Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)
1978-01-21 / 2. szám
ZSUPPÁN ISTVÁN: Alkotók és alkotások Ha Preiner támogatóra talál... Az első hazai gőzkocsi elkészítése Preiner Ferenc nevéhez fűződik, aki jó műszaki értékű mérnöke volt a MÁVAG elődjének, a Magyar Államvasutak Gépgyárának. A gyárban mozdonyjavításon túl újak gyártása is folyt, így jól ismerte a gőzgépeket, kazánokat. Logikus, hogy amikor önjáró kocsi készítésére szánta el magát, gőzhajtásra gondolt. Háromkerekű járművet nagyrészt vásárolt fődarabokból, de lényegében saját kezűleg készítette el, közel kétévi munkával. Kipróbálására 1875-ben egy szakértői bizottság előtt került sor, melynek vezetője a Ganz gyár főmérnöke volt. Próbája során a jármű kifogástalanul működött. Gőzgépének kazánja 3 atmoszféra nyomásra készült, dugattyúátmérője 60 mm, lökete 110 mm, percenkénti fordulatszáma 200 volt. A beépített gépészeti berendezés összesen mintegy 200 kg-ot nyomott. Preiner gőzkocsijának — függetlenül a jól sikerült próbától — volt egy kifogásolható, gyenge pontja: a kazán. Az alacsonynyomású, kis gőzmennyiség előállítására képes kazán nem tette lehetővé huzamosabb — akár csak néhány kilométernyi — út megállás nélküli megtételét. Ha Preiner támogatóra talál, biztosan tovább tudja fejleszteni ügyes kis járművét és nemcsak mint egy jól sikerült kísérletről tudnánk beszámolni róla. Az ügyes kezű, nyughatatlan fantáziájú Wessely György 1876-ban megszületett az első magyar szabadalom, melynek tárgya az önjáró kocsi. A szabadalom tulajdonosa Wessely György, budapesti kocsigyártó mester volt. Wessely Vácott tanulta a szakmát a Reitter-féle kocsigyárban. Mint fiatal segéd a Kölber testvérek kocsigyáránál dolgozott, majd önállósította magát. Ügyes kezű, nyughatatlan fantáziájú ember volt, akit nem hagyott békén az önjáró kocsi gondolata. Hosszú ideig kísérletezgetett, mígnem kiokoskodott egy szerkezetet, amit 1876. július 9- én szabadalmaztatás végett „Beschreibung eines Wagens, welcher ohne Zuhilfenahme von Pferden gebraucht werden kann, genannt: Colonet” (azaz: Egy kocsi leírása, mely lovak segítsége nélkül használható és a neve: Colonet) címen benyújtott a Bécsben székelő szabadalmi hivatalhoz. Egy évre rá a Politisches Volksblatt cikket közölt a feltalálóról, elmondva, hogy a hajdani budapesti kocsigyártó mester, Wessely György olyan kocsit készített, mely egy önmagától dolgozó gépezet segítségével mozdul előre és még a kerekeket sem veszi igénybe. A bécsi politechnikum háromszoros kipróbálás után, a feltaláló rajzának és a modellnek megbírálása után a találmányt jóváhagyta és a magyar minisztérium is patentírozta azt. Mint írja, a feltaláló annyira elszegényedett, hogy nincsenek meg anyagi eszközei ahhoz, hogy találmányát értékesítse. Hosszú ideig titok fedte, hogy mi volt a lényege a találmánynak — amihez Wessely többször is hozzáfogott —, mivel katonai okokból titkosnak minősítették. Ma már az eredeti beadvány ismeretében tudjuk, hogy Wessely kocsija izomerővel működött. Mint írja: „négykerekű és három lábbal van ellátva, az a tulajdonsága és célja, hogy lovak nélkül használható legyen, szilárdan van építve és két személy szállítására szolgál” .. . lánc vagy kötél által hozható mozgásba úgy, hogy a hátsó ülésen elhelyezkedő a láncot, illetve a kötelet magához húzza”. Az erő továbbítására a kocsi belsejében elhelyezett „segédgép" szolgált volna, amely a kocsi alatt elhelyezett három lábat egyenként felváltva a Az 1875-ben készült Preiner-féle gőzkocsi 24