Autó-Motor, 2000. július-december (52. évfolyam 14-26. szám)

2000-07-04 / 14. szám

tam a motorokat, de a dolog pikanté­ riája, hogy éppen most gondolko­dom újra a motorvásárláson. - Azok a régi szép idők! - Igen, és azok a mai közleke­dési állapotok! Ez egyszerűen ne­vetséges, hiszen autóval egész nap képtelenség a városban mozogni. Én rengeteget járok felvételekre, szinkronizálni, ide-oda, úgyhogy a „hócipőm” már tele van a totyo­­gással. 2x - A szomorú véget érő bogaras korszak után milyen autó követ­kezett? - Mivel a Volkswagennel na­ gyon elégedett voltam, némi rá­beszélés után vettem egy akkor több mint 10 éves K70-est, a VW első orrmotoros, elsőkerék-hajtá­­sú autóját. Látványos volt, sőt még gyors is, de rengeteg szere­lést, bütykölést igényelt. A víz­pumpája szinte állandóan sztráj­kolt. Miután eladtam, az autósze­relő ismerő­sömtől egy ugyan­ilyen típusút vettem, csak az ép­pen fel volt újítva. Talán azért mertem belemenni a vételbe. - Nem bántad meg? - Dehogynem. Egy végigszen­vedett európai körutazást kö­vetően visszavásároltattam a sze­relővel. Akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem veszek Volkswagent. Ezt követően egy ideig kölcsönautókkal jártam, majd megvásároltam életem első új autóját, egy Toyota Corollát. Felkelő nap - A gyökeres változtatás gyökeres változást hozott? - Szerencsére igen. Az ezüst­­metál Corolla maga volt a csoda. Csendesen, észrevétlenül járt, alig fogyasztott valamit, s még csak cserben sem hagyott. Bor­zasztóan megszerettem. Emlék­szem, 70 000 kilométer volt benne, amikor egy szervizelés­nél kérdeztem a szerelőket, hogy nem kéne már fékbetétet cserélni? Ők azt válaszolták, hogy kár lenne az 50%-os álla­­potúakat kidobni. Három esz­tendei boldog használat után megváltam tőle, majd egy auszt­riai kereskedőnél egy dízel Ford Orionra ruháztam be. Azzal ugyancsak ráfaragtam. - Ha valaki ennyit nyűglődik az autókkal, annak érdemesebb len­ne megmaradni egy bevált típus­nál, feltéve, hogy volt neki olyan. - A Volkswagen Bogár és a To­yota Corolla nagyon tetszett. A Ford után volt Mazdám, Seatom és több Opelem is, de tény, ha újra vá­lasztanék, talán egy Toyota Corol­lát vennék. Nagyvas - Kétségtelen, hogy a Camry más méretosztályt képvisel, mint a Co­­ rolla, de gondolom, ezzel sem lenne olyan problémás összebarátkozni... - Bizony, hogy nem! Ez egy iga­zi profi autó. Óriási hely van ben­ne, hihetetlenül kényelmesek az ülései és nem utolsósorban cefetül megy. Tetszik továbbá az is, hogy automata sebességváltója van, ami a csúcsforgalomban nagyon kényelmes. Nekem persze más igé­nyeim vannak, én megelégednék egy 1,4-es Corollával is, de a Camry vitathatatlanul csábító. Szabó Róbert­Fotó: Balogh Róbert A tesztautóhoz az üzemanyagot a TOTAL olajtársaság biztosította. Forgács Gábor 1947. de­cember 30-án született Bu­dapesten. A Moulin Rouge művészeti titkáraként dolgo­zó Beáta lánya 24 esz­tendős. A Pannónia Utcai Általános Iskolába járt, majd az Eötvös Gimnáziumban folytatta ta­nulmányait. Katonai szolgá­lati idejét Győrben töltötte, a leszerelést követően pedig - miután hat különböző helyen volt segédmunkás - iroda­gép-műszerész szakmát szerzett. Az 1972-es Ki Mit Tud?-on mutatkozott be a közönség­nek jódliénekesként, majd három évig szabadúszó művészként kereste a ke­nyerét. Azt követően két évig a Békés megyei Jókai Mór Színház, 16 esztendeig a fővárosi Vidám Színpad, majd öt évig a Mikrosz­kóp Színpad társulatának tagja volt. Azóta ismét szabadúszóként szóra­koztatja a tisztelt nagyérdeműt, de közben rendszeresen feltűnik az RTL Klub Csíííz és az M1 Bruhaha című műsorában. ..Nem vagyok a légkondi híve. Egyszerűen nem tudom elviselni, hogy amikor nagy me­legben kiszállok a hűvös autóból, az pontosan olyan, mintha belépnék egy szaunába." „Szerintem az ötajtós karosszéria a legideálisabb. Van hátsó ablaktörlő és a csomagtérbe is könnyedén lehet pakolni. Egy li­muzin persze csak akkor ér valamit, ha a csomagterébe ilyen értékeket tudunk rámolni.” TOTAL Autó-Motor 2000/14 • www.automotor.hu 23

Next