Autó-Motor, 2005. július-december (57. évfolyam 14-26. szám)
2005-11-02 / 22. szám
Nem, nem bolondultunk meg, s nem is rossz naptárt lapoztunk tévedésből. Ezek a sorok tényleg 2005. október végén íródtak, s csupán azt akartuk érzékeltetni, hogy egészen idáig húzódott Loeb jövő évi szerződésének kérdése. Márpedig a 2006-os esztendő történéseinek ő az első számú kulcsfigurája. A két visszavonuló gyári csapat gárdájából szinte kizárólag Loeb és Grönholm kegyeiért küzdött a többi istálló - már aki meg tudta fizetni szolgálataikat. Ez egyrészt kissé elszomorító a többiek számára, másrészt Loeb olyan sokáig várt a Citroentől valaminehezen elképzelhető) csodára, hogy lassan már mindenki idegbajt kapott. De leginkább Malcolm Wilson, akinek az összes csapatvezető közül a legfontosabb volt, hogy végre egy tuti világsztárt gyűjtsön be a jövőre színre lépő legújabb evolúciós és minden eddiginél ígéretesebbnek hirdetett Ford Focus vezetőülésébe. Az angolok ha nehezen is, de rájöttek, hogy a világbajnoki címet csak a legjobb, s nem egy mellékesen szerződtethető pilótával nyerhetik meg. Tehát Loeb vagy Grönholm? Szelekció Loeb fanatikus patrióta, jól érzi magát a Citroennél, s csak-csak teleduruzsolhatták a fülét érdekes információkkal, hogy ő folyton valami jelzésértékű gesztusra várt jelenlegi gazdáitól. Valóban és visszavonhatatlanul érvényes-e a befejezés ténye, vagy lesz-e egy év szünet után mégis visszatérés? Mert ezt a Citroen jó ideig lebegtette: ha olyan, valóban költségcsökkentő szabályok lépnének érvénybe, amelyek mellett van értelme ismét ringbe szállni, akkor 2007-ben visszatérnek. De amennyire nem született még döntés a zöld asztalnál, ugyanúgy nem tudtak dönteni a franciák sem. A sok totojázás után döntött viszont villámgyorsan Grönholm. Egy ideig még arról rebesgettek, hogy Loebbel együtt átmennek a Fordhoz, Marcus legalábbis semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy jövőre nagy riválisával kerüljön egy fedél alá. A japán futam után azonban Wilson még a haját tépve rohangált, mert az előzetes ígéretek dacára egyikőjük sem írta alá a szerződést, így aztán az a hír terjedt el, hogy a B variáció lép életbe: félhivatalos „privát” csapatoknak adják ki a csatákat és a 307-eseket, s így abszolválják az átmeneti, 2006-os esztendőt - amihez az FIA annyi segítséget máris megelőlegezett, hogy a világbajnoki pontok megszerzését a nem gyári csapatoknak is lehetővé tette. A szakma már csak azt találgatta, hogy melyik „privát” istállók részesülnek a megtisztelő bizalomban, amikor robbant a hír, hogy Grönholm mégis aláírt a Fordhoz... A kétszeres világbajnok sietsége érthető, hiszen a Peugeot mostanában már nem emlegeti anynyira az esetleges visszatérés lehetőségét. Ők most a Le Mans-i 24 órást szeretnék megnyerni egy dízelmotoros autóval, ezt tartják az új és érdekes kihívásnak, a raliban már telenyerték magukat, a 307-es meg eleve eléggé balszerencsés konstrukciónak bizonyult. Loeb talán egy kicsit túltaktikázta magát, számára már nincs más megoldás, mint a B variáció, mivel a Ford feltehetően mégsem tudna két ilyen drága pilótát eltartani, pláne úgy, hogy Grönholm igencsak megkérte a gázsiját: állítólag 5 millió euró körül fog keresni... Szóval, Loeb marad a Xsara WRC-nél, s most indul az igazi harakiri Duval, Martin és a többiek között. Vajon ki hová tud elhelyezkedni? Egyedül Petter Solberg helye atombiztos a Subamnál, rajta kívül mindenki sorsa lényegében még a levegőben legvőben bárhol felbukkan valami hasonló konstrukciójú gumi, akkor ők a legsúlyosabb perek indításával teszik helyre a nyilvánvaló ipari kémkedést! Magáról a versenyről enynyi izgalmat, érdekességet már nehezen tudnék elmondani. Loeb vidáman mosolyogva, könnyedén nyerte az összes gyorsaságit, s valami förtelmes, kétperces fölénnyel természetesen a versenyt is. Ez óriási elégtétel lehetett számára, hiszen bármennyire is fura, eddig éppen ezt a viadalt nem sikerült megnyernie. Javított saját statisztikáján is, mivel a rajt előtt még ő és Grönholm is egyaránt 18-18 futamgyőzelmet tudhatott magáénak. A Ford ennél sokkal szebb jubileumot ünnepelt egy kiadós kerti mulatsággal, hiszen a korzikai volt kereken a 100. bevetése a Focusnak, s bár ezt nem sikerült egy újabb győzelemmel még emlékezetesebbé termi, Gardemeister második helyezése is elég szép teljesítménynek számít. Még akkor is, ha ehhez nagyban hozzájárult Grönholm korai és bánatos búcsúja a Peugeot sebességváltójának gyógyíthatatlan hibája miatt, így viszont ők ketten továbbra is „egálban” maradtak: a Ford és a Peugeot egyaránt 48- 48 győzelemmel. Na jó, Gardemeister még Duvalnak is küldhetne köszönésképpen egy üveg pezsgőt, mert a belga egy ideig még őrizte a második helyek ám előbb a Xsara fékje rakoncátlankodott, majd Duval borította az árokba a kocsit. Ez a bukfenc egyébként a legkevésbé hiányzott a Citroennek, mivel itt most a márka-világbajnoki címet is véglegesen bebiztosíthatták volna. Erre ezek szerint még várni kell egy kicsit. Reménysugár Ha valami említésre méltó még történt ezen az eléggé izgalommentes hétvégén, akkor az a francia Alex Bengue kissé szerencsés, de mégis remek hatodik helyezése az eddig már oly sokat szenvedett Skoda Fabiával. Talán a legjobb pillanatban jött a gyári vezetőség régóta halogatott döntéséhez a jövőt illetően! Netán mégis többet lehet kihozni ezekből az ígéretes autókból egy szerencsésebb pilótaválasztással? A junior-vb értékelését ugyan ezúttal a San Marinó-i Mirco Baldacci nyerte Fiat Puntójával, ami szép bravúr az olasz márkától, de az igazság az, hogy a spanyol Sordo az utolsó előtti gyorsaságiig vezetett, s csak a kis Citroen elektromos hibája miatt szorult az ezüstös helyre. Az már csak a sors fintora, hogy még így is át tudta venni az összesített lista vezetését a suzukis Guy Wilkistől. Solberg nérkifejezése sok mindenről árulkodik... A norvégok 2003-as világbajnokának a hátralévő két viadalon Grönholmmal kell küzdenie az ezüstért, míg a Subarut a Ford ellenében szeretné a konstruktőri bronzhoz segíteni Számok törvénye Ennyit a Korzika Rali előtti napok izgalmairól. Azokhoz talán még hozzájárult a rajt előtti hetek sztrájkhulláma a sziget ellátásában és megközelítésében kikerülhetetlen szerepet játszó hajózási társaságoknál, emiatt egy ideig veszélyben forgott a futam megrendezése. Komoly hullámokat kavart továbá a japán futam utórezgéseként, hogy a szervizparkból eltűnt egy Michelin gumiabroncs, s emiatt a franciák dörgedelmes hangú sajtónyilatkozatokban jelezték, hogy amennyiben a közeljö ► VÉGEREDMÉNY ÉS TABELLA A16 FlíTAMOS SOROZAT TIZENNEGYEDIK VERSENYE. KORZIKA 1. Sébastien Loeb-Oaniel Elena (F/MC) Citroen Xsara WRC, 3 óra 35'46,7", 2. Toni Gardemeister-Jakke Honkanen (FIN/FIN) Ford Focus RS WRC 04, +01'51,7", 3. Petter Solberg-Philip Mills (N0R/GB) Subaru Impreza WRC 2005, +02’42,0", 4. Stephane Sarrazin-Denis Glraudet (F/F) Subaru Impreza WRC 2005, +03'34,2", 5. Roman Kresta-Jan Tomanek (CZ/CZ) Ford Focus RS WRC 04, +05'21,5", 6. Alexandre Bengue-Caroline Escudero (F/F) Skoda Fabia WRC, +05’27,8", 7. Xavier Pons-Cartos Del Barrio (E/E) Citroén Xsara WRC, +05’41,8’. 8. Nicolas Bemardi-Jean-Marc Fortin (F/B) Peugeot 307 WRC, +06’32,1”. Szakaszgyőzelmek: Loeb12. A PONTVERSENY ÁLLÁSA PILÓTÁK: 1. Loeb 117 pont (már világbajnok), 2. P. Solberg és Grönholm (FIN), 71-71 pont, 4. Gardemeister 58 pont, 5. Martin (EST) 53 pont, 6. Rovanpera (FIN) 31 pont, 7. Duval (B) 29 pont, 8. Kresta 22 pont, 9. Stohl (A) 16 pont, 10. Sainz (B) 11 pont, N. Gain (I) 10 pont, 12. H. Solberg (NDR) 9 pont, 13. Atkinson (AUS) és Hirvonen (FIN), 8-8 pont, 15. Panizzi (F) 7 pont, 16. Sarazzin 6 pont, 17. Carlsson (S) 5 pont, 16. Warmbold (D) 4 pont, 19. Bengue (F) 3 pont, 20. C. McRae (GB) és Pons, 2-2 pont, 22. Bernard J. Higgins (GB) és Pykalisio (FIN), 1-1-1 pont. MÁRKÁK: 1. Citroen 160 pont, 2. Peugeot 130 pont. 3. Ford 93 pont, 4. Subaru 89 pont, 5. Mitsubishi 59 pont. B. Skoda 15 pont. Alltt-Motor 2005/22 • www.automotor.hu 79