Autó-Motor, 2008. január-június (60. évfolyam 1-13. szám)
2008-02-20 / 4. szám
sze nem sokat tudtunk meg, csupán annyit, hogy a konszern vezetősége tavasszal tárgyalja a jövő sportterveit. A verseny első napja a rosszat sejtető meteorológiai ómen dacára vaskos meglepetéseket hozott. Az elsőként rajtolt Loeb szinte csak bukdácsolt, nehezen talált magára, az útra és a valóban tempós haladásra, viszont a tizenkettedikként indult Jari-Matti Latvala a kettes számú gyári Ford Focusban gyorsról gyorsra győzött a szépen lesöpört pályákon, és napnyugtakor arra eszmélt mindenki, hogy a finn szinte behozhatatlan előnnyel vezet! Ez annál is könnyebben sikerült neki, mert Loeb a 4. gyorson, egy ártatlannak látszó balkanyarban a belső íven a hófalba akasztotta az olvadt latyak alatt megbúvó jégfolton hirtelen kitörő Citroen orrát. Csakhogy ez nem klaszszikus hótömeg volt, hanem egy nehéz, vizes ólomsúlyú, tömör valami (ráadásul alatta egy jókora kősziklácska), és ez úgy megfogta, megdobta a kocsit, hogy a hossztengelye körül megfordulva landolt ismét a kerekein. A legnagyobb baj azonban a kuplung végzetes sérülése volt, így Loebék sorsa bármiféle további erőlködés, hősködés mellett gyakorlatilag megpecsételődött! Latvala bámulatos tündöklése gyakorlatilag nem is volt akkora meglepetés. Annyiban persze váratlanul érte a ralis „közeget”, hogy a 22 éves sráctól még nem vártak túl nagy villantást, tanulni-gyakorolni vették a gyári csapat védőszárnyai alá. Arra azonban nem számított senki, hogy a csapnivaló körülmények között egy pillanatra sem fog hibázni, s előnyét az utolsó pillanatig maximálisan kamatoztatja. Bezzeg Hirvonen! Az „idegtől” szinte nem látott, bosszúságát, csalódottságát leplezni is alig bírta. Miközben a csúfságot, a becsületén esetfoltot kellett volna kijavítani, azért arra is ügyelnie kellett, hogy inkább biztos pontszerzőként célba érjen, pláne Loeb gondjait látván, mert az még mindig többet hoz a konyhára, mint egy erőlködésbe fulladt kudarc. Egyébként a friss „nyugdíjas” Grönholm nem kis kárörvendő mosollyal figyelmeztetett, hogy fog ez a Latvala gyerek még meglepetéseket okozni Hirvonennek, a csapatnak, s persze a közönségnek is... Igaz, a második napon fordult a kocka, most már Latvalának kellett első rajtolóként a pályát seperni (idén már nincs fordított rajtsorrend az első 15 között), de Hirvonen már nem volt képes a közel egyperces hátrányát veszélyes rizikózás nélkül ledolgozni, sőt, még 10 másodperc büntetést is kapott egy elhúzódó javítás miatt. Szóval akár erről a sorrendről álmodott a csapatvezetés, akár nem, végül örülhettek. Egy ideig úgy nézett ki, talán még a 3. helye is bizonytalan Hirvonennek, midőn Henning Solberg a narancssárga Stobbart Forddal nem csupán 2003-as világbajnok öcsikéjét porolta el, hanem a két éllovast leszámítva az egész mezőnyt. Az első nap végére olyan veszélyesen megközelítette Hirvonent, hogy többen már vigyorogva Wilson csapatfőnökre sandítottak, hogy vajon mikor parancsolja vissza a túlságosan magabiztossá vált norvégot. Másnap aztán Henning saját maga oldotta meg a főnök lelki tusáját, mert kétszer is bakizott, másodjára végzetesen, így füstbe ment a nagy Hirvonen-verés, éppen úgy, mint egy áhított dobogós helyezés. A finn Hanninen gondoskodott róla, hogy a skandináv fordulón a Mitsubishi is értékelhető teljesítményt nyújtson, bár a márka nem szerzett vb-pontot 74 Auto-Moter 2008/4 • www.automotor.hu Galli boldog, Atkinson bosszús Az ezúttal balszerencsés Loeb és a 22 évével minden idők legfiatalabb vb-futamgyőzteseként célba ért Latvala mellett az olasz Gigi Galli is emlékezetébe vésheti a 2008-as svédországi derbit. Ő ugyan már sokszor járt itt fenn északon, a skandináv körülmények sem voltak idegenek számára, így nem is csoda, hogy szépen hozta a másik Stobbart Forddal a bronzérmes helyezést. Kacskaringós karrierje során Galli először állhatott fel vb-futam dobogójára - ismételten igazolva, hogy remek húzás volt őt a süllyesztőből visszahozni! Chris Atkinson azonban a lehető legkeserűbb szájízzel csomagolt. A rajt előtt még szépen megnyerte a bemelegítő shakedown futamot, de már a 3. gyorson úgy elszállt a kevéske havon, hogy 15 percet veszítve már értelme sem volt a folytatás.