Autó-Motor, 1981. január-június (34. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
fiSENBiSEBMN ■ Tudósok állítása szerint a természet maga nem „termel” zajt, hanem csupán hangokat. A zaj kifejezetten ember szülötte. Az emberrel együtt fejlődődött. Gondoljunk csak arra, hogy a nyílvessző éles süvítését az évszázadok fegyverropogássá változtatták. — Hang és zaj: e két fogalmat gyakran összetévesztik, pedig a különbség igen világos és pontosan elhatárolható. A hang olyan egyenletes és fokozatos érzések kifejezője, mely a hallószerv számára felfogható; a zaj viszont olyan mértékű szabálytalan, erős, kellemetlen vagy hosszan tartó és idegesítő érzés, mely képes igazi traumát is kiváltani. Városainkban a legfőbb zaj okozói a gépjárművek. Két évvel ezelőtt Hongkong volt a leglármásabb város a világon, 75 dB-es átlagos zajszinttel. Tavaly Pescara (Olaszország) foglalta el ezt a cseppet sem előkelő helyet, 76,6 dB-es értékkel. A városi zaj többsége (dudálás, éles hangú start vagy fékezés) megszüntethető lenne némi önfegyelemmel, figyelmességgel, előzékenységgel, viszont vannak olyan hangok — a közlekedési eszközök struktúrájából eredően —, amelyekkel szemben nem tudunk mit tenni, hacsak nem szánjuk el magunkat valamennyien gyaloglásra vagy kerékpározásra. Következésképpen az egyetlen kiút a viszonylagos zajcsökkenés elérése érdekében, hangszigeteltebb gépjárművek gyártása. Kétségtelenül nehéz, vagy szinte lehetetlen a zajforrások teljes megszüntetésére irányuló törekvés. A zajszint csökkentésére nem túl sokat tettek eddig, Olaszországban azonban valami mégis történt (különösen a Fiat-típusokon) a gépkocsi utasterében érezhető zörejek mérséklésére, a vezetésbiztonság és az utazási kényelem érdekében. Előírások nem lévén ezen a területen, a Fiat műszaki stábja igen eredeti módszert dolgozott ki. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy nagyon fontos világosan megkülönböztetni a vibrációs és akusztikus jelenségeket, amelyek a gépkocsik zaját zavaróvá tehetik. A lehetséges megoldásokat négy (FOLYTATÁS A 16—17. OLDALON)