Autó-Motor, 1986. január-június (39. évfolyam 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

A fejlődés útján Magyarországon az autógyártás nem­zeti iparrá vált. Nagyarányú fejlő­dését a közúti járműipari fejlesztési program végrehajtásának köszönhe­ti, amely nagy lökést adott az egész magyar autógyártásnak és hazai háttériparának. Ez a program fektet­te le az alapjait a nemzetközi össze­hasonlításban is nagyon jelentős ha­szonjármű gyártásnak. E program centrumában az autóbusz-, valamint az autóbuszokban (és egyidejűleg te­hergépjárművekben is) alkalmas fő- és részegységek korszerű, nagy so­rozatú gyártásának megszervezése állott. Termékeink jó piaci értékesí­tésnek örvendenek a világ számos országában. Terveink szerint az elkövetkező években tovább folytatódik autóipa­runk gyors fejlődése. A termelés bő­vülésének a gépipar egészét megha­ladó üteme mellett jelentős techno­lógiai korszerűsítésre, konstrukciós megújulásra törekszünk. Cél a ver­senyképesség megőrzése és javítása autóiparunk teljes keresztmetszeté­ben. Számolunk mérnökeink­ mun­­kásaink legszélesebb köreinek alko­tó közreműködésével, elsősorban anyag- és energiatakarékos megol­dások kidolgozásában és alkalmazá­sában, újszerű konstrukciók gyár­tásba vételében, az elektronika foko­zott mértékű befogadásában. Autóiparunk kevéssé ismert terü­lete a „személyautó-gyártás”. Az el­múlt másfél évtizedben nem lebe­csülendő kapacitások épültek ki, gyáraink sokirányú tapasztalatra tettek szert. A szállítások döntő ré­sze a baráti országok személyautó­gyártásához , elsősorban a Volgai Autógyárhoz és a lengyel FSM-hez irányul, és részegység-exportunk évente mintegy 15 ezer kész sze­mélyautó importját „termeli ki”. Ismeretes, hogy ma Magyarorszá­gon 1,4 millió személyautót tartunk üzemben , ami gyors fejlődésen keresztül jutott erre a viszonylag magas szintre. Ismert továbbá az is, hogy az évi 100 ezer körüli import nem tudta fedezni a magyar keres­letet, számottevő még a sorban ál­lás. Gondokat okoz az állomány ösz­­szetétele is, hisz épp a kedvezőtlen ellátás miatt lelassult az állomány cseréje, így magas — 8,5 év körüli, a kívánatos 6 év helyett — az átlag­életkor, ami túlfogyasztásban, szer­szám- és pótalkatrész-igényben, az üzembiztonság­­ romlásában jelentke­zik. Látványos és hirtelen fordulatra — érthetően — nem számíthatunk a legközelebbi években. De minden­képp fokozatos javulás következik be, mivel az 1986—1990-es évekre le­folytatott tervkoordinációs tárgyalá­sok eredményeként évi 115—120 ezer személygépkocsi-beszerzésre számít­hatunk (ne feledjük, 1983-ban 89 ezer autót importáltunk és az 1985. évi beszerzés sem haladta meg a 100 ezret!) Az előrejelzések szerint az előt­tünk álló 15 év alatt a személyautó­állományt mintegy 2,3—2,5 millióra kell emelni — a selejtezések erőtel­jes végrehajtása mellett. Ez nagy mennyiségű, a jelenlegit kétszeres, vagy azt meghaladó mértékű sze­mélyautó-beszerzést indokol! Az autóvásárlás ilyen nagyságú növe­kedése csak úgy képzelhető el, ha hasonló arányban tudjuk növelni a cserében szállítandó magyar export­áruk mennyiségét. Az elképzelés megvalósítása mindenképp nagyon jelentős exportkapacitás-bővítést in­dokol az iparban. Hagyományos és új partnerekkel egyaránt tárgyalunk olyan kérdések­ről, hogy személyautók ellenében milyen magyar áruk szállítását tud­nák fogadni. Ez és a magyar szállí­tások előfeltételét jelentő, nem cse­kély beruházások elemzése adja a mai munkánk súlypontját. Arra tö­rekedünk, hogy 1986. év folyamán találjunk megoldásokat, amelyek a későbbiekben lehetővé teszik sze­mélyautók nagyobb mennyiségének folyamatos beszerzését — a magyar ipar számára megfelelő, fejlődését és struktúrakorszerűsítését elősegí­tő magyar áruk exportjának ellené­ben. Szerelőüzem létesítése — amire vizsgálataink ugyancsak kiterjednek — már néhány 10 ezres összeszere­lést követően is gazdaságos lehet, annak a feltételnek a megvalósulása esetén, hogy a fő- és részegységek beszerzése nagy sorozatú (százezres, egyes esetekben milliós darabszámú) gyártásra támaszkodjék. A fő- és részegységek egy részét idehaza állí­tanánk elő — a hazai szerelés igé­nyét meghaladó darabszámban, ezek exportja is az importált egységek ellentételezésében játszana fontos szerepet. E gondolatok jegyében kívánok reményteli új esztendőt mindazok­nak, akiknek akár közvetlenül, akár közvetve, közük van a közúti közle­kedéshez. 1 2 Árkon-bokron át nyüstölhető----6-7 Közös az érdek - —-------------- 8—9 Mozaik----------------------------------10-11 Kamion-mentés --------- 12—13 Villogó zöld és kontúrnyil----14—15 Packard Speedster Runabout - 1930 --------------------------------16-17 Wartburg-teszt------- —-----------18-20 Tanácsok wartburgosoknak----21-22 Ember, jármű, környezet-------- 23 Autók és árak - Vásárnaptár - Sorszámok--------------------- 24 Márciusban, Genfben ---------- 25 A kocsipostától az autóbuszig 1.- - ---------— 26-27 Ember, jármű, környezet-------- 28 RS-tűzgolyók — — - -----------------29-33 Toyota Corolla — Minikönyv — - 34—36 Őszintén szólva ... --------- 37 Moldova György: A pénz szaga (4.) - Keres-kínál------------------------38-41 Reflektor - Ismét az üzemanyagnormáról ------- 42 A „Csúcsforgalom”-ból ---------— 43 Tálcán kínált lehetőség---------- 44 Humor — - --------- — 45 Az Audinál jártunk — - —---- 46­­ Csak a színe ártatlan - —------ 47-49 Az Audinál jártunk ----- 50-51 Bukó sisak?------------------------ 53 Szenzáció titokban-------------- 54 Csak dokumentum - -------— - 55 Jól kisütötték----—------— — — 56 Tele­szkóp --------------- 57 Versenytől versenyig - - ----------58-59 Keresztrejtvény — — — — — — — 60 Vb-eredmények - 1985 (2.)---- 61 Világbajnok a szerkesztőségünkben--------62-63 A CÍMLAPON: Benz 1886-os háromkerekű autója A HÁTLAPON: Derek Bell szerkesztőségünkben Fotó: Favics Péter

Next