Autó-Motor, 1990. július-december (43. évfolyam,13-24. szám)

1990-09-03 / 17. szám

■ POLSKI-TALÁJKOZÓ A lengyel autók magyar barátai június utolsó vasárnapján immár tizennyolcadik alkalommal gyűl­tek össze ezúttal is Tihany- Balatonudvariban a hagyományos Polski Fiat-találkozó kellemes, családias légkörű megünneplé­sére. A régi jó szokáshoz híven a Pol- Mot Kft., a varsói FSO, a Bielsko Biala-i FSM lengyelországi autó­gyárak, a Magyar Autóklub, a Fő­városi Közlekedésbiztonsági Ta­nács, valamint a Boldizsár utcai Fiat-szerviz szerelőinek, vezető munkatársainak segítő közremű­ködésével szakmai tapasztalatcse­rékre, ügyességi versenyekre, já­tékos fejtörőkre most is sor kerül­hetett. Külön említést érdemel, hogy a baráti kapcsolatokat erősítő szak­mai rendezvényt a budapesti Pols­ki Fiat Kör - számos lelkes tagja közreműködésével - ezúttal is közmegelégedésre szervezte és vezette. Szöveg és kép: Almássy Tibor Tihany-Balatonud­variban, a XVIII. Polski Fiat találkozó helyszínén Hunyadi Lászlót a remekül karbantartott és a ma is tökéletesen üzemképes Warszawa kocsijáért a varsói FSO-gyár vezetői különdíjjal is kitüntették . AHTON MOTORON ÍGY ELITEN A­ KÖNYVES­POLC Úgy tűnik, Surányi Endre kifogy­hatatlan a történetekből. Hosszú, eseményekben gazdag életútjára már visszatekintett Az autó és én, az Alfa Rómeók - csalfa Júliák és a Rákosi garázsmestere voltam cí­mű köteteiben is, de mint leg­újabb könyve, az Autón, motoron egy életen át bizonyítja, bőven van még mondandója. Az utóbbi hetekben a könyvpi­acra került újdonság A diósjenői referáttól a doni kanyarig alcímet viseli, s ez a kiegészítés is utal ar­ra, hogy a szerző ezúttal főleg if­júsága eseményeit idézi fel, ter­mészetesen a tőle megszokott hu­morral. S hogy a lényeget ki ne felejtsük, a múltidézés jobbára autós-motoros nézőpontból törté­nik, az anekdoták mindegyikében a robbanómotoros járműveké a főszerep. Ily módon bátran állít­ható, amit Surányi Endre leír, akár technikatörténetnek is tekint­hető, és ha valamiért kitaszíttatik e kategóriából, az éppen az olvas­mányosság bűne, hisz a kedélyes csevely nem illik a tudományos gondolkodásba. Mellesleg társadalom- és kor­rajzot is ad könyveiben, amiért külön köszönetet érdemel remél­hetően az utókortól. Jó, hogy van Surányi Endrénk, mert oly keve­sen maradtak már az ő generáció­jából, az úttörő autósok, motoro­sok közül, akik még emlékeznek a hörgőszelepes Puchra és a T-Ford különös sebességváltójára, így írásai nélkül bizonyosan szegé­nyebbek lennénk. Éppen emiatt sajnálatos, hogy műve csak nehe­zen fér be a pénz uralta, kom­mersz könyvpiacra, így aki nem tud hozzájutni az új Surányi kötet­hez, ajánljuk, forduljon egyene­sen a szerzőhöz (1016 Budapest, Berényi u. 6/B). O. Z. SURÁNYI ENDRE 4 1996. 17. SZÁM AUTÓ-MOTOR 5

Next