Autó-Motor, 1985. január-június (38. évfolyam 1-12. szám)

1985-05-01 / 9. szám

PETRESS ISTVÁN: A „Csúcsforgalom”ból Emlékeztető ” előzésekhez Az OKBT kutatási anyagaiban érde­kes megállapítások találhatók az elő­zési manőverre vonatkozóan, ezek azért is aktuálisak,­­mert a tavaszi közlekedési körülmények szinte in­gerük a vezetőket a gyorsabb haj­tásra, az előzésre... Jó tehát tudni, hogy: Minden vezető a valóságosnál ke­vesebbnek képzeli azt az időt, amely alatt az előtte haladó járművet képes megelőzni... A szembejövő jármű sebességét a ténylegesnél mindig ki­sebbnek, a tőle való távolságunkat pedig a valóságosnál nagyobbnak vél­jük ... Az előzést bizonytalan helyzet­ben is vállaló vezető képtelen megfe­lelően figyelemmel kísérni az oldalt történteket, az oldalról felbukkanó akadályokat. . . Egy kísérleti elemzés szerint a járművezetők 32 százaléka előz szemközti forgalom mellett és ebből 27 százalék anélkül hajtja végre ezt a veszélyes manővert, hogy bizton­ságos kilátása lenne! A járművezetők­nek 3 százaléka be nem látható ka­nyarban, akár a záróvonal átlépésével is vállalkozik az előzésre. Előzni sosem kötelező! A kedvező pozíciót kivárni — a gyakorlott jár­művezetők jellemző jó tulajdonsága. Perpatvar a kocsiban Az embernek vannak néha sötét nap­jai, vagy mert bal lábba­l kelt fel az­nap, vagy valami másért... és elég ilyenkor egy rossz szó és elönti a puly­kaméreg. Ez persze magánügy, de csak addig, amíg nem a forgalmas üzem, a kocsiban, a volán mögött zajlik le. A kérdés, amit a „Csúcsforgalom” ut­cai társasága megvitatott, az volt, hogy milyen következményekkel jár­hat egy kiadós családi perpatvar a közúton, vezetés közben. Közlekedés­pszichológus szakértőnk egy egyszerű példával kezdte a magyarázatot: Ha például a tévéban egy izgalmas meccs, vagy krimi megy, ami eléggé megmozgatja az indulatokat, akkor nem sikerül befűzni egy tűbe a cérna­­szálat ... , vagy eldobjuk mérgünk­ben, vagy csak sok-sok sikertelen próbálkozás után tudjuk teljesíteni a feladatot. Pedig ez az eset nem bonyo­lult művelet, mindössze két dologra kellene egy időben figyelni: a tűre és a cérnára. Az indulat, az izgalom azonban megváltoztatja a figyelmet is — beszűkíti, s így már­ nem vagyunk képesek egyszerre több dologra fi­gyelni . .. ! Megváltozik a mozgások összeren­­dezettsége, összhangjuk megszűnik, a finom mozgások helyébe durvább, nagy mozgásteret igénylő mozgásformák lépnek. Vezetés közben ez erőszakolt és figyelmetlenül végrehajtott sávvál­tásokban, sebességváltásban, túl sok kormánykorrekcióban, indokolatlan fékezésekben mutatkozik meg. És ahelyett, hogy ilyenkor csökkentenénk a sebességet, éppen az ellenkezőjére leszünk hajlamosak — egyre erőtelje­sebben tapossuk a gázpedált, mintha azon akarnánk levezetni az indula­tainkat. Az eszmecsere egyik legérdekesebb gondolata az volt, amikor az autósok megjegyzéseiből kiderült, hogy ezek az indulatok ritkán maradnak kocsin „belül”, hanem a veszekedés bizonyos fázisaiban a vezető a saját indulatait rávetíti valaki másra, vele együtt köz­lekedőre. És ettől kezdve egész veze­tési stílusa is agresszívvá válik! Az­tán persze természete válogatja, hogy kinél mennyi ideig tart ez a szakasz, mennyi idő alatt tudnak oldódni az indulatok. Tény azonban, hogy ilyen állapotban éppen annyira alkalmat­lan az illető a vezetésre, mintha v ivott volna! Az utasokon is sok mútik, gyorsab­ban oldódnak az indulatok, ha az utas mindenképpen távol tartja magát a veszekedéstől, és csendesebb, nyugod­­tabb haragon valami más, semleges te­rületre igyekszik terelni a beszélge­tést. Egyirányú utak Egyirányú utakat elsősorban a lakott területeken belül jelölnek ki, s a fe­lelős szakemberek mindig ügyelnek arra, hogy lehetőleg a párban történ­jék az egyirányúsítás, azaz igyekez­nek egymáshoz közeli, ellentétesen egyirányú utakat úgy párosítani, hogy a terület körbejárható legyen. Több­­letutat jelent ez kétségtelenül a jár­műveknek, mégis a mai forgalom mel­lett egyre több helyen van szükség a forgalomszabályozásnak erre az esz­közre, mivel a közlekedés folyama­tosságát másként már nem lehetne biztosítani. Eleve szűk úthálózatokon, belső ú­t részekben pedig az utak átbocsánó képességét csak így lehet növelni. A legutóbbi adásban arról esett szó, hogy a járművet vezetők ma már mindenfelé, nemcsak Budapesten, ha­nem még a kisebb városokban, sőt a községekben is számíthatnak ilyen szervezésre, ilyen forgalmi rendre. Az első időszakban ez mindig bosszú­ságot okoz, néha kétségtelenül kerülő­­utakat jelent és nehezebb tájékozó­dást — főként nem ismert, idegen he­lyeken ... Az egyirányúsítás hasznos­sága azonban a legtöbb helyen előbb­­utóbb nyilvánvalóvá lesz. A közlekedési mérnökök most arra a szempontra mutatnak rá, amelyet kevesebben vesznek figyelembe: az egyirányú utcában a biztonság is nö­vekszik! A kétirányú utcák kereszte­ződéseihez viszonyítva a lehetséges „üt­közési pontok” száma negyedére csök­ken, a várakozó és elinduló járművek kb. a fele akkora akadályt jelentenek a mozgásban levők számára, és­­ megszűnik a szemközti ütközések koc­kázata. A járművezető figyelmét az egyirányú úton haladás kevésbé ter­heli, s talán nem is véletlen, hogy a régebben egyirányúsított útrendszerek egy-egy összefüggő alakzatát megvizs­gálva azt tapasztalták, hogy a balese­tek szám­a az egyirányú útvonalrend­szeren belül egynegyedével csökken! A forgalombiztonsági megfontolások azonban szükségessé teszik, hogy a jár­művezetők tisztában legyenek a ked­vezőtlen jelenségekkel is ... Ez leg­inkább abban rejlik, hogy a haladási sebesség egyirányú utakon nagyobb, hiszen nincsenek szembejövők, viszont az utak ugyanolyan szűkek marad­tak (hiszen éppen ezért kellett pl. egy­­irányúsítani egy környék útjait!), s mi a következmény? A balesetek többsége oldalirányból következik be, vagy oldalirányból je­lentkező konfliktusok, meglepetések miatt következik be! A keskeny úttes­teket hamarabb szelik át a gyalogo­sok, kevésbé érzik veszélyesnek az átkelést... ; az átkelésük többnyire parkoló kocsisoroknál kezdődik, s ez jobbról és balról is veszélyt jelent­het. Tipikus gyalogosmagatartás: egyirányú utcákban a legritkább eset­ben mennek el a kereszteződésekig, ott és akkor kelnek át, amikor eszük­be jut... Ez a szűkre szabott terület, a nagyobb sebesség mellett komoly gondokat okozhat. Több forgalmi sá­vos egyirányú utakon pedig baleseti veszély az egymás mellett haladó jár­művek­ oldalirányú mozgása. Ezeken a helyeken jellegzetesség a kocsik kö­zépvonalhoz húzódása, éppen az út­test szélén várható veszélyek megelő­zése miatt. 4.

Next