Autó-Motor, 1985. július-december (38. évfolyam 13-24. szám)
1985-09-01 / 17. szám
varázsolt. Azt a léghűtéses Yamaha 250 TD2-est még az Autó- Motoron keresztül a BHSE-be kalauzolt Yamaha-képviselők is megtekintették, és a szép munka láttán ígéretet tettek, hogy Drapál versenyzését figyelni fogják. Az első világraszóló eredményét is ezzel a motorral érte el. 1971. július 18-án, Brno esős pályáján, Szabó II. László és a finn Jarno Saarinen előtt világbajnoki futamot nyert. Közben persze egyre gyűltek nemzetközi versenyeken aratott győzelmei, és a VB-futamokon szerzett pontot érő helyezései, aminek következtében a 250-es VB-t 26 pontjával a 9. helyen zárta. Ezekre az eredményekre már a Yamaha urai csakugyan odafigyeltek, és a következő évben viszonylag kedvezményes áron két, most már új Yamahát, egy 250-est és egy 350-est vásárolhatott a BHSE. Az aermacchis évek után 1972- ben először ismét új motorokon állhatott rajthoz, és sokak szerint az év július 16-án aratta legnagyobb VB-futamgyőzelmét Opatijában a 350-es kategóriában, ahol a régi hegyoldali, technikás, kuplungkoptató pályán Drapál nemcsak motorozási tudásával, hanem gépkímélő motorozásával diadalmaskodott a verseny végére motorhibával az élről kiállt Giacomo Agostini, a gyorsasági motorsport máig is legnagyobb alakja felett. A befutóban 22 mpes lemaradással Dieter Braun (Yamaha), majd Phil Head (MV Agusta) követte. A 250-es kategóriában pedig még egy menet közbeni gyertyacsere ellenére is az 5. helyen végzett. Az évet a 250- es VB 16. helyén zárta 16 pontjával, a 350-es kategóriában pedig 41 ponttal a 8. helyet szerezte meg, és ez is maradt a VB-n elért legjobb eredménye. A Yamaha — Saarinen halála után — nagyon fontolgatta, hogy gyári versenyzővé fogadja a magyar versenyzőt, de Drapált, aki főleg nyerni akarásának és tudásának köszönhette eredményeit, ekkor elhagyta szerencsére, mert a válogatóversenynek tekintett hockenheimi GP-edzésén elcsúszott, és a Yamaháék a finn Teuvo Lansivuorit avatták csapattaggá. De Drapál ekkor már szinte valamennyi csapat kívánságlistájának élén állt. A spanyolországi GP-futamon az Aermacchi gyári versenyzője, Gilberto Milani kereste meg, és tett ajánlatot arra, hogy Drapál gyári versenyző legyen. De még a próbafutamra sem került sor, mert a tárgyaló partnerek azt is tudomására hozták, hogy a magyar versenyzőnek Olaszországban kellene élnie. Ennek hatására Drapál egészen drasztikusan utasította el az ajánlatot. 1973-ban már egyazon évben két világbajnoki futamgyőzelmet aratott. Május 6-án a Salzburgringen Walter Villa (Yamaha) és Lansivuori előtt nyert a 350-es Yamahán, majd június 17-én Opatijában — miután Agostini, Read és Lansivuori a pálya veszélyességére hivatkozva bojkottálta a versenyt — újabb futamgyőzelmet aratott a 350 kcm-es kategóriában Dieter Braun és John Dodds előtt. Az év végi öszszesítésben a 350 kcm-es világbajnokság 9. helyén végzett 30 pontjával. A sikeres év után 1974- ben a Benelli gyár tett ajánlatot. Erre az időre Drapál Jánosból már nagyon sokoldalú ember lett. Több géposztályban versenyzett kétütemű és négyütemű motorokkal, így nem jelenthetett nehézséget neki, hogy ráüljön a Benelli gyár négyhengeres ötszázasára. Egy verseny alapján a Benelli szerződést ajánlott neki, de közben a De Tomaso cég megvásárolta a Benellit és a nagy múltú olasz motorkerékpár gyár ezután kilépett a gyorsasági sportból. Erre az időre a gyorsasági sport egyébként is kezdett átalakulni. A gyárak, különösen a Yamaha, egyre nagyobb számban dobta piacra a szériában gyártott (production) versenymotorjait, és a Yamaha általános fölénye miatt már a gyár külön támogatására nem lehetett számítani, legfeljebb a szimpátiájára, de a japán—magyar motorgyártás elvetésével ez a szimpátia is csökkent. Ebben az időszakban Drapál János is azt kutatta, hogy melyik kategóriában lehetne eredményesebb. A 125-ös mellett döntött, és ekkor következett az a rövid, de sikeres morbidellis korszak, aminek csak az vetett véget, hogy a motorhoz a legkorszerűbb alkatrészeket nem lehetett beszerezni. Ezután visszatért a 250-es kategóriába, és az utóbbi években főképpen nemzetközi versenyeken és a Béke és Barátság Kupa futamain indult. Drapál Jánost esőmenőnek is nevezték, mert esős pályán a legjobbnak tartották. De ez a megállapítás túlzottan leegyszerűsítő, versenyzői képességeit alábecsülő lenne. Mert Drapál János ennél több, nagyon jó versenyző volt, aki éppen ezért minden olyan alkalommal, amikor a versenyzési körülmények kedvezőtlenek voltak, például, ha az opatijai pályára a hegyről port fújt a szél, ha Brnóban esett az eső, vagy ha gidres-gödrös volt a pálya, mint Skofja Lokában, akkor motorozási tudásával és legendásan híres nyerni akarásával győzte le a jobb feltételekhez, gyorsabb gyári motorokhoz szokott ellenfeleit. Pályája zenitjén. Az élen Drapál (37), Tom Herron (24), John Dodds (7), Bartol (26) és Buscherini (52) társaságában A tavalyi budapesti BEK-futamon ÉPÉÉ 53