Az Ellenzék, 1937 (25. évfolyam, 2-52. szám)

1937-01-11 / 2. szám

„AZ ELLENZÉK“ Megjelenik minden hétfőn reggel. Szerkeszti: Fodor István. Szerkesztőség és kiadóhivatal NAGY-NYOMDA (Plebánia-épület) Piața Mararesti No. 6. Minden cikkért annak írója felel. Egy koldus... A bécsi bíróság egy nyugal­mazott villamosvasúti tisztviselőt és feleségét fejenként kéthónapi szigorított fogházra ítélte koldu­lásért. A férfinek 200 silling havi nyugdíja volt, saját villájában la­kott a házaspár, amely modern áramvonalas autóban járta végig Ausztriát és egész Ausztria terü­letén üzletszerűen koldult. A há­zaspár azzal védekezett, hogy azért járt autón koldulni, mert a saját autó olcsóbb, mint a vonat. — H farsangi bálok «le-1 J«: A Clubul Sportiv Tg.Mure§l (volt MSE.) nagy álarcos báljai január hó 16 án a Kulturpalota-­­ ban. A rendezőség kellemes uji-­ tással akarja mindenkinek lehe-1 tővé tenni, hogy a pompás és I fényes sikerűnek ígérkező mulat­ó ságon résztvehessen, amiért isi megállapodást kötött a jelmez-1 kikölcsönzővel (Str. Gane 8 bal-­ ra), honnan bárki, bármilyen még­ a legkényesebb igényeknek is­ megfelelő, sőt új jelmezt kölcsö­­­nözhet ki magának rendkívül olcsó­­ áron, hogy ezáltal is biztosítva­­ legyen gondnélküli jó kedély.­ Megjegyezni kívánjuk, hogy ez a­ jelmezkikölcsönzés csakis erre az­ egy estére érvényes. A rendező-­­ség még egyébb meglepetéseket­ is tartogat a bál részvevőinek,­ melyekre még visszatérünk. — HI­ZBÉRI-SZERZŐ­­DÉSEK darabonként ! Leiért! kaphatók a NAGY-nyomdában.­­ Plebánia-épület. — Be kell jelenteni az albérlőket. A pénzügyminisz-­ térium intézkedett, hogy szigo-­ ruan megbírságolják azokat a ház- | tulajdonosokat és bérlőket, akik­­ nem jelentik be albérlőiket. Az­ utolsó határnap január 31. — Értesítés. Szives tudo­mására hozom a nagyérdemű kö­zönségnek, hogy hangszerüzletem férjem halála után is tovább fenn­tartom s megfelelő szakerőt tar­tok, aki a hangszerszakmába tar­tozó mindenféle munkát a legna­gyobb megelégedésre el fog ké­szíteni. Eddigi szives támogatá­sért ezúton is köszönetet mon­dok s azt jövőre is tisztelettel kérem özv. Pulter Vencelné. Nagy Sándor elsőrendű cipészete. Rende­lések olcsón, pontosan, tel­jes megelégedésre készülnek meg. Ford. 51. „Az Ellenzék“ a polgári érdekek harcosa. Saját magának tesz szolgá­latot, ha 25 év óta fennálló lapunkat­ pártolja ! Cáz Láború Letö­rőtt ellen! Gázzal védett páncélszekrényt talált fel máy magyar rendőrtisztviselő A budapesti szabadalmi hiva­talban rendkívül érdekes talál­mányt jelentettek be, aminek a betörővilágban nem nagyon örül­nek. Egy rendőrtisztviselő olyan páncélszekrény szerkezetet talált fel, amelynek felnyitása teljesen lehetetlen, sőt a fúrással kísérle­tező betörő az eszméletét veszti és még a helyszínen elfogható. A Vágvölgyi féle pénzszekrények falai öregesen vannak kiképezve, az üregekben csepfolyós gáz van. A legkisebb nyíláson már olyan erős összetételű gáz szivárog ki a páncélszekrény falaiból, hogy a betörő kényezni kezd, súlyos látási zavarai lesztek és még mielőtt elmenekülhetne, a kiömlő gáztól jóideig elveszíti az eszmé­letét. Különösen Anglia és Amerika érdeklődik a gázzal védett pán­célszekrény után, mert itt törté­nik a legtöbb kasszafutás. HalaJjunL a Lorral I Olvassuk a magyar irodalom legújabb értékeit ! 1. Ilyés Gyula : „Puszták népe“. Magyarország legégetőbb kér­dése a három millió nincstelen, földnélküli földmives. Ők alkotják a puszták világát, a tanyák népét. A puszták fia Ilyés Gyula is. Apja urasági juhász. Ezért ismeri olyan jól ennek a rétegnek az életét. Különös világ ez hagyományok­kal, szokásokkal, a néplélek szá­zadokon át bujkáló megnyilatko­zásaival, amiket csak az ő embe­­­rük ért meg. Mások csak a szol­­ygaiság köntösét, az alázatosági i mázt veszik észre. Osztályokra tagozódva élnek­­ ők is. Nagy esemény, ha a kocsis­­ leánya szóba áll a napszámos le­­­­génnyel. Külön csoportokban men- ínek verekedni, a búcsúra. Elől a­­ juhászok, aztán a kocsisok, bére- Isek s igy tovább. Szép csendben­­ várják a kocsisok, hogy a juhá- s szók végezzék be kisded játékai- I­kat. Mintegy adott jelre, bero- I bennák a nagy ivóba és kezdik jszurkálni egymást. Nem haragból ,vagy hírnévért ölik egymást, ha­­nem hagyományból. Végzetszerű­­lleg. Életük lassan vetített film­­■ szerű. Órák hosszat hallgatnak. I Átvették a gondjaikra bízott állatok I tulajdonságait. Csak nógatásra I mozdulnak ököri nyugalommal. Csak lakodalomkor felejtik el I szegény emberi mi­voltukat. Ak- I kor aztán kirúgnak a hámból.­­Nem ritkán az egész falu hivatalos. Általában a beosztás nem ke- I nyerük. Egy hónapig esznek, négy- I öt hónapig éheznek. Öregjeik visz­­iszasírják a régi időket, a becsü­letes jobbágyságot. Akkor életre­­szóló bérletükből megszedhették magukat. Az uraság nem őrizte ellen pontosan a termés mennyi­ségét. Ami az uraságé, az egy kicsit mindenkié volt. Felszaba­dították a jobbágyokat, más szóval elvették tőlük a bérletet. Előbb az uraság művelte a földet házi­kezelésben, majd haszonbérbe adta zsidóknak. Semmi nélküli napszámosok lettek a jobbágy ivadékok, akiknek nagyapái még jómódú bérlők voltak. Józan, szeg­fejére tappintással a könnyű köz­lekedésnek, a vonatnak tulajdonít­ják sorsuk rosszabbra fordulását. Ez a világa hárommillió alföldi embernek, akik már nem remény­kednek a jövendőben. Pedig be­lőlük kellene megújhodni a ma­gyar társadalomnak. 2. Szabó Zoltán: „ A tardi helyzet“. „Tardiak vagytok, Két part közt laktok. Ha a két part összemenne, Tardnak akkor vége lenne.“ Két part, két hegy között levő matyó falu Tard a Bükk-hegység és az alföld határvonalán. Van 2312 lakosa. Két német, egy tót kivételével mind magyarok. 2143 római­ katolikus, 56 református, 27 zsidó, 1 evangélikus, 90 egyéb (baptista). Területe 7548 kát. hold, ebből a Coburg hitbizomány 3275 hold. A fennmaradó föld nem tudja eltartani a lakosokat. A fiatalok nagybirtokokra mennek munkára, az asszonyok hímeznek télen a mezőkövesdi boltoknak. Táplálkozásuk nem kielégítő. A Monopol Megyeimet bálja 1937 január 30-án a Gambrinusban 3. OLDAL egyhangú. Pénzük nem jut élel­miszert vásárolni. Csak a termett anyagokat használják fel. A disz­nó szalonnáját egész esztendőre igyekeznek, beosztani. A csirkét, tojást eladják. Főtáplálékuk a lisztneműek Sok család magára eszi a kenyeret egy-egy étkezésre. Bab, borsó, krumpli ritkán kerül asztalukra. Káposzta gyakrabban. Nem csak anyagilag állanak rosszul, hanem lelkileg is. Ősi népművészetük, szokásaik veszen­dőben. A népművészet megrende­lésre készített, pénzt hozó iparrá vált. Dalaikat, táncaikat híressé tette a „Gyöngyösbokréta“. A résztvevők slágereket dúdolva térnek vissza a nagy városokból. Népdalaik és egyéb népi meg­nyilatkozásaik megtartó és szülő­helye a fonó. A fonókban szó­rakozik a fiatalság napnyugtától 10-11 óráig. Énekelnek, tréfál­koznak 2 öregasszony őrizete alatt. Itt népszerűsítik a kedvelt nótákat, itt tiltják ki a slágereket. Általános az elégedetlenség. Nyomoruk miatt szidják a banko­kat. Látják, hogy a parasztságon nem segítenek. El akarnak sza­kadni falujuktól és a parasztság­tól. Hentesek, vasutasok szeret­nének lenni valahol városban. Vágyaik netovábbja a nyugdíjas állás. Sípos Lajos itt az őszben írta : Finta Zoltán. Aranyszinekkel lobog az ősz. Ez a vénasszonyok nyara. Ilyenkor nappal még miénk a park hervadó pompája. Este és éjszaka azonban, amikor a párák és könnyű ködök fátylai rejtel­messé teszik a jól ismert területet, a park a macskák promenádja lesz. Lompos fekete kandúrok, fosz­­foreszkáló szemű tigrisivadékok és fehér cirmosok csatangolnak a park sétaútjain s fülbontó szerelmi szinfonjaikkal adják tudtul a vi­lágnak, hogy számukra az ősz nem az elmúlás évadja, de a jö­vendő tavasz ígérete. A mi kis tigrisünket is elso­dorta magával ez a furcsa, őszi láz. Minthogy napok óta hűtlen lett a meleg kuckóhoz, a reg­geli tejecskéhez, a déli csirke­­csontokhoz és az estéli becézge­­tésekhez, meggyanúsítottuk, hogy valamelyik rosszféle macskadé­monnal szűrte össze a levet. Eltűnt a kedves kis tigris és napirendre tértünk rejtélyes tá­volléte fölött. Majd csak előke­rül, majd csak hazajön, ha ked­vére kirúgott a hámból. A park fái között azonban már nagyon megcsendesedtek a macskaszere­lem keserves szerenádjai, már el is maradoztak, de a mi kis tigri­sünk még mindig nem tért vissza a családi tűzhely mellé. Eltűnése első napjaiban még hiányzott, hiszen szerettük ele­­ganciáját és kedvességét. De az­tán beletörődtünk távollétébe s végül, amikor már nagyon sok nap telt el rejtélyes távozása óta, már azon kezdtünk tanakodni, honnan kerü­sünk egy mindenben hasonló kedves, játékos tigris­ivadékot. S ekkor a házmesterné felfe­dezte a szökevényt. Ott ült a park egyik terebélyes fáján, egy ág villájában. Mellette egy másik macska

Next