Autó-Motor, 1994. január-június (47. évfolyam, 1-13. szám)
1994-06-21 / 13. szám
RENAULT LAGUNA KUPA ’94 Egy évvel ezelőtt szépreményű versenysorozatot hívott életre a Renault Hungária Kft. Azt tűzték ki célul, hogy szériaautókban ülve neves személyiségek versenghessenek azonos feltételek mellett. Az első próbálkozás szerencsétlenül végződött, ezért az idei futam sikerét a teljes szabályrendszer átdolgozásával kívánták biztosítani. A feladat ezúttal nem az volt, hogy a résztvevők az útvonalat minél gyorsabban teljesítsék, hanem az, hogy az előírt szintidőket mindenki betartsa. A sebesség visszafogását célozták a további intézkedések is, amelyek a késést nem büntették, ám a korai beérkezésért súlyos hibapontok jártak. További hibapontokat lehetett szerezni a közlekedési szabályok be nem tartásáért, de azért is, ha a befutó után a szakértők túlságosan elhasználtnak találták volna az autót. Pluszpontokat lehetett viszont kapni az ügyességi vetélkedőkön, amelyek az állomások szerepét betöltő márkakereskedéseknél várták a versenyzőket. A feladatok - ezek között volt trabantos és kerékpáros ügyességi verseny, célbalövés, kosárra dobás és tesztlapkitöltés - rendkívüli sokoldalúságot kívántak a résztvevőktől. A kettéosztott, közéletünk illusztris személyiségeivel telitűzdelt, negyvenautós mezőny szombat reggel vágott neki a kétnapos küzdelemnek. A biztonsági okokból két csoportra osztott társaság egyik fele a Dunán innen, a másik fele pedig a Dunántúlon mérte össze erejét, eredményeiket is ilyen megosztásban értékelték. A keleti csoportban a Somfai Péter-Roóz Péter páros győzött, a második helyezést a Darnyi Tamás-Sprok Tibor, a harmadikat a Rókusfalvy Pál-Malomsoki Attila kettős szerezte meg. Nyugaton a Varjú Frigyes-Petrus György duó győzedelmeskedett, második helyen végzett a Bőgős Sándor-Magyar Tamás kettős, a harmadik helyezést pedig az Eszterváry Ervin-Kertay Nándor páros szerezte meg. G. M. 76 AUTÓ-MOTOR 1994/13 JÁTÉK A BETŰKKEL A történet úgy kezdődött, hogy néhány ország térképészeti vállalatának dolgozói eldöntötték, összemérik tájékozódó képességüket magyar kollégáikkal. Így született meg a GEO Rali, amelynek Magyarországon a baranyai főváros, Pécs adott otthont, s szép sorban minden résztvevő ország megrendezte saját futamát. Az ötlet bármilyen jó is volt, egy idő után halványulni kezdett, s a rendezvény talán végleg el is tűnt volna, ha néhány lelkes szakmabéli gondjaiba nem veszi. A vérátömlesztés sikerült, igaz, a verseny ma már nem nemzetközi, de az elmúlt évek eredményei kétségtelenül bizonyítják, igény van az ilyen jellegű amatőr versenyekre. Az első City Ralit 1991-ben 15 fős mezőnynek rendezték, még támogatók nélkül, mintegy főpróbának szánva. A tapasztalatok alapján a következő években már nagy lelkesedéssel toborozták a résztvevőket és a szponzorokat. Ma már több forduló eredményei döntik el, ki a legjobb tájékozódó s a legszemfülesebb résztvevő. Az érdeklődés pedig egyre komolyabb, idén közel száz autó játszott”. A verseny neve rali, de szabályai szöges ellentétben állnak az autóversenyzés magasiskolájának ismérveivel. A lényeg nem a gyorsaság, sőt a KRESZ szabályait be kell tartani. A száguldozókat ráadásul nemcsak EREDMÉNYEK CITY RALI I. FUTAM 1994. május 7., Budapest Abszolút sorrend: 1. Szamos József-Pinkert György - 2. Czinege László-Bárdosi Szilárd - 3. Szegedi Tamás-Szegedi Tamásné - 4. Király Tamás-Liksai Nóra - 5. Rácz Zoltán-Takács Mária - 6. Varga János-Vargáné Kenderesy Dóra - 7. Ifj. Hock Pál-ifj. Lay Ágoston - 8. Bartalfi Győző-Szabó István - 9. Kökény Roland-Bessenyey Zoltán - 10. Parajdi István-Reményi László A kategória: 1. Lukács István-Kecskés Judit B kategória: 1. Id. Hock Pál—ifj. Lay Ágoston C kategória: 1. Ács Csaba-Ács Csabáné D kategória: 1. Czinege László-Bárdosi Szilárd gyorshajtásért büntethetik meg a közlekedés éber őrei, de egy suhanó autóból nem lehet észrevenni a csalafinta módon lámpaoszlopokon, telefonfülkék oldalán elhelyezett betűket. A gyorsasági szakaszok helyett pedig ügyességi próbákon kell helyt állni. S hogy minden autótípus egyenlő esélyekkel indulhasson, a kategóriákat külön is értékelik. Szerkesztőségünk kis csapata idén már másodszor vett részt az eseményen. Ez évben jómagam részesültem abban a szerencsében, hogy Kökény Roland kollégám és Bessenyey Zoltán (kolléganőm fia) mögé beülhettem harmadpilótának. A szombat reggeli gépátvétel után, ami nagyjából megfelelt egy nem túl szigorú műszaki vizsgának, három nappali és egy éjszakai etapot kellett teljesítenünk. Az a reményem, hogy két ilyen kiváló, tapasztalt versenyző mögött nem lesz sok dolgom, már az első percekben szertefoszlott. Alig győztem kapkodni a fejem, hogy a különféle helyeken szerintem „előre megfontolt gonoszsággal” elhelyezett mintegy 300 betűt megtaláltam. S ez még nem volt elég, számtalan trafóház, telefonfülke számát, emlékművek adatait kellett begyűjtenünk. Azt hittem, sokkal több betűt találtunk meg, mint amennyit Dosztojevszkij a Bűn és bűnhődésben papírra vetett. A szakaszok utáni eredménylista s a büntetőpontok mennyisége erre alaposan rácáfolt. Az utolsó, éjszakai etap előtt a 17. helyen álltunk. Négy autóból álló csapatunk a „bűnhődés” végén a 4. helyen végzett. Noha mindannyian derekasan álltuk a sarat, csapatunk büszkesége mégis Pribula Adrián volt, aki a népes mezőnyben az ügyességi próbákon abszolút időt autózott. Bár az éjszakai vezetés izgalmas volt, lemondtunk arról, hogy felülmúljuk a híres orosz írót. Volt is meglepetés, amikor a másnapi díjkiosztón egységünket az abszolút kilencedik és a kategória negyedik helyén szólították. S ha már létezik egy olyan versenytípus, amelyben mi is minden felkészülés nélkül eredményesek tudunk lenni, lázasan készülünk a következő futamra. Azt hiszem, ráéreztünk a dolog ízére, s szemet vetettünk egy baranyai aranyra. Reszkess, Pécs, júniusban megyünk! KECSKEMÉTI ANDREA