Autó-Motor, 1983. január-június (36. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 9. szám

Okos telefonok Az utazás előtti tudakolód­­zás hasznos eszköze lehet a telefon. Különösen „pánik­­hangulatban” jön jól az Út­­inform és a Tourinform te­lefonos szolgálata, így akár az utazás előtti utolsó pilla­natban is van hová segítsé­gért, biztató szóért fordulni. De miről kaphatunk tájé­koztatást az Útinformtól? — kérdeztük mi is stílszerűen a 222-238-as telefonszámon, amelyen 24 órás ügyeletet tartanak. Ahogy nevében van, pél­dául az útviszonyokról, kü­lönösen ha valami nagy baj — útlezárás, árvíz, hóaka­dály stb. — van, akár itthon, akár külföldön. De segítséget kaphatunk útvonalak terve­zéséhez, meg tudják monda­ni mi mitől milyen messze van. Ismerik a legfrissebb külföldi benzinárakat, út­használati díjakat. Speciális Útinform-szol­­gáltatás az autó tetején szál­lított szörfre, sárkányrepülő­re az útvonalengedély ki­adása, mert ne felejtsük el, még ha külföldre megyünk, akkor is szükség van erre a hazai útvonalon, és igazán csak az érdekesség kedvéért említjük, hogy már arra is volt példa, hogy egy rúdugró saját gépkocsijának tetején vitte ki rúdját, természetesen útvonalengedéllyel. Az Útin­­form az útvonalengedély ki­adásának adminisztrációját a minimumra redukálta, azon­nal kiadja az okmányt. A Tourinform a 179-800-as számon hétköznap 7—21, szombaton 7—20, vasárnap 8—13 óráig fogadja a tájé­koztatásra „vágyók” hívását. A benzinárakról itt is napra­kész adatokat kaphatunk, és kérésre útvonalakat javasol­nak. Tájékoztatást kapnak a hegyekben uralkodó hóviszo­nyokról, míg a külföldi út­állapotokról viszont csak rit­kán. Tájékozottak a meteoro­lógiai helyzetről. Általában ismerik a külföldi szálloda­­árakat, Spanyolországot és Romániát kivéve. Idegenfor­galommal kapcsolatos kül­földi és hazai telefonszámo­kat, telexszámokat tudnak adni. Megadják a külképvise­letek címeit. Egy érdekes és lényeges szolgáltatásuk, hogy meg tud­ják mondani egy-egy város­ról, helységről Európában, il­letve azon kívül, hogy hol fekszik. Tájékoztatnak az Európa ismertebb városaiban található nevezetességekről. Felvilágosítást adnak a va­lutaárfolyamokról, a vám­szabályokról, és az ehhez kapcsolódó tudnivalókról. Választ, adnak a útlevél- és devizarendelkezésekre irá­nyuló kérdésekre. Az elindulás előtt már csak azért is érdemes a Tourin­­formhoz fordulni, mert isme­rik az európai határátkelő­­helyeket, megközelítésük út­vonalát. Ha az NDK az iracot Feltételezem: az NDK-ba ké­szülő autóstársaim jó előre tudják már, hol, mit érdemes megnézni, mit nem szabad kihagyni a baráti ország lát­ványosságai, nevezetességei közül, amelyek — ha jól gaz­dálkodunk időnkkel és pén­zünkkel — életre szóló emlé­kekkel gazdagítanak ben­nünket. Ezért sem akarok ez ügyben tanácsokat adni, megteszik azt helyettem a magyar nyelven is kapható idegenforgalmi ismertetők. A rendelkezésemre álló cse­kélyke helyen inkább arról szólnék, mire ügyeljünk, s mit ne tegyünk autózásunk során. Kezdeném talán a tanács­adást a Csehszlovákián tör­ténő átutazással. Tapasztala­taimat egyetlen mondatba belesűrítve: tartsuk tisz­teletben a csehszlovákiai kreszt, amely ugyanolyan nemzetközi, mint a miénk. Kétszer engedtem a kísér­tésnek: előttem egy kamion haladt, mellettem — úgy tűnt — kilométereken át záróvo­nal, szemben semmi forga­lom. Előttem. Az emelkedő tetején már várt a rendőr. Egyszer száz, egyszer negy­ven koronám bánta könnyel­műségemet. Az NDK-ba érve, lényegé­ben ugyanezt mondhatom el — két év külszolgálati ta­pasztalat birtokában — au­tóstársaim számára: nem­csak illik, hanem tisztelet­ben is kell tartani az ottani közlekedési előírásokat! Szemtanúja voltam egy ízben például annak, hogy a buda­pesti Lenin körútra emlékez­tető drezdai Thälmann Stras­­sén — középen záróvonallal — úgy fordult meg egy 1200-as, hazai rendszámú La­da, mintha versenypályán lett volna. És mellőzzük a járdán való parkolást. Nemcsak a rend­őr bírságol ezért, hanem a környék lakosai is szólnak érte, ne lepődjön meg rajta senki, ha felemelt hangon te­szik ezt, mert igazuk van! S azon se, hogy ha nem haj­lik valaki a jó szóra, rendőrt hívnak. Az pedig már bün­tet. Éppen úgy, mint a sebes­ségtúllépésért. Sok a radar. S ha a bírság összege nem is olyan drága, mint idehaza, pénztárcánk márkatartalmá­hoz viszonyítva, mégis érez­hető. A „nix hajcs”-csal pe­dig nem érdemes próbálkoz­ni. Nem jön be. A rendőr zsebében ugyanis ott lapul a kresz-könyvecske, amelynek színes ábrái magyarul is azt jelentik, mint németül. És ha valahol a bokrok közt lapuló radarozó autót fedezünk fel, ne villogtas­sunk, ne körözzünk ujjunk­kal a szemben jövőknek, mert nem értik. Náluk ismeret­len ugyanis az efféle autós cinkosság. Ugyanígy ne mondjunk le elsőbbségünk­ről sem, még autóbusznak se jelezzünk fénykürttel, hogy elengedjük őt, mert nem tart rá igényt. Mi menjünk, miénk az elsőbbség. Fontos! Az NDK-ban két­féle parkolás létezik. Rövid — két órányi időtartamú — és korlátlan idejű. Minden parkolóban tábla tájékoztat erről. A rövid parkolókban egy kis karton-órán — min­denütt kapható —, amelyet a szélvédő mögé teszünk, köte­lesek vagyunk feltüntetni ér­kezésünk idejét. Végül. Érdemes beszerezni az újságos standokon kapha­tó magyar nyelvű NDK című folyóirat áprilisi és májusi számát, amelyekben az NDK közlekedési rendjével kap­csolatos pályázat jelent, illet­ve jelenik meg. Nemcsak ta­nulhatunk abból, de értékes díjakat is nyerhetnek a pá­lyázók. Z. F. 9

Next