Autó-Motor, 1988. január-június (41. évfolyam 1-12. szám)
1988-03-21 / 6. szám
Az országos utak a Közúti Igazgatóságokhoz tartoznak, ezek szervezett, központosan irányított, gépesített és mérnökök vezetésével működő komoly szervezetek. Az is lényeges, hogy költségvetési szervek — az a dolguk, hogy az utak a lehető legjobbak legyenek, a pénzt ennek érdekében minél hatékonyabban használják fel. A tanácsok önállóak, a pénzüket arra költik, amire jónak tartják. Kisvárosokban, falvakban nem telik elég az utakra, nincs megfelelő apparátus, szakember sem. A vállalatok, amelyek az utakért felelősek, minél nagyobb hatékonyságra törekszenek. Az eredmény-érdekeltségben gyakran épp a lényeg vész el, a cél, amiért létrehozták őket. — Erről már korábban, a benmondva — nem méltók egy világvároshoz. Rozogák, elhanyagoltak, ahogy a főutakról letérünk. — Nem szabad sem a tanácsi, sem a magyar útállapotokat azonosítani a budapestiekkel. Szombathelyen, Kaposváron, Székesfehérváron például lényegesen jobb a helyzet, ott — és még sok helyen — kevésbé kátyúsak az utak. ■ — Ez csak pénz kérdése lenne? — Nem. Az is persze, de elsősorban az emberektől — hozzáállástól, szakértelemtől — függ minden. A kisebb közösségek jobban megőrzik értékeiket, mint a nagyobbak. A különbségek csak részben vezethetők vissza objektív okokra. — Maradjunk egy kicsit az anyagiaknál. — Az utak, hidak értéke több száz milliárd forint. Megóvásuk nagyon fontos, és hatalmas összegeket emészt fel. Hogy milyen az úthálózat állapota, karbantartása, az a mindennapi élet része. Az üzemeltetési színvonal korábban nagyjából elérte a középeurópait, és nagyon fontos lett volna, hogy ezt megtartsuk. Már csak azért is, mert a veszteség, ami a mostani állapotok — rossz utak, gépkocsi romlása, eljutási idő nagysága, kerülőutak, többletüzemanyag-fogyasztás, hidak hiánya stb. — miatt ér bennünket, az rengeteg: évi 30 milliárd forint. — A bevétel sem kevés, ami a közlekedésből származik. — Ez is 30 milliárd forint, ami a gépkocsik, alkatrészek, üzemanyag árából származik elsősorban. — Mennyit kapunk ebből viszsza útépítésre és -fenntartásra? — A kettőre együtt évente 15 milliárd forintot. A jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehet a teljes bevételt visszajuttatni. Az országos úthálózat fenntartására ebből 5 milliárd forint jut. Kiszámoltuk, hogy az országos utak még éppen eltűrhető színvonalának megtartására, vagyis arra, hogy ne romoljanak tovább, minimum 7,5— 8,0 milliárd forint kellene évente. De ennyi nincs, a két összeg különbségével, 2,5 milliárd forinttal halmozódik a hiány évről évre. — Hogyan lehetne legalább a mostani állapotokat megőrizni, a romlást megállítani? — Csak azt tudjuk elképzelni, hogy az autósok, akik már eddig is sokat áldoztak és áldoznak a közlekedésért, még valamivel többel járuljanak hozzá a költségek viseléséhez. — Erről már korábban, a benzináremelésnél is szó volt, de nemigen láttuk az eredményét. Hogyan és milyen címen várják tőlünk a hozzájárulást? Erre szolgálna az újabban sokféle változatban emlegetett autópályadíj is? Egyáltalán, van a szóbeszédnek valamilyen alapja? — Az autópályadíj bevezetéséről valóban van szó. Kizárólag autópálya építésére lehetne felhasználni az ilyen címen befolyt összeget, és ezt elkülönítve kezelnék. Évente 6—700 forintra gondolunk, ezt az összeget valószínűleg vállalnák az autósok akkor, ha egy konkrét programot támogatnának vele. Ez nem lenne kötelező, csak azok számára, akik az autópályákat választják utazásaikhoz. A külföldiek is fizetnek, persze. Egyébként autópályadíjat igen sok országban szednek, ez nem lenne idegen a gépjárművel közlekedők számára. És az útfenntartásra ebből nem költenénk? — Nem, arra szolgálna az útalap. Szeretnénk elérni, hogy a fenntartásra a forgalommal arányos összeget fordíthassuk. Ha például az elfogyasztott üzemanyagból származó állami bevételek egy bizonyos százalékát az utakra költhetnénk. Ez lenne az útalap, ami objektív és automatikus is is lenne egyben. Természetesen az állami bevételekből, mert az utak fenntartása alapvetően állami feladat. A javaslatokat — az autópályadíjra és az útalapra is — kidolgoztuk, és a kormány elé kerül. Javaslataink, terveink minden esetben megalapozottak, objektív felmérésen alapulnak. — Milyen felmérésekre hivatkozik? — Amikor 1979-ben az olajválság hatásait mi is kezdtük érezni, és az utakra fordítható pénzt visszafogták, akkor dolgoztuk ki az országos utak, hidak minősítési rendszerét. Ebben a munkában minden útügyi szakember részt vett, az egyetemek, főiskolák, vállalatok, intézmények, a minisztérium legjobb mérnökei. Az utak minden kilométerének felvettük az adatait , teherbírását, szélességét, hullámosságát, érdességét, vízelvezetését, padkaminőségét, vagyis mindent, ami jellemző az útra. A változásokat regisztráljuk, az adatokat évről évre felfrissítjük. A felmérés összesen 4 millió adatot tartalmaz. Ezekből látszik, hogyan változtak, mennyit romlottak az utak, hogy ez pénzben pontosan mit jelent, s hogy milyen értéket képvisel ma az országos úthálózat. Azt is mutatják, hogy mennyit kellene ráfordítani ahhoz, hogy jó legyen. Azaz, hol kell aszfaltozni, hidat építeni, padkát rendbehozni. (Folytatjuk) ZSITVA KATALIN