Autó-Motor, 2006. július-december (58. évfolyam, 14-26. szám)
2006-07-12 / 14. szám
Bevezető KI MINT VET...A köztudottan sokat utazó Petőfi Sándor, ha ma élne, bizonyára az üzemanyagárakról is írna verset. „A Tisza” című verse alapján talán ekképp fejezné be: Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott a 95-ös ólommentes ára a zónán át. Zúgva, bőgve törte át a gátat. El akarta nyelni az autósvilágot. Az, hogy 300 forint vagy „csupán” 290, természetesen édes mindegy. A két szám között alig több mint 3 százalék az eltérés. Igaz azonban az is, hogy ez majdnem az éves előirányzott pénzromlás mértékének felel meg. No és ha egyéves időszakot vizsgálunk, mintegy 20 százalékos emelkedés ment végbe, amit kevés dolgozó ember bére követhetett... Mindazonáltal feltételezhető, a legkeresettebb, 95-ös ólommentes benzin literenkénti ára különösebb következmények nélkül lépi át a 300 forintos lélektani határt, amennyiben a következőkből indulunk ki: a már-már megfizethetetlenül drága hajtóanyag kapcsán az 1990-es taxisblokádot, valamint az ezredforduló tájékán a Magyar Autóklub diszkontbenzinkút-hálózat létrehozására tett kísérletét leszámítva egyéb, a végfelhasználók elégedetlenségét bizonyító hírértékű esemény nem történt. Nem, nem akarok senkit arra buzdítani, hogy adott időpontban és helyen gyülekezzen, esetleg utánozza a párizsi peremkerületek lakóinak fél évvel ezelőtti tetteit, netán polgári engedetlenségből, esetleg dacból ne tankoljon fél évig. Csupán arra szeretnék kilyukadni, a keleti blokkban szocializálódott népünk a jelek szerint hozzászokott az efféle megpróbáltatásokhoz. Lelki szemeimmel látom, ahogy 300, volt KGST-országban felnőtt emberből 300 úgy reagál a dologra, ha 300, akkor 300. Ez a gondolkodásmód nem éppen korszerű, de két ok miatt mindenképpen értékelendő. Egyrészt valós esélye van annak, hogy sokan tovább korlátozzák éves futásteljesítményüket, ami kevesebb környezeti ártalommal jár. Másrészt milyen jó, hogy nem csinálunk belőle nagy ügyet. Egykedvűen, látszólag indulatok nélkül vesszük tudomásul, hogy - már megint - így jártunk. Ilyenek miatt már nem megy fel a vérnyomásunk. Az „ügyben” természetesen nem kisebbíthető az olajtermelő országok és a nagyhatalmak felelőssége sem. Sőt. A 70-es évek óta számos elnyomás elleninek álcázott, ám valójában a folyékony aranyért folytatott kisebb-nagyobb háború zajlott a Közel-Keleten, meg egy kicsivel távolabb. Az ebből fakadó „bizonytalan helyzet” érdekes módon mind a termelőknek, mind a felvevőpiacok államháztartásának kedvez. Jóllehet, „csak” gazdaságilag, de az nekik bőven elég. A nyersolaj ugyebár egyre drágábban adható el, s értelemszerűen a finomított késztermék is, amelynek árával egyenes arányban nő annak adótartalma. Ám a harc kötelező hagyományőrző motívum, mindemellett kiváló tömegmanipulációs eszköz. Nem beszélve arról, hogy a nyertes fél nemcsak a dicsőséget, hanem az olajmezőket is megszerezheti, s így busás haszonnal újjáépítheti mindazt, amit lerombolt. Hogy mindezt miből finanszírozza? Nem kis részben az egyre növekvő olajárak extra adóbevételéből. Az üzemanyagárak felfelé kúszásából a tűrő népen és a háborúkon túl természetesen a gyengélkedő forint is kivette, kiveszi a részét. Kis ország lévén ezt sokszor külső körülmények miatt, sokszor pedig a demokratikus úton pozícióba került politikai elit miatt szenvedjük el. Erről ennyit. Egyetlen gáz lenne képes útját állni az energia drágulásának. El lehet ugyanis felejteni az olajat, meg a szenet és a földgázt. A megoldás kulcsa a „megújuló nyersanyag”, ami sok mindent takarhat, többek között a benzint akár száz százalékban kiváltani képes bioetanol alapját, a gabonát. A hazai törvényi háttér azonban egyelőre nem kedvez a környezetkímélő és egyúttal árletörő hatású energiatermelési módoknak. Szerencsére a jobbítási akarat már „fent” is megvan, a bioüzemanyag-gyártók pedig ugrásra készek. Lehet, hogy hamarosan a búzában, kukoricában közismerten erős magyar mezőgazdászok lesznek a jövő sejkjei, Magyarország pedig Európa Kuvaitja? Remélem, az illetékesek is tudják, hogy ki mint vet, úgy arat... Bodács Károly Autó-Motor 2006/14 • www.automotor.hu 3 Márkaindex BMW 6., 7. Cadillac 82. Citroen 40., 49. Chevrolet 14. DAF 46. Dodge___________28., 32. Gilera 50. Kia Land Rover 8. Lexus 82. Mercedes 6., 18. Peugeot 34., 38., 40., 42. Renault 40. Saab 6. Simca 40. Toyota 82. Volkswagen 82.