Az Ellenzék, 1926 (14. évfolyam, 1-153. szám)

1926-01-02 / 1. szám

i'arjfu-Morw­» 1926 január 2. Decern mn~nn ir pmrrmn □ qdo v □ a □­­■ m­anmcBBs« UtTttSh­hft 5! ?i»ts Kaivtfc fKaMöfd­e?r­3 s*. ■ÍStelli 278. Miliőik: SlAS SÜL F­U­G­G­F.TL­E­n­p­O­l­i­T * K­A ; Hi­k­i A­P Felelős szerkesztő : KOVÁCS ELEK,! #» UfttulajdonM­i­n «a­Y­SAMU. XIV. 1. »ta^ dl ■■TnanaasanaBBBiaeaics ]*Q9urxa mm in Egészévre i60 pé) évr<? 80 , Egyes sz *.n á 1 Leu. Hirdetésen ára □ cm.-ként 1 lei 50 báni, Apróhirdetés 10 szóig 30 lei további szó 2 . Az újév hajnalán révedező szemmel és szorongó lé­lekkel állok a titokzatos jövő ezer­féle lehetőségei előtt. M­i rejteget magában ? A látóhatár minden p­ntjáról vészes fellegek ijjesztget­­nek. A külső és belső politika örökös hullámzása száz meg száz kérdést dob a gondolkozó elé. Engem azonban e pillanatban mindezek közül csupán egy érde­kel, az t. i., hogy vájjon mi lesz a sorsa annak a kétmillió magyar­nak, kiket a kifürkészhetetlen is­teni akarat ezen új államkeretbe osztván be a legsúlyosabb meg­próbálta­ások osztályossá tett. És e szomorú kisebbségi sors nehéz problémái között is legelső­sorban arra szeretnék feleletet kapni, vájjon a beállott új esztendő meghozza-e népünknek teljesen vagy legalább közelvisz-e ahhoz, ami a legszükségesebb és ami egyenlő és biztos alap a további küzdelemre hogy népünk egész egyetemességév­el ráeszméljen a veszély borzalmasságára, amely eg­éz nemzeti existentiánkat fenye­geti. Mert meg vagyok győződve, hogy ha a szemek felnyílnának, ha népünknek a különféle társa­dalmi osztályokba, különféle fog­lalkozási ágakba eltagolt egyedei, ha a különféle felfogású és mű­veltségű tagjai egyforma bizton­sággal ismernék meg az emésztő tüzet, amely minden vonalon és mindegyikünket a lassú, de biztos halállal fenyeget, mondom meg va­gyok győződve, hogy a felébredt életösztön olyan erővel és lelemé­nyességgel venné fel a küzdelmet, melytől a siker el nem maradhat­na. Ma még álmodozunk, vagy ha jobban tetszik, népünknek nagy százaléka alszik. A régi világ hang­atos jelszavai szerint dara­bokra törve, a mindennapi élet küzdelmeiben elmerülve, a hatal­mon lévők nehezteléseit kerülni akarván vagy az esetleges á­doza­­toktól való félelemben, m­idenki másra bízza a teendőket. Miért ? Mert nem látja, nem érzi, nem is próbálta mérlegelni soha, hogy az a veszély, amely fejünk felett leng, mily nagy s hogy az mindnyájunk­nak, minden egyesünknek milyen biztos halála! Még ott is, ahol nagyobb tömegben él együtt a magyarság, , még ott is milyen biztosan állapítható meg a folyto­nos sülyedés és gyengülés ! Hát aztán ott, ahol a magyarság csak gyéren­­és egyéb nemzetiségek közé elszórva küzködik, mit vár­hatunk ? Vagy mi lesz a sorsa azoknak a szerencsétlen testvére­inknek, kiket az élet nehéz prob­lémája elszakít közülünk és az ország olyan vidékeire szólk, ahol teljesen idegenek vannak. Ezek egész bizonyosan mind elvesznek, ha nem lesz, aki, vagy akik sor­sát ott az idegenben is figyelem­mel kisérje. Pedig ki tudná meg­mondani ezeknek számát? Sokan nagyon sokan vannak. Egy két ember hiába áldozza fel életét is. Magára hagyatva titáni küzdelmek mellett is alig ér el eredményt. Csak ha az egész magyarság egyetemlegesen teszi magáévá a maga ügyét, azokba minden más szempontot félretéve az az egy gondolat válik uralkodóvá lelkünk­ben , hogy magyar népünkért, magyar nyelvünkért és kultúránk­ért mindent meg kell tennünk, csak akkor találok m­eg a helyes utat Ebben a munkában ne ismer­jen különbséget magyar és ma­gyar egymás között. Az úr, a munkás, a gazdag, a szegény, a városi, a falusi, az intelle­tuel, a tanulatlan, az ifjú, az öreg, mind­mind egyformán ismerjék ezt kö­telességünknek, mind-mind tar­­tózkodás nélkül fogjanak kezet e szent feladatra! És aki e gondo­latnak legtevékenyebb terjesztője lesz, az tette a legjobb szolgála­tot magyar népünknek az új esz­tendőben. A korona­tanács a lemondást egy­hangúlag tudomásul vette. Károly után a trónöröklés joga az ő kis fiára száll, akinek nagykorúságáig, amennyiben Ferdinánd király azt megelőzőleg halna el -- régensek gyakorolják az uralko­dást. A parlament mindkét házát f. hó 4-ére, hétfőre összehívták, amikor a két ház határozni fog a lemondás fölött. Károly trónörökös le­mondott a trónról. Az új év meghozta a maga nagy politikai szenzációját. Szinajából keltezett, Bukarestből kül­dött tudósítás szerint tegnapelőtt a király elnöklete alatt koronatanács volt Részt vettek ezen az összes miniszterek, a hercegprímás, a legfőbb bíróság­, valamint a kamara és a szenátus elnöke. A korona­tanács egyetlen tárgya a trónörökösnek a trónról való lemondása volt. A trónörökös levelét a király ter­jesztette elé, amelyben kifejezés van adva annak, hogy ezen elhatározása végleges és visszavonhatatlan.________ A Magyar Párt új éve. Az évforduló alkalmából a Magyar Párt marosvásárhelyi tagozata, tegnap délben tisztelgett dr. Bernády György elnöknél, hogy kifejezze ragaszkodását és jókívánatait az új évre A tisztelgésben a polgárság, a tár­sadalom vezető és minden osztályának tagjaival, szokatlanul nagy számban vett részt, úgy, hogy az impérium vál­tozás óta ilyen impozáns tisztelgő de­­putációt nem láttunk. Dr. Bernádi elnök lakásának tágas szobái megteltek az üdvözlésre meg­jelent polgárokkal. A párt nevében Kovács Elek üdvö­zölte az elnököt. Azon kezdette, hogy meleg rokonszenvvel, őszinte nagyra­becsüléssel és bizalommal jöttek sze­rencsét, áldást, boldogságot kívánni az új évre és annak munkáira. Rövid visszapillantást vetve az elmúlt 1995. évre mer kilapítta, hogy annak a mi kisebbségi politikánk szempontjá­ból nem volt sikere, eredményeket el­érni nem­ tudtunk. A kormány és a liberális hatalom folytatta azt a politikát amely a kisebb­ségek elnyomását jelenti. Azoknak a tárgyalásoknak a rendén, amelyet a magyarság vezérei, a párt megbízásá­ból folytattak, a kormány nem volt őszinte és nem úgy járt el, mint egy kétmilliós kultur népkisebbség képvi­selőivel szemben ezbánni kell. Volt azonban az elmúlt évnek mégis egy nagy eredménye: megteremtette a magyarság megbonthatatlan egységét. Ez az egység nyilvánult meg az or­szág minden részében tartott tagozati nagy­gyűléseken, vagy szervező ülése­ken. Ez az egység tett lehetetlenné minden egyéni hiúságból, vagy önző érdekből induló pártbontási törekvést és ennek hatása alatt tértek vissza azok a kisebb csoportok, amelyek eltávolod­tak a párttól. Kéri Bernádyt, hogy annak a meg­­bonthatatlanul egységes pártnak legyen irányító vezetője a beállott új évben és ezen munkában az párt összességének támogatását ígéri.­­ Dr. Bernády meghatva mond köszö­netet az impozáns és meleg üdvözlésért. Hosszabb beszédében először az egység kérdésével foglalkozik. A maga részéről szintén annak feltétlen szük­ségét hangoztatja. Az országos politikai kérdésekre térve, arra figyelmeztet, hogy a lefoly­­tatott tárgyalásokra vonatkozólag várjuk be, amíg azok anyagát a beérkezett je­lentésekből feldolgozva az országos pártvezetőség a nagy­közönséget tájé­koztatja. Tartalmas, beszédében kü­önösen az egység szükségét hangoztatta, mint ami a sikert biztosítja Rátért és megemlékezett a közelgő községi választásokról és a jövő év egy pár fontosabb feladatáról, a több ízben helyesléssel kísért nagy beszéd után, a jelenvoltak ismételten melegen ünnepel­ték dr. Bernádi Györgyöt, mint a ma­gyarság egyik kiváló vezérét. Ugrón Andrásnál, Bernáditól az Ugrón András lakására ment át a nagy közönség, ahol a még ágyban fekvő, de hála Istennek javu­lóban lévő vezért ugyancsak Kovács Elek üdvözölte­ néhány rövid meleg szó­ban, közben virágokat nyújtottak át, amelyekért meghatottan mondott köszö­netet. Tisztelgések voltak még: dr. Bodolla Ferenc ref. főgondnok­nál a ref. egyház presbid­iuma; Jaross Béla apátple­bánosnál a róm. kath. egyház tanács. Bustya Lajosnál a Magyar Iparos­egylet vezetősége, dr. Popescu Adrian képviselőnél a helyi Gazda­kör vezetősége; Keleti Péter és nejénél a Ref­egy­­­or és Gazdakör vezetősége. AZ adóvallomásokat be kell adni. Mai nappal megkezdődött az 1926 évi adóvallomások beadásának ideje A vallomásokat j­nuár 31-éig kell benyúj­tani. A részvénytársaságok azonban legkésőbb május 1-éig adhatják be. Az adóvallomások az adóhivatalok­hoz nyújtandók be. Az adóvallomások elkészítésére a következő felvilágosításokat kaptuk: A vallomások elkészítendők: a) A kereskedelem, ipar és egyéb profesionális foglalkozásokból származó jövedelmek megadóztatására vonatko­zóan a 4. számú, míg a részvénytársa­ságok és szabályszerű könyveket ve­­zető és mérleget készitő kereskedők és iparosok jövedelmeinek megadóztatására vonatkozólag a 4. kis számú adóvallo­­mási i­ven. b) Az összjövedelem megadóztatására vonatkozólag az 5. számú adóvallomási ivén. c) A falvak lakosai a fentebb eml­í­tett határidőben a községi elöljárósá­gok útján collectív adóvallomásokat adhatnak. A 4., 4 bis és 5. számú adóvallomási ívek az adóhivataloknál kaphatók. Megjegyeztetik, hogy a bevallások­nak magukban kell foglalni az összes adatokat, a­melyeket a nyomtatványok feltüntetnek, mert a hiányos adóvallomá­sok a vallomás be nem adásának kö­­vetkezményeit vonják maguk után. Kávés és ebédlő damaszt asztalneműért, 6 és 12 személyes ajouros garnitúrák, törül- - ' • óvhar» közök, zsebkendők, fehérneműk, lenvásznak, ^ ^ ^ 6.iUdit Lauter Jenő divatüzlete a Székely Szövőgyár helyi lerakatában.

Next