Az Ellenzék, 1936 (24. évfolyam, 1-50. szám)

1936-01-13 / 1. szám

2. oldal Figyelő az elvetemültség és alávalóság eleven példája, amikor a barát álarcát masz­kírozza valaki, közel férkőzik embertársához, annak bizal­mába helyezi magát, ellesi gondolatát, megtudja körül­ményeit és a jólértesültség birtokában „névtelen“ de­­nunciálja. Hogy valaki abban lelje gyönyörűségét, hogy egy | békességben élő, a közre | inkább hasznos, mint ve-| szélytelen embertársának fe-| lesleges izgalmakat okozzon, | meghurcoltassa, mert ez neki| a játékszere ; külön gyönyö-­­­rűsége mást gyötörni, míg ő,­ a sunyi róka megbújva fi-| gyeli áldozata vergődését. A­­ névtelen feljelentő szerepe­­ mindenesetre kényelmes, leg-­­­alább is addig, míg fedett­­ páholyból nézi a cirkuszt, de­­ mikor a rejtekét takaró füg-­ göny szétrebben, mi sem akadályozza meg az átok be­teljesülését. Kik­öm­észítk és látjuk az idei tél sivár­ságát, mely elhozta minden bánatát, de nélkülözi mind­azt, ami szép a télben. A karácsonyra mutatványul ka­pott kis hó azóta lucskos sárié lett és minden remény, mely a tél örömeivel kecseg­tet, szertefoszlott. A síelők hada tétlenségre kárhozott, a korcsolyapályák körül tar­ka sokadalom lesi a fagy erőtlen erejét, a jégkéreg fogyatkozását; a szánok még nem is csilingeltek, hogy legalább annak zenéjét hall­juk a kietlen csendben. Azt modják, a szegények tele ez. Nem ! A fűtetlen szoba most is elviselhetetlen, a korgó gyomor sem a szeráfok éne­ke. A téli gond éppen úgy nyomja a szegények vállát, mint egy hamisítatlan, havas és jeges januári tél, súlyos­bítva azzal, hogy az állító­lagos munkaalkalomra és az enyhe télre hivatkozva az idén segély nélkül maradt a sok munkaképtelen szegény. uummi-bélyegzős szép kivitelben a legrö­videbb idő alatt szá//m * Nagy 5. nyomda IMinaaaui I a m! 9 Ha az új Játékterv­­ közismerten utolérhetetlen előnyeiben ré­­gé­szesülni akar, akkor vegyen azonnal egy ||| „ szerencsét sorsjegyet \ l*| Révész Imi HtltaiMÉ, Miiig 2 i i nw@wf wni vwiwwwi it i ivi w AZ ELLENZÉK Küzdelem a vízért, melynek minden literje em­bervérbe kerül Abesszíniában Hat liter víz adagolva naponta Több mint kétszáz forrás­kutató működik e percben a déli fronton, nem beszélve a tudós geológusok hadse­regéről, amely lázasan fúrja, túrja és analizálja Kelet Af­rika szárazságtól repedezett földjét. Lugh Ferrandiban, a Giuba folyó mellett a kato­nák egy a folyótól teljesen független vízbe forrásra buk­kantak. „Ez a felfedezés majdnem felért egy győze­lemmel“ — mondta Pavone tábornok, a Szomáliai fehér divízió parancsnoka. A lugh ferrandii „vízművek“ e perc­ben százezer liter vizet „ter­melnek“ naponta, melyet százhúsz ciszternaautó szállít a frontra. Minden katona hat liter ivóvizet kap naponta. Oddurban egymilliókétszáz­ezer liter víz befogadására alkalmas ciszternát építettek az olaszok. Tijegloban talál­tak egy kutat és néhány hét múlva a modern hadászat minden vívmányával felsze­relt erőd emelkedett a kis oázis körül. Valaha egy mondás járta Európában : „Találj egy pet­róleumkutat és másnap fö­lötte fog repdesni valame­lyik nagyhatalom lobogója.“ Szomáliára vonatkoztatva ez a mondás így variálható : „Találj egy kutat és másnap elindul irányába egy olasz hadoszlop.“ Mindez pedig nem tréfa, hanem a legigazabb valóság. Szomáliban a víz a legfél­tettebb kincsek sorába avan­zsált. A H20 irtózatos hossz­ban van az Egyenlítő és a Raktéritő között... Drága... Túldrága... Minden literje pi­ros, sűrü embervérbe kerül... Hitel nincs. Olaszok és abesz­­szinek helyszínen készpénz­zel fizetnek. Cella a veszekedő asszonyok Londonból jelentik. A kö­zépkori kínzóeszközök ma-­a­radványaként a British mú­zeumban egy különös szek­rényt állítottak ki. Ez a szek­rény vaslemezekből van ösz­­szerakva, amelynek egyik oldalában vasrudakat he­lyeztek el és a delikvenst a nézők gyönyörűségére látni lehetett. Ebben a szekrény­ben annak idején a vesze­kedő „házsártos“ asszonyo­kat zárták be, míg állukat egy erre a célra készült különleges vasfogóba szorí­tották. Ezzel a büntetés ide­jére megnémították a vesze­kedő nőket. Humoros for­mában néhány sorban ezt a cellát ama férjeknek ajánl­ják, akiknek veszekedő fe­leségük van. A népk­­isebbségek anyanyelvűin tanulhatnak a magyarországi iskolákban Budapestről jelentik. A Hivatalos Lapban rendelet­­ jelent meg, mely a Magyar­­országon élő népkisebbségek iskolai nyelvhasználati jogát jujjárendezi. A rendelet szerint azokon a vidékeken, ahol a kisebbségek nagyobb töme­gekben élnek, vagy ahol a népiskolák egyes osztályaiban a kisebbségi tanulók száma meghaladja a húszat, ott a szülők, vagy a gyámok kí­vánságára a tanítási nyelv kisebbségi, kivéve a magyar nyelvet, a földrajzi és a tor­nát, mely tárgyakat ezekben az iskolában is magyar nyel­ven tanítják. A lapok ezzel kapcsolat­ban megállapítják, hogy Ma­gyarországon mindössze fél­millió kisebbségi él, főleg németek, a sorrendben a tótok, majd a románok kö­vetkeznek. Meghalt Marthy Pál Amit sejtettünk, bekövet­kezett. A halálos kór befe­jezte romboló munkáját és Marthy Pál megszűnt élni. A nagy szenvedéstől megváltott Marthy Pál, a kiváló tanár, a gondos nevelő, a nagytu­­dású, a sokoldalú férfi nagy veszteségére társadalmunk­nak, nincs többé. Pedig hogy küzdött a halállal és ragasz­kodott az élethez, mellyen még annyi szent hivatás várt reá a magyar ifjúság irányí­tása körül, az elárvult kath. gimnázium nagy munkájában részt kérve. Végtisztességén nagyszámú tisztelői, a kisebb­­ségi iskolák összes növendé­kei, volt tanítványai könnyes szemmel kísérték utolsó út­jára. A legolcsóbb, legszebb játékáruk nDSSUDN­lktMil Piaja Regele Ferdinand Rendőrségi palota

Next