Autó-Motor, 1979. január-június (32. évfolyam 1-12. szám)
1979-05-06 / 9. szám
TÉNYEK és TERVEK autójavítóipar szervezeti felépítését. Többek között azt, hogy az Autófenntartó Ipari Tröszt felügyelete alá 15 vállalati központ tartozik az ország területén. Ezek keretében mintegy 100 üzemegység működik, amelyek közül 82 telepen javítanak személyautókat, illetve teherkocsikat és van ahol autóbuszokat is. A létszám ma több mint 20 ezer! A szakmunkások száma 10 ezer körüli, technikusi és mérnöki munkakörben p pedig általában ezren dolgoznak. Évente mintegy 3 ezer ipari tanulót képeznek ki és ezer új szakmunkásra számíthatnak. Ezek a nagy számok viszont csak akkor értékelhetők, ha tudjuk például, hogy az évenként forgalomba kerülő több mint 100 ezer új személykocsi 2 millió munkaórát igényel a hazai javítóipartól. Vagyis, ez önmagában ezer szakmunkást köt le. De ide írjuk azt is, hogy az AFIT-nál a személyautókra jutó összes munkaóra száma 8,4 millió. És ide kívánkozik egy másik adat, amely arra utal, hogy hamarosan egymillió személyautót kell hazánkban ellátni, javítani. Jelenleg az AFIT produktív munkaerejének — 38 százaléka foglalkozik a személygépkocsik karbantartásával, — 36 százaléka a nagyjárművek hasonló jellegű ellátásával. És a többiek? Nos, itt kapunk magyarázatot az AFIT gyárait említő mondatunkra. Ugyanis a produktív munkaerő — 21 százaléka pótalkatrészeket, részegységeket és fődarabokat gyárt, illetve felújít, — 3 százaléka pedig garázs- és szervizberendezések gyártását végzi. Ennek a teljes létszámnak 2 százalékáról nem esett szó, de még nem említettük, hogy az AFIT kereskedelmi tevékenységet is folytat... A gyárakkal kapcsolatban pedig elég talán ha ideírjuk: AFIT Autófelszerelési Vállalat Sopron és AFIT—Auras Budapest. Olvasóink többsége nem most találkozik először ezekkel a nevekkel, de bizonyára termékeikkel is találkozott már, például az Autoservice ’79 kiállításon. A tekintélyes létszám, a munkaórák milliói, a kiterjedt AFIT-tevékenység említése után ismét csak számokat kell írni. Például azt, hogy az eladott új személyautók garanciális ellátásában 84" 0, a garancia utáni időszakban pedig e kocsik karbantartásában és javításában 60" u, a haszonjárművek nagyjavításában 52%, fődarabjainak felújításában 82%, karbantartásukban és javításukban 68% — tehát igen jelentős — az AFIT részesedési aránya. A kapacitáshiány kifejezést sem kerülheti el egy ilyen beszélgetés, de ezt itt nem részletezzük. Elég ha annyit írunk, hogy régóta létező, ma is fennálló olyan gond ez, amelyre a jövőben is számítanunk kell. És itt mindjárt megjegyzi azt is a vezérigazgató, hogy a rossz alkatrészellátás legalább 10 százalékos időveszteséget okoz. Jogos kívánságnak tartjuk magunk is, hogy a szerkezeti alkatrészeket az AFIT raktárai, márkaszervizei kapják. Az is jogos kívánságnak tűnik, hogy a mai gyakorlattól eltérően egy szerv legyen felelős az alkatrészellátásért és kevesebb áttétellel, rövidebb úton, egyszerűbb módon tudjanak kapcsolatba kerülni a hozzánk szállító cégekkel, autógyárakkal, ha akadozó javítási ügyeket kell intézniük a hazai autósok érdekében. Világos, hogy milyen ügyekről lehet szó, de itt megszakítottuk a beszélgetést, fellapoztuk az AFIT legfrissebb házi újságját, amelynek egyik rovatában a következő sorokat olvastuk : „A gépkocsijavítást akadályozó alkatrészhiány csökkentése céljából a 12. sz. (Révész u.) karbantartó üzem Moszkvics és Zaporozsec típusú garanciában lecserélt kocsikat vásárolt a Merkúrtól bontási célra. A nagykarambolos Moszkvics 1500 és Zaporozsec 968 típusú gépkocsik tulajdonosai karosszériacserét — korlátozott számban — előjegyeztethetnek.” És ugyanott egy más jellegű felhívás: „Használt, de felújításra alkalmas Armstrong rendszerű lengéscsillapítók, Lada tengelykapcsolók — az új ár 10%-ának megfelelő értékben — biztos vevője az AFIT XIV. sz. Autójavító Vállalat (Pécs). Nagyobb mennyiségű eladás esetén az elszállításról gondoskodunk!” Mi később tanulmányoztunk egy más kiadványt, amelyet az Autóker szócsövének is tekinthetünk. Abban olvastuk többek között a vigasztalásra ugyancsak nem alkalmas mondatokat: „A vélemények abban mindenesetre megegyeznek, hogy ez vagy az az alkatrész, fődarab hiánycikk, megszerzése körülményes, vagy teljességgel lehetetlen. Ugyanakkor külföldi szállítóink specifikusan is, volumenében is sokallják a magyar népgazdaság által igényelt alkatrészeket. Hogy az igazság hol van, e cikk keretében még közelítőleg sem határozható meg. Az viszont tény, hogy az Autóker által megrendelt alkatrészeket még sohasem igazolták, illetve teljesítették teljes mértékben szállítóink ... Nehezíteni fogja a helyzetet a járműállomány korösszetételének romlása , az átlagéletkor növekedése. A forgalomba helyezett új járművek száma évről évre növekszik, relatíve azonban az összállománynak csak egyre kisebb százalékát teszi ki. Ez természetszerűen vezet a fajlagos alkatrészigény növekedéséhez.” 4