Autó-Motor, 1986. július-december (39. évfolyam 13-24. szám)

1986-07-01 / 13. szám

Világos A két dolognak semmi köze egy­máshoz, hacsak annyi nem, hogy az egyikről jutott a másik eszem­be. Az egyik, a jogosítvány orvosi meghosszabbítása, aminek — hogy rohan az idő — ismét eljött az ide­je. A rendelőintézetet alaposan ki­csinosították az elmúlt fél évtized során, rá is fért. Emlékszem, öt esztendeje milyen bosszantó volt, hogy a laboratórium számára kö­telezően előírt anyagtermelés után nem lehetett hol kezet mosni, a kis helyiség előteréből hiányzott a vízcsap. Most más a helyzet: új a csempe, új a mosdó, viszont a víz most sem folyik. A másik dolog e kínos helyzet­ben — szabatosan szólva — meg­világosodott. Rádöbbentem, hogy csak szándékosan hiányozhat a víz­csap a higiénia fellegvárából, és a hiány egyetlen célja az autósok szoktatása a kellemetlen helyzetek­hez. Kellemetlen helyzetbe került az a tudás is, aki a kísérlet számára lezárt úton az árokba borította autóját. Ráadásul ez a vezető hi­vatásos oktató, és azt is tudta, hogy valamilyen akadályra számítania kell. A feladat úgy szólt, hogy az éjszakai úton tompított fénnyel ha­ladjon, és ha tud, álljon meg az akadály előtt. Nem tudott. Még mielőtt bárki az oktató ügyetlenségére gyanakodna, jobb tisztázni, hogy a többi vezető sem tudta megfékezni autóját az úton fekvő alak előtt. Ha nem bábu, ha­nem egy részeg ember fekszik az aszfaltra, neki sem lehet több esé­lye. A kísérlet, amelyet az OKBT programjának megfelelően Irk Fe­renc és Deszek Miklós dolgozott ki, éppen ezt a tényt, az úton levő sö­tét akadály szinte menthetetlen el­ütését igazolta. (Aki nem hiszi, ma­ga is kipróbálhatja — lásd az OKBT felhívását a 11. oldalon.) Tompított fénnyel csak úgy lehet 30—40 km/ó sebességnél gyorsab­ban haladni, hogy fennáll a veszé­lye annak, hogy az autós nem tud­ja idejében meglátni az úton tén­fergőt. Jó, jó, de miért kéne tompítottal közlekedni a sötét külterületi úton? A miértre csak tippelni lehet a vá­laszt, de tény, megdöbbentő tény, hogy az olyan éjszakai úton, ahol egy kilométeres körzetben más jármű nem fordul elő, az autósok­nak a fele nem kapcsol át a távol­sági fényre. A tompítottál, amely­nek fénye általában 40 méterrel jár az autó előtt, 84 km/ó átlagsebes­séget produkáltak azok a vezetők, akik tudtukon kívül vettek részt a megfigyelésben, Budapest környé­kén. Most már a kísérlet is igazolja, hogy minden második éjszakai autós nem ura járművének, egyet­len segítőtársa a szerencse, ami tá­vol tartja tőle a kivilágítatlan lovas­kocsit, az éjben csalinkázó kerék­párost, a holdfényben dülöngélő részeget. Közlekedési előírásaink nem követelik meg a gyalogostól, hogy világítsa ki magát, gyakran hiába parancsolnak fényt a lassú járművekre, viszont — van benne következetesség — semmi sem tilt­ja autósainknak az indokolatlan fénytompítást, így azután a veszély állandó úti­­társ. És ha bekövetkezik a baj, ak­kor, kizárólag akkor derül ki, hogy a járművezető nem a látási viszo­nyoknak megfelelő sebességgel hajtott. Közlekedjünk a lehetetlen 30-cal napnyugtától hajnalig? Vagy mondjuk végre ki, hogy az autós­nak nem kell az élbe vesző alakok­kal számolnia, nem kell állandóan azon elmélkednie, hogy a fényszóró megvilágította sötét folt vajon pót­lás az út aszfaltjában vagy egy szunyókáló férfiú? Sok országban már döntöttek. Skandináviában az ilyen balesetekkor az úton tartóz­kodó felelősségéből indul ki a vizs­gálat. Igaz, ott nem szégyen, ha fényvisszaverő karszalagot húz ma­gára az, akinek sötét országúton kell közlekednie. Nálunk, a láthatatlan akadályok között még fontosabb lenne, hogy csak akkor tompítsa fényét az autós, ha erre okot ad a forgalom. Még az sem baj, ha nem dől be a többi autós kilométer távolságból indokolatlanul küldött jelének, és csak akkor vált rövid fényre, ha az már valóban kellemetlen a szembe­jövőnek. Ez a kellemetlenség még mindig jobban megéri, mint a láthatat­lanba való száguldás. Mert ott, ha elpártol tőle a szerencse, a vezető már hiába szeretné meg nem tör­téntté tenni, úgy járna, mint a jo­gosítvány meghosszabbításakor. Utólag már nem moshatja a kezeit. 2 Renault Espace -------- - - - 6—7 Gyorsul is, meg nem is------------8- * Mozaik-------------------- 10—11 Szemétség...-------------------------12-13 A Móricz Zsigmond körtér - - - 14-15 Fekete arany-----------------------------16-17 Az autó színe és tempója-------- 18 A BNV-n láttuk-------------------------20-21 Az alkatrészellátásról ------- 23 Autók és árak - Vásárnaptár -Sorszámok------------------------- 24 Terjed a V8-as láz------------------- 25 A kocsipostától az autóbuszig 13. —-----—----------26—27 Hazai újdonságok------------------- 29 BMW-változatok----------------------30-31 Fantáziaszülemény----------------------32—33 Minikönyv - OKBT-híradó--------35-36 Keres, kínál------------------------ 37 Moldova György: A pénz szaga (16.)------------------38-41 A „Csúcsforgaloméból------------ 43 Közlekedésbiztonsági vetélkedő - 44-45 A jóindulatú ----------------------- 46 Mecseki krónika------------------ 47 Péceli randevú-------------------------48-49 Sabine öröksége------------------ 50 Thierry Boutsen---------------------- 51 A bajnokcsapat------------------ 53 Tudnának, de tilos--------------- 54 Pand­arma---------------------- 55 Tele­szkóp----------------------------- 57 Versenyről versenyre------------------58-59 Keresztrejtvény---------------------- 60 Kanada GP------------------------- 61 Stefan Johansson------------------ 62 A legerősebb széria­versenyautó ---------------------- 1.— A CÍMLAPON: Favics Péter felvétele

Next