelő képességét, 3. az árát, akkor határozott nemmel felelünk. Aki viselt már hagyományos — nyitott — sisakot és a középkori páncéloslovagok rostélyos fejvédőjéből kialakított zárt sisakot, az elfogadja jó szándékú tanácsunkat. A sűrű városi közlekedésben nemcsak a szemnek jut szerep a nélkülözhetetlen információ szerzésében, hanem a fülnek is. De maradjunk tovább a látásnál. Az integrált sisakban — általában — behatárolt az oldalirányú látás, tehát aki nem Fortunára bízza magát, annak oldalt kell fordítania a fejét. Erről ennyit. Az ember mögött közeledő farmotoros buszt amúgy is nehéz észlelni hallás alapján, hát még ha fülünket „eldugaszoljuk” a szemre mutatós, nehéz (továbbá drágább) versenyzői durrkalappal. MÁSODSZOR: nagyon ügyeljen a védőkalap belső méretére, hogy az ne lötyögjön a fején, könnyen lehessen fel-le venni. Csak a pontosan illeszkedő a biztonságos. HARMADSZOR: a bélésanyaga ne „bántsa” a fej- és arcbőrt. Ha itt vagy ott nyomja a fejét, akárcsak fillérnnyi területen is, még ingyen se fogadja el az életmentő sisakot. A próbánál, a legalkalmasabbnak látszót tartsa a fején néhány percig. Ne hagyja magát sürgetni. NEGYEDSZER: különösen hosszabb úton veszi észre az ember, hogy milyen nehéz is tud lenni egyik-másik fejvédő. ÖTÖDSZÖR: a sisak nem divatcikk, tehát beszerzésénél ne az esztétikai igényen legyen a hangsúly, ami pedig a színét illeti, legyen lehetőleg fényviszaverő, vagy legalábbis éjszaka legyen jól látható a fényben. És végül: az okos fej tulajdonosa nem a fején takarékoskodik vásárláskor. Úgy véljük, nem is lenne érdemes ... RÓZSA GYÖRGY A főváros egyik legnagyobb motorkerékpár-alkatrész- és felszerelési cikkek áruháza előtt készültek a felvételek. Amint az várható is volt, a legolcsóbb sisak a legkönnyebb, alig 80 deka. Az 1030 forintos sisak fényvisszaverő festékkel van fényezve, súlya 133 deka. A Simson nyergén látható „hurrkalap” a legújabb magyar gyártmány (127 deka). Az árakban a tartalék „ablakplexi” is benne van