Autó-Motor, 1987. július-december (40. évfolyam 13-24. szám)
1987-10-01 / 19. szám
vegyen újat a vevő és arra ne kelljen sokáig várnia. Egyre kevésbé számíthatunk például komplett Lada karosszériákra. Egyébként az utóbbi időben a megrendelt Lada karosszériák 10—15 százalékát igazolta csak vissza a gyár, a szállítás is késik. A régebbi típusokhoz még inkább kapunk karosszériát, elemet. Az újabb típusokkal van nagyobb gond. Típusváltásnál egy ideig inkább az összeszerelő szalagra, a gyártáshoz kell minden. Sajnos, jövőre még annyi Lada karosszériát sem kapunk, mint eddig, a 2108-ashoz például egyet sem. — Biztató hírek ... Eddig sem volt kritikamentes az alkatrészbeszerzés, mi lesz ezután? Ha már itt tartunk, bizonyára ön is tudja, hogy sok szerviz panaszkodik az ellátásra. Van, ahol visszasírják az afitos időket, ön szerint milyen ma nálunk az alkatrészellátás? — Az elmúlt 20—30 évben mindig feszültséges volt az alkatrészellátás, sokkal kevesebb kocsi esetében is. Azóta nemcsak a darabszám, hanem a típusváltozatok is sokasodtak. Szerintem — mindent egybevetve — javult az alkatrészellátás, most jobb, mint az említett időszakban bármikor volt. Lehet, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, főleg azok, akik rendre másokban keresik a hibát. Vannak olyanok, akiknek mindig az a rossz, ami éppen van. Most az Afitot sírják vissza, azt a formát, amit 5—6 évvel ezelőtt ugyanígy szidtak. Csak elő kell venni a régi újságokat. Egyébként a pár évvel ezelőtti átszervezés egyik oka az alkatrészellátás akkori helyzete volt. És még egy: az sem mindegy, hogy valóban hiánycikk-e valami, vagy csak mondják róla. Mert a gyárak a megrendelések 90—95 százalékát visszaigazolják, s vállalt kötelezettségeiknek közel 100 százalékban eleget tesznek. A hiányzó néhány százalékot tartalmazó alkatrészek okozzák a feszültséget. — Az Autótechnika mire alapozza megrendeléseit ? — Készítünk minden évben egy reprezentatív felmérést, amelyhez több csatornáról gyűjtjük be az adatokat. Figyeljük a javítók igényeit, számon tartjuk összesen miből, mennyi fogy, tekintetbe vesszük a kocsik életkorát és a biztosító baleseti statisztikáját és a készletet. Egy kocsihoz átlagban 5 ezer alkatrész kell, egyes típusoknak nálunk is több változatuk fut. Nem kis feladat az alkatrészbeszerzés, amit igen sok dolog befolyásolhat — többek között a gyári technológia, hogy például hegesztve, vagy csavarozva vannak-e egymáshoz kötve az elemek. — Talán akkor az elosztás körül lehetnek hibák. Mert nemcsak az állami és szövetkezeti szervizek, de a kisiparosok is elégedetlenek, ők munkaidejük 50—80 százalékát és kilométerek százait fordítják az anyagbeszerzésre. Ezenkívül fogyasztói áron vásárolnak. Mindezeket persze a megrendelők érzik meg igazán. — Ezen a helyzeten segíteni kívánunk. A KIOSZ-szal tárgyalunk, és javaslata alapján eddig tíz kisiparossal kísérleti szerződést kötöttünk, akik kijelölt autósboltokban és kedvezményes áron vehetnek tőlünk alkatrészt. Amiből kevés van, elosztásos módszerrel, amiből sok van, azzal tudunk igazán kereskedni. Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb készletekkel lehetne megvalósítani, hogy minden alkatrész mindig ott legyen (mennyiségben, minőségben és térben), ahol éppen fel kívánják használni. Akik reálisan ítélik meg a helyzetet, azok elégedetlenségükben is mértéktartóbbak és nem dramatizálnak, nem keltenek rossz hangulatot, mint néhány javító. Nekem az az álláspontom, hogy mindenkinek a saját portája előtt kell először söpörni, ott harmonizálni, szolgáltatni. Ezért természetesen nagyon keményen kell dolgoznunk. A javítók és javíttatók véleménye eléggé ismert az alkatrészellátásról. Megkérdezem: az Autótechnika elégedett-e önmagával? — Amit tudunk, megtesszük. Vannak hibáink, elismerjük, de vannak terveink is, hogy ezeket kiküszöböljük. Minél előbb számítógépre akarjuk tenni például a raktárkészlet nyilvántartását. Az úgynevezett elosztásos rendszer helyett minél előbb a kereskedelmi módszereket akarjuk előtérbe helyezni. Itt vannak például a Trabant és Wartburg karosszériák. Ezek a mi forgóalapunkat terhelik, s most, hogy átmenetileg felesleg van belőlük, kereskednünk kell velük. Közbenjárásunkra az OTP felemelte a gépkocsik javítására adható kölcsön összegét 50 000 Ft-ra. Nem titkolom, hogy ezt mi azért is szorgalmaztuk, hogy a fizetőképes kereslet javulásával mielőbb eladjuk raktáron lévő készletünket. Úgy gondolom, hogy ez is a „jó kereskedő gondossága”. — Ez a közös érdek is. Ennek ellenére összhangról még aligha beszélhetünk. Ezúttal ön mondta el a véleményét. Ha a témához a javítóknak, vagy bárkinek van hozzáfűzni valója, úgy természetesen megadjuk a szót. Szívesen rendeznénk egy kerekasztal beszélgetést is, az érdekeltek részvételével. ön kész egy ilyen eszmecserére? — Eddig is eleget tettem ilyen kérésnek és természetesen bármikor. Persze azt is be kell látni, hogy a sok beszéd, a hivatkozás,az indokoltnál több egyeztetés, a valótlan állítások, a szakmai és személyi presztízsek nem szolgálják az ügyet, az autósokat. Hiszen szerintem a javítók, a kereskedők és persze mi is azért vagyunk, hogy az autótulajdonosok teljes körű kiszolgálást kapjanak mindenütt. — Hát ez az. Az Autó-Motor ehhez csak a saját eszközeivel tud hozzájárulni. Vagyis lehetőséget ad rá, hogy ki-ki elmondja a véleményét, javaslatát azért, hogy az érdekeltek végre megtalálják a lehetséges legjobb megoldást. ZSITVA KATALIN L. Szabó László felvételei