Autó-Motor, 1990. július-december (43. évfolyam,13-24. szám)
1990-07-02 / 13. szám
A REFLEKTOR KÖZÚTI ÓLOMBÖRTÖN Anakronisztikus közlekedésünk megkésve éppolyan - ha nem súlyosabb - következményekkel éli meg járműállománya számbeli növekedésének minőségi váltásait, mint fejlettebb társai egykoron. A baj csak az, hogy mint annyi másban, ebben sem a mások, hanem a magunk hibáiból kívánunk - rendszerint megkésve - okulni. Pedig legújabb döntéshozóink még biztosan nem olyan korban nőttek fel, amikor cselekvőképességüket és belátásukat a benzinólom ártalmai annyira meghatározták volna, mint gyermekeinkét - most. Most és - reméljük - nem mindörökké! Hogy miért épp a benzinólmot kifogásoljuk annyi más ártalmas anyag közül? Azért, mert a benzin levegőbe kerülő égéstermékei miatt ez ma a közúti közlekedésben a legnagyobb figyelmet érdemlő, első számú légszennyező közellenség. Különleges légszennyező, mert a kipufogógázokkal a szabadba kerülő ólom égéstermékek a legnagyobb mértékben lépik túl a levegőhigiéniai határértékeket, mégsem szerepelnek a hírközlő szervek napi jelentéseiben. [Előfordulásukat, tudniillik, nem méri a Köjál távérzékelős monitoring mérőrendszere, ugyanis az eljárás költséges volta miatt (!) folyamatos (on-line) mérőrendszert légólom vizsgálatokra nem alkalmaznak]; - bármekkora légólom-határérték túllépése esetén sem kerülhet sor szmogriadóra és forgalomkorlátozásra; - nemcsak kipufogó égéstermékként ártalmas, hanem az égést megelőzően, benzingőz formájában is egészségkárosító; abban különbözik a többi kipufogógáz-A közúti közlekedési eredetű ólomszennyezés forrása az az ólom-tetraetil nevű folyadék, amelyet az ember az 1930-as évek óta használ a benzin kopogástűrő képességének javítására, és amely harcigázok toxicitásával felérő idegméreg. Szerencsére a motorbenzinekben csak nagymértékben hígítva alkalmazzák Nemcsak a látható kipufogógázok tartalmaznak ólomszennyezőket, hanem a nem láthatók is. És ez mindaddig így lesz, amíg a járművek ólomadalékot, benzint használnak, motorjaik legyenek bár két- vagy négyüteműek összetevőtől, hogy forrásanyaga (a benzinólom) nem természeti anyagként alkotója a motorbenzinneknek, hanem az ember „teszi” bele a lepárlással kapott alapbenzinbe, kompressziótűrésének (oktánszámának) javítására, adalék formájában; ma már számos egyéb módja ismert és alkalmazott a nagy oktánszámú benzinek ólomadalék nélküli előállításának. Hy módon teljesen kézenfekvő tehát, hogy ha emberi beavatkozás miatt lett eggyel több légszennyezőfajtával ártalmasabb a benzin, éppen az ember lehet az, aki eltávolíthatja belőle a káros adalékanyagot; egyedül a légólom az, amely aktív egyéni védekezéssel is kiküszöbhető, ha ólommentes benzint vásárolunk. Igaz, ez drágább az ólmozott benzinnél és nem mindegyik gépkocsi-motorban használható utóhatás nélkül, ám a mai járművek 90 százalékánál valódi lehetőség a légólom elleni „egyéni védekezésre” (sajnos, egyelőre még nem áll belőle elegendő mennyiség mindenhol rendelkezésre); hatásai leginkább a gyermekekre és a magzatokra nézve egészségkárosítóak, a felnőttekre ártalmatlan nagyságú szintek esetén is (!), nemcsak belégzéssel (hanem az út mentén termesztett növényzetre, gyümölcsökre kiülepedve), a táplálékkal is a szervezetbe kerül. Tekintettel arra, hogy a kultúrkörnyezetben a tápláléklánc csúcsán ma az ember áll, a szennyezett növényi és állati eredetű élelmiszerek végső soron az emberi szervezet ólomterhelését növelik; - a közutak mentén a talajban felhalmozódik, és/vagy a felszíni vizekkel bekerül a vízháztartásba is; - hatásai a pontszerű (üzemi) légszennyező forrásokéval összegeződnek. AUTÓ-MOTOR 1990. JÚLIUS 2.