Az Én Ujságom, 1891. július-december (2. évfolyam, 28-53. szám)
1891-11-08 / 46. szám
mmmm.|TTMEmi| |l i \\ *|V*T| IITfljlf lIlWTOIfWTOfl iiiiiiiiuii!II!Iiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii;iii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiuimiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiinitii | 290 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiliiliiliiliiliiliiliiliiliiliiiiiiniiiiiiii -43 AZ ÉN ÚJSÁGOM, s»- írta : Jókai Mór. Szerző engedelmével az ifjúság számára átalakítva. (Folytatás.) Vaskapu öblén felül a két part sziklameredeke szűk torkolatba szorítja össze az óriás folyót. A kettős fal között rohan alá a veszedelmes ár. Ebben a szűk sziklamederben úszik előre a tehetetlen hajó. S a Bóra — ahogy a veszedelmes szelet nevezik erre — nem árthat itten, mert a kettős sziklafal elfogja a szelet. Hanem a Bóra nem alszik! Délután volt már az idő. A kormányos átadta a kormányrudat a másodkormányosnak ; ő maga letelepedett a hajó hátulján rakott tűzhely mellé; tüzet rakott s egy hosszú fanyársra egy darab marhahúst, egy darab szalonnát, egy darab disznóhúst szorosan felhúz s aztán folytatja ugyanebben a sorrendben s mind azt együtt a szabadon lángoló tűzön forgatja, mig megehetővé nem lesz. Hanem ez alatt egyszerre elsötétült az a szűk égboltozat odafenn a két szikla között. A Bóra egyszerre olyan fergeteget támaszt maga előtt, mely egy pillanat alatt elfogja a két bérez fal közt a kék boltozatot, s éjjeli sötétség lesz ide lenn a völgyben. Odafenn tolongó felhők, kétfelől sötét sziklák. Néha átezikázik a magasban a zöld fényű villám, hirtelen kettészakadó csattanással lecsap a Dunába. A zápor szakad. A hajónak pedig mégis előre kell mennie. Mennie kell, hogy az éjszaka Orsován ne találja többé. Látni nem lehet, csak a villámrobbanásnál. A tülök szavával jelt adni nem szabad többé, mert azt nem csak a román parton hallanák meg. Hanem a furfangos ember még itt is tud segíteni magán. A hajóbiztos kiáll a hajó orrára s elővéve a tűzkövet és aczélt, elkezd vele csiholni. Ezt a tüzet nem olthatja ki a zápor. Ezt a záporon keresztül is meglátják a vontatók s ahányszor szikrát vet az aczél, értik már a jelből, mit kell tenniük. A partról szintén hasonló tűzkőcsiholás villanásai adnak feleletet. Ez a Vaskapu hajósainak titkos távírása. Timeának tetszett ez a zivatar. Török kámzsáját fejére húzva, kinézett szobácskája ablakán. A hajó ezalatt haladt a zivatar daczára tovább. S egyszer aztán kijutott a sötét sziklasírból s a nyugat felé elterülő víztükörben meglátszott az utazók előtt a szigetre épült Orsóvá. .... Ez volt rájuk nézve a negyedik, ez volt a legnagyobb rém!.... A nap lement már, mikor a szent Borbála Orsová alá megérkezett. — Holnap még nagyobb szél lesz, mint ma volt, — dörmögé a kormányos, a vörös égre tekintve. De amitől jobban megrémültek, mint a vörös égtől, az egy egy kis sárga-feketére festett csónak volt, mely a hajó felé közdledett. A szent Borbála horgonyt vetett a sziget előtt, s várta a közeledő csónakot. Abban három fegyveres ember ült. Kettő szuronyos puskával, azonkívül a két éves vőlegény és a kormányos. Euthym nyugtalanúl járt alá s fel azon a kis téren Tímár odalépett hozzá s halkan jelenté : — A vizsgáló őrség jön. 46. szám. I IIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII«lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!ll!»lllllllllllMllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll::ll!IIHIIII'l llllltlllliniltlllllllllll •'^•|lli:!lllll!IIIIIIIIIIIHIIIIIIIIItHIUH»lllllllllll|-|||llll|IIIIIIIHI!IIHIHH«lillllll»i'*|‘»iHI