Az Ellenzék, 1925 (13. évfolyam, 2-201. szám)
1925-01-06 / 4. szám
Tarifu-Mures 1923. Január 8. n*o«*»rJW.Ma»nar»o«a«J*n»i m ;«o»i m: h»q»r«an*'i«f3«C"B imtuíístí v, mi« **»i* KlfcWvc '-■•f $ **„. ílWíl 273. itsitt *• 0 G G F. T L F N O í. I T ! K A 1 w ; ?-* ; a P XI3L 4vToi»a(». 4. axánt, ■: aaurariflotoKMK j«njan atOKMKXJRaosaa mm ín: Eg'é-zévrr 160 L ?él . - . S0 T Egy ‘ -7Ám ár« ... % Len. nétfőn, szerdán, csütörtökön szombaton Felelős szerkesztő : KOVÁCS ELEK. Kifiré éu laptulajdono« I HA**» £ a t ü. Hirtelések ára □ em.-ként 1 lei 50 báni, apróhirdetés 10 szóig 20 lei, tovább* szó 2 L Törvényben nincs hiány. Van az annyi, hogy talán igen is sok Egy emberélet nem elég ahhoz, hogy a sok törvényt és rendeletet megtanulja És mennyi ellentét a régi királyságbeli és az itteni törvények között ? A sok törvényt most egy új törvénnyel koronázták. Ez az úgynevezett rendtörvény. Az ország közrendjét akarják megoltalmazni vele. Hogy mi van az új törvényben, azt precíz pontosságra aligha tudná valaki megmondani. Lehet szorítani és lehet tágítani Az alkalmazástól függ. Attól, hogy ki és kivel szemben alkalmazza Van benne rendelkezés, amely mindenre vonatkoztatható. Összebeszélés, összeesküvés, bűncselekmény elkövetésére való buzdítás, iy ennek a feldicsérése, izgató szónoklat, vagy újságcikkekben, nyomtatványokon törvényellenes cselekedetekre való felhívás s a többi. Olyan ez a törvény, hogy különösen nyilvánosan szereplő politikai vezérek minden szereplésére alkalmazható és mindenki úgy van vele, hogy elmondhatja : nem tudja vájjon az egyik lába nincs-e már a börtönben ? Ig Érdekesnek tartjuk, hogy maga ez a törvény, uj. Mégis ami benne foglalva van, az semmi sem uj. A régi magyar büntető törvényben és később, valamint más törvényekben, a rendtörvényben felsorolt cselekedetek mindenikére van már elég szigorú paragrafus. Ennek az új törvénynek az intenciója a társadalmi rend védelme volna. De, dacára, hogy kihirdették, hogy életbe lépett, nem igen látjuk, hogy nagyon respektálnak épen azok, akikre vonatkoznia kellene, mint ahogy azt Nagyváradon tegnap előfordult legújabb heccek mutatják. Kétségtelen, hogy mi ezt a törvényt ép úgy meg fogjuk tartani, mikép az állam minden más törvényét, mégis, félő, hgy annak áldozatai, elsősorban, a kisebbségi és ellenzéki sorokból fognak kikerülni. A mi véleményünk egyébiránt az, hogy az ország védelmére nem sok és szigorú törvény kell, hanem a lelkek békéje, a polgárok megelégedett nyugata Valamikor Mózes tíz parancsolata elég volt a viág törvényes rendjének a biztosítására A kormány igyekezzék, végre, megengedést, nyugalmat teremteni. Érezze magát az államban mindenki szabadnak, függetlennek, boldognak és ne legyen a háta mögött mindig ott az izgató kérdés, vájjon mikor ütközik össze valamyik törvénnyel, különösen a most egújabb és legszigorúbb rendtörvénnyel. Annyi háború, izgalom, nyomorú ág és nehéz megéhetési viszonyok között, igazán mindenkire ráférne az igazi csendes nyugalom. A béke igazi nyugalma, nem az, amelyet szuronyok, vigy rendtörvényen őriznek SZEMLE. Ilyen a közélet. Dr. Czitrom Láza köztéren szereplő ember. Ügyvéd, újságíró, a Zsidó Nemzeti Szövetség helyi csoportjának elnöke s a több. Nem ma kezdette a közszereplést Sikerei vannak, sokat fáradt és dolgozott azokért az ügyekért, amelyeknek zászlóját a kezébe vette. Ebben a munkájában nem egyszer került szemben ellenkező felfogáson lévő emberekkel velünk is. Mégis a sebet nem ezekben a küzdelmekben, nem ellenfeleitől, hanem saját táborából kapta. Az történt vele, ami sokszor megesik az életbe. Egy kényes ügyben megjelentek nála a jól értesült informátorok s elmondották az, amit nekünk is és laptársainknak is. Mi, akik mégis többet forgatjuk az újságírás pennáját, mint ő, óvatosabbak voltunk. Megállapítottuk a tényeket, azután hallgattunk. A gyanúsításokat is elhallgattuk, amelyekkel illettek, hogy vájjon ,miért hallgat az ügyről oly mélyen a sajtó Czitrom Lázár dr., az ügyvéd, az okos ember, nem volt olyan óvatos, hitt az informátorodnak, leült és irt. Amikor aztán az írásból nyomtatás lett s megjelent az újságban, felhangzott a külömböző népmoraj. Az egyik csoportnak tetszett. Aka meghurcolnak egy intézetet, egy pár becsületes pozíciót betöltő embert. Mikor nem őrül és nem kapkod az ilyen csemegén a közönség? a másik csoport, aderék informátorok elé ülten dörzsölte a kezelt: jól van, megkaptátok. Sikerült. A harmadik csoport aztán méltatlankodott, hogy ilyen súlyos vádakat talán mégsem volnt szabad olyan könnyen kidobni. A vége az, hogy az érdekesek határozott kívánságáral lefolytattak egy eljárást az egész kérdés tisztázására. Ha nem is írjuk meg, az eredmény imeretes Az informátorok ferdítettek, nagyítottak, valótlan dogokat mondottak s a jóhiszemű, gyanútlan újságíró beugrott. Hát persze, hogy ha. Nos tehát jóvá kell tenni. És dr. Czitrom Lázár vállalta ezt a kötelezettséget s önmagának megtagadásával hozta az elégtelt. És itt jön aztán az, ami a közélet embereinek kijár. Az érdekeltek nyugodők. Nekik elég volt az, amit Czitrom Lázár adóit. De megint azok nyugtalankodtak, akik csak szerélői a dolgoknak: a szenzációra váró, a kárörvendő közönség. Az egyik része állott,ahogy miféle disznóság jóvá tenni egy tévedést s elégtételt adni méltatlanul megbántott embereknek. Nem részletezzük, hogy a másodiknak, harmadiknak, tizediknek mi nem teszett. Ez nem lényeges. Az ilyen elégületlenség egy napig tud, aztán keres más anyagot magának s e fölött napirendre tér. Nem itt érte Czitrom Lázárt a legérzékenyebb ütés Hanem onnan, ahonnan legkevésbé várta Épen azok a munkatársai tagadták meg és dobták reá a legnehezebb követ, akiktől legkevésbé várta Egy óra alatt elfeledték tíztizenötéves küzdelmének, munkájának minden érdemét. Nem emlékeznek rá, ha fárasztó munkájának gyümölcsei voltak. Elmosódtak emlékezetükben azok a képek, amikor beszédeire éljenzés és laps zúgott föl, amikor javaslatait zugó helyesléssel fogadták el. Czitrom Lázár dr. csalódott. Ő még nem tudta, hogy az emberek nagyon feledékenyek. Vigye őket százszor sikerre, legyen munkájának kézzel fogható eredménye, elég egyetlen egy pillanat és mindent megtagadnak, semmire nem emlékeznek, csak arra az egyre. Ez a közéleti szereplő ember sorsa. Czitrom Lázár dr. Ebbe bele kell nyugodni. Minket e téren nem érhet meglepetés. Mi hosszú évek óta így rendezkedtünk be, hogy a megtagadásra, a kicsinylére, gyanúsításra készen állunk. Hisszük, hogy Czitrom Lázár úr is kipiheni ezt a fáradalmat s azután új erővel, friss kedvvel megy tovább. A Magyar Párt ügye, Románia magyar nemzeti kisebbsége, úgy vélte, hogy a Brassóban tartott nagygyűlésen elintézte a magyarság ügyét. Méltán és joggal hihette, mert az, ami ott történt annak a magyar kisebbségnek impozáns mondhatni egyhangú akarat megnyilvánulása volt Keressenek címeket, ürügyeket annak megcáfolására, vagy a magyarság ügyének megbolygatására, teljes nyugalommal és lelkiismerettel vállaljuk és állítjuk, hogy nem történt ott semmi olás, ami akár az állam, akár a román nemzet érdekeit sérthette volna Tulajdonképen két kérdés dúlt ott el. Az egyik az, hogy ki legyen a Magyar Párt elnöke, a másik az, hogy milyen legyen a párt jövő magatartása. Az elnök személyére hosszú, heves vita és küzdelem után történt a megállapodás. Az egyhangúlag megválasztott Ugrón István, román állampolgár, mint ilyen ellen — tudomásunk szernt — eljárás indítva nincs, épen olyan lojális, becsületes polgára az államnak, mint akármelyik magyar, ha nem is csepeg ajakáról folyton, vagy nem hordja mellére akasztott plakátokon állampolgársági hűségének örökös hangoztatását A másik kérdés a párt jövőbeni magatartásának kérdése volt. E tekintetben az az álláspont alakult ki, hogy férfiasabb, gerincsebb és határozottabb magatartást kell az eddigieknél tanúsítani Ez sem államellenes. Mert vegye tudomásul, egyszer s mindenkorra a kormány és az egész román közvélemény, hogy itt élő, itt maradott magyarság úgy rendezkedett be, hogy az állam minden törvényeit megtartja és amúgy is nehéz helyzetét kilátástalan irredenta kalandokkal nem súlyosbítja . Január 17-én M. S. E. zártkörű bál a Kultúrpalota összes termeiben