Autó-Motor, 2001. január-június (53. évfolyam 1-13. szám)
2001-04-03 / 7. szám
Rali-vb, portugál és katalán futamJWCvOCOOKOtfOVffKo1 da úgyszintén új, némileg könynyebb versenyautókkal jelentkezett - bár sokra és messzire sajna ismét nem jutottak. Noha az első nap elején még Harri Rovanpera tülekedhetett az élre a Peugeot-val, Makinen a negyedik gyorstól átvette a vezetést. Egyedül Sainz tudott a nyomába eredni, mondhatni árnyékként követte. Igaz, aprókat hibáztak mindketten, ami a roppant csúszós, olykor alig járható pályákon teljesen érthető és megbocsátható volt, de egymáshoz viszonyított pozíciójuk lényegében nem változott. Zárórák Az utolsó napon Sainz 13 másodpercre megközelítette a négyszeres világbajnokot, így a hátralévő 23 és 11 km-es gyorsokon bármi megtörténhetett. Hát történt is, bár a baki nem valahol a pályán következett be, ahol a közönség várta, hanem már a rajt előtt. Makinen hosszas tipródás után visszaszereltette a keskenyebb gumikat, mert az előző napi sűrű dagonyára számított, Sainz viszont maradt a szélesebb murvagumiknál. A spanyol választása bizonyult bölcsebbnek, mert 13,3 másodperccel jobb időt ért el Tomminál, így a legutolsó csatára a vezetést is sikerült ha hajszálnyira is, de átvenni. A háromnapos, 300 kilométeres krimi így ezen a nyúlfarknyi 11 kilométeren dőlt el. Makinen kénytelen volt apait-anyait bedobva kockáztatni - akárcsak Svédországban, csak itt és most több szerencsével - mert 8,9 másodperccel meg tudta verni a spanyolt, ami végeredményben 8,6 másodperces győzelmet jelentett. Azt hiszem, sokan érezték úgy, hogy ezen a versenyen két első díjat kellett volna kiosztani, mert a látott és átélt viszonyok mellett ez a jelentéktelen különbség semmit nem mond a győztes és a vesztes teljesítményéről. Harri Rovanpera kivételével senkinek sem volt esélye az élen zajló csatározásba beleszólni. Az első napot még alig 10 másodperces hátránnyal zárta Sainz mögött, ám a második napon utolérte az immár nyilvánvaló Peugeot-kór. Akárcsak Marcus Grönholmé a Montén, most az ő motorjának a hűtése dobta be a törülközőt. Az éllovasok mögött azért zajlott egy külön viadal, valóságos verseny a versenyben. Grönholm és Burns „gyilkolta” egymást ugyanolyan heves vehemenciával, mint Makinen és Sainz az élen. Bár kettejük között valamivel nagyobb, általában 1 perces űr tátongott, egymást sem megelőzni, sem zavarba hozni nem tudták. Jó sokáig tartotta mögöttük pozícióját a belga Freddy Loix a második gyári Mitsubishivel, aminek már éppen itt volt az ideje, mert Freddy már megint adós maradt jó formájával. Most végre összeállt minden, de a 15. gyorson a megbokrosodott elektronika teljesen lebénította a jobb sorsra érdemes autót, legénységével együtt. A pirosakhoz és kékekhez hasonlóan a Ford is csak egy autót tudott célba hozni, mert McRae motorja már az 5 . gyorsaságin megadta magát. Szegény skót most valamivel higgadtabban viselte el az újabb technikai k.o.-t és nem rugdosta meg autójának oldalát, mint a Montén, mivel közel sem olyan jó pozícióban kellett abbahagynia. Az ugyan nem volt meglepetés, hogy a sztárcsapatok csak egyik versenyzőjükkel tudtak pontot szerezni, előfordult ilyen már máskor is, de arra azért még nem nagyon volt példa, hogy a Hyundai hiánytalanul üdvözölhette a célban vadonatúj autóit, ráadásul mindkettőt pontszerző pozíció ban! Na jó, Alister McRae és Kenneth Eriksson több mint 10 perccel a szenzációs győztes duó mögött kocogott a célba - de legalább odaértek. Nem úgy a szerencsétlen skodások. Bruno Thiry még a nyitányt jelképező szuperspeciálról kocogott vissza a rali központjába, amikor a motor elektronika leblokkolt. Armin Schwarz, a fafei ugratás rekordere pedig nemhogy Fafeig nem jutott, hanem az Octavia WRC kapitális kuplunghibája miatt még az első gyorsot sem érte el. Az N-csoportban az osztrák Manfred Stohl nagyot vívott az argentin Ligatoval és a csata végén 14,1 másodperces előnnyel nyerésre állt. A cél előtti szervizpark kijáratánál várakozott már a stemplizésre, amikor átadták neki a Top Run csapatának táviratát, amelyben tudatták vele, hogy a jól ismert argentin Jorge Recalde odahaza egy bajnoki futamon szívroham következtében rosszul lett és meghalt. A csapat arra kérte Stohlt, hogy engedje maga elé Ligatot, hogy az argentin srác ezzel a győzelmével tiszteleghessen honfitársa emléke előtt. Stohl gondolkodás nélkül egy perccel előbb stemplizett, ezzel bespájzolt éppen annyi hibapontot, hogy Ligato nyerhesse az N csoport értékelését. Verőfény A portugál infernó után az ibériai félsziget túloldalán, immár napfényes körülmények között folytatódott a hajsza a pontok után. A rendezőség nagyon szigorúan kontrollálta a kurta pályabejárási lehetőségeket. Ellenőrző pontokat állítottak fel, a rendőrség segítségével kutakodtak a kocsikban feljegyzések után, vizslatták, hogy ki mikor készíthette itinerjeit. Több párost illegális edzéssel gyanúsítottak, és a rajt előtti napon a késő esti órákig hallgatták ki a vádlottakat, közöttük Jesus Purast, a Citroen sztárját, valamint Panizzit és Delecourt, de a vég nélküli szócséplésnek felmentés lett a vége. Mindenesetre tény, hogy Puras nyomban megnyerte az első gyorsaságit és egészen a nyolcadikig az élen tudott maradni. A ralis társadalom döbbenten és tehetetlenül téblábolt a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, annál is inkább, mert Philippe Bugalski a másik Citroennel egy sebtiben kicserélt féktárcsa törése miatt elszenvedett csekélyke időveszteség után, mint kés a vajban hatolt előre, és a Az új Accent WRC bemutatkozó versenyén rögtön pontokat szerzett Tavaly a T4-essel, idén a WRC-vel diktáltak elképesztő tempót a Citroenek. Ám a technika ördöge ezúttal megtréfálta őket