Autó-Motor, 1987. július-december (40. évfolyam 13-24. szám)

1987-10-01 / 19. szám

vegyen újat a vevő és arra ne kell­jen sokáig várnia. Egyre kevésbé szá­míthatunk például komplett Lada ka­rosszériákra. Egyébként az utóbbi idő­ben a megrendelt Lada karosszériák 10—15 százalékát igazolta csak vissza a gyár, a szállítás is késik. A régebbi típusokhoz még inkább kapunk ka­rosszériát, elemet. Az újabb típusok­kal van nagyobb gond. Típusváltásnál egy ideig inkább az összeszerelő sza­lagra, a gyártáshoz kell minden. Sajnos, jövőre még annyi Lada ka­rosszériát sem kapunk, mint eddig, a 2108-ashoz például egyet sem. — Biztató hírek ... Eddig sem volt kritikamentes az alkatrészbeszerzés, mi lesz ezután? Ha már itt tartunk, bizonyára ön is tudja, hogy sok szer­viz panaszkodik az ellátásra. Van, ahol visszasírják az afitos időket, ön szerint milyen ma nálunk az alkat­részellátás? — Az elmúlt 20—30 évben mindig feszültséges volt az alkatrészellátás, sokkal kevesebb kocsi esetében is. Azóta nemcsak a darabszám, hanem a típusváltozatok is sokasodtak. Szerin­tem — mindent egybevetve — javult az alkatrészellátás, most jobb, mint az említett időszakban bármikor volt. Lehet, hogy ezzel sokan nem érte­nek egyet, főleg azok, akik rendre másokban keresik a hibát. Vannak olyanok, akiknek mindig az a rossz, ami éppen van. Most az Afitot sírják vissza, azt a formát, amit 5—6 évvel ezelőtt ugyanígy szidtak. Csak elő kell venni a régi újságokat. Egyébként a pár évvel ezelőtti átszervezés egyik oka az alkatrészellátás akkori hely­zete volt. És még egy: az sem mind­egy, hogy valóban hiánycikk-e va­lami, vagy csak mondják róla. Mert a gyárak a megrendelések 90—95 szá­zalékát visszaigazolják, s vállalt köte­lezettségeiknek közel 100 százalékban eleget tesznek. A hiányzó néhány szá­zalékot tartalmazó alkatrészek okoz­zák a feszültséget. — Az Autótechnika mire alapozza megrendeléseit ? — Készítünk minden évben egy rep­rezentatív felmérést, amelyhez több csatornáról gyűjtjük be az adatokat. Figyeljük a javítók igényeit, számon tartjuk összesen miből, mennyi fogy, tekintetbe vesszük a kocsik életkorát és a biztosító baleseti statisztikáját és a készletet. Egy kocsihoz átlagban 5 ezer alkat­rész kell, egyes típusoknak nálunk is több változatuk fut. Nem kis feladat az alkatrészbeszerzés, amit igen sok dolog befolyásolhat — többek között a gyári technológia, hogy például he­­gesztve, vagy csavarozva vannak-e egymáshoz kötve az elemek. — Talán akkor az elosztás körül lehetnek hibák. Mert nemcsak az állami és szövetkezeti szervizek, de a kisiparosok is elégedetlenek, ők mun­kaidejük 50—80 százalékát és kilo­méterek százait fordítják az anyag­­beszerzésre. Ezenkívül fogyasztói áron vásárolnak. Mindezeket persze a meg­rendelők érzik meg igazán. — Ezen a helyzeten segíteni kívá­nunk. A KIOSZ-szal tárgyalunk, és ja­vaslata alapján eddig tíz kisiparossal kísérleti szerződést kötöttünk, akik kijelölt autósboltokban és kedvezmé­nyes áron vehetnek tőlünk alkatrészt. Amiből kevés van, elosztásos módszer­rel, amiből sok van, azzal tudunk igazán kereskedni. Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb készletekkel lehetne megvalósítani, hogy minden alkatrész mindig ott le­gyen (mennyiségben, minőségben és térben), ahol éppen fel kívánják hasz­nálni. Akik reálisan ítélik meg a helyze­tet, azok elégedetlenségükben is mér­­téktartóbbak és nem dramatizálnak, nem keltenek rossz hangulatot, mint néhány javító. Nekem az az álláspon­tom, hogy mindenkinek a saját por­tája előtt kell először söpörni, ott harmonizálni, szolgáltatni. Ezért ter­mészetesen nagyon keményen kell dol­goznunk.­­ A javítók és javíttatók vélemé­nye eléggé ismert az alkatrészellátás­ról. Megkérdezem: az Autótechnika elégedett-e önmagával? — Amit tudunk, megtesszük. Van­nak hibáink, elismerjük, de vannak terveink is, hogy ezeket kiküszöböljük. Minél előbb számítógépre akarjuk tenni például a raktárkészlet nyilván­tartását. Az úgynevezett elosztásos rendszer helyett minél előbb a keres­kedelmi módszereket akarjuk előtérbe helyezni. Itt vannak például a Trabant és Wartburg karosszériák. Ezek a mi forgóalapunkat terhelik, s most, hogy átmenetileg felesleg van belőlük, ke­reskednünk kell velük. Közbenjárá­sunkra az OTP felemelte a gépkocsik javítására adható kölcsön összegét 50 000 Ft-ra. Nem titkolom, hogy ezt mi azért is szorgalmaztuk, hogy a fi­zetőképes kereslet javulásával mielőbb eladjuk raktáron lévő készletünket. Úgy gondolom, hogy ez is a „jó ke­reskedő gondossága”. — Ez a közös érdek is. Ennek elle­nére összhangról még aligha beszél­hetünk. Ezúttal ön mondta el a véle­ményét. Ha a témához a javítóknak, vagy bárkinek van hozzáfűzni valója, úgy természetesen megadjuk a szót. Szívesen rendeznénk egy kerekasztal beszélgetést is, az érdekeltek részvé­telével. ön kész egy ilyen eszmecse­rére? — Eddig is eleget tettem ilyen ké­résnek és természetesen bármikor. Persze azt is be kell látni, hogy a sok beszéd, a hivatkozás,­­az indokoltnál több egyeztetés, a valótlan állítások, a szakmai és személyi presztízsek nem szolgálják az ügyet, az autósokat. Hi­szen szerintem a javítók, a kereske­dők és persze mi is azért vagyunk, hogy az autótulajdonosok teljes körű kiszolgálást kapjanak mindenütt.­­ — Hát ez az. Az Autó-Motor ehhez csak a saját eszközeivel tud hozzájá­rulni. Vagyis lehetőséget ad rá, hogy ki-ki elmondja a véleményét, javasla­tát azért, hogy az érdekeltek végre megtalálják a lehetséges legjobb meg­oldást. ZSITVA KATALIN L. Szabó László felvételei

Next