Az Én Ujságom, 1907. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-27 / 5. szám
1 72 5. szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM A Duna-Tisza közén, mint már tudjuk, Zalán fejedelem lovasai száguldoztak; a délvidéken, a Maros vizén túl, Glád fejedelem alatt szintén bolgárok éltek. Erdély egy részében, — régi krónika szerint — Gyalu oláh fejedelem parancsolt; az ország észak-nyugati része Nagy Morvaországhoz tartozott s a híres Szvatopluk uralkodott rajta; mig Bihar vadregényes hegyei között, meredek sziklavárában a kozár Mén-Marót tartotta pazar keleti pompával ragyogó udvarát. Árpád fejedelem pedig magához hivatta két jó vezérét, Öcsöböt és Veleket: — Menjetek, fiaim, Mén-Marót udvarába, mondjátok meg neki, engedje át nekem földjét addig, a hol a Szamos vize folydogál s a hol a Meszes hegység magaslik, mert ez a föld Etelek volt valamikor s a mi örökségünk. — A két vezér útra kelt. Bihar várában találták a kozár fejedelmet, a kinek udvara igazán olyan volt, mint valami török kényúr háza. Csupa elpuhító kényelem, ami annál jobban feltűnt a harczedzett magyaroknak, akik még a nyeregben alvást is megszokták. Mindenfelé csak úgy hemzsegett a rabszolgák, kényes tányérnyalók sokasága. De akkor néztek ám még össze a magyarok, amikor Mén- Marótot megpillantották. Hej, micsoda különbség volt a keleti kényúr és a daliás Árpád fejedelem közt, aki úgy pattant nyeregbe, mint a szikra! Mén- Marót meg, ha betelepedett öblös karszékébe, ketten is alig bírták belőle kiemelni : úgy meghízott a sok finom madárnyelv-pástétomtól. (Folyt köv.) IIIIWIIItIHIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllll Száll a turulmadár... Utat ver a szárnya... Kaczagányos Árpád Zúg robog utána. Jönnek a magyarok Szilaj őserőben, Mint a dörgő vihar Fekete felhőben. Népek riadása: Paizs villanása, Népek hódolása, Buzogány zúgása. Száll a turulmadár... Mint az ár, sodorja, A ki áll elébe, Mint a tűz, olvasztja, Hadverő sergébe. Győzedelmes Árpád Széttekint a dombon: „Ez itt a mi hazánk ! Ez az édes otthon! Harmatos selyemfű Gyöngyözik a réten, Ízes hal czikázik A folyók vizében, S égre csap a tüze Hál’adó lángoknak, Délczeg fehér lovat Hadúrnak áldoznak. Sátoros erdőket Bujdosó vad lakja, Itt ragyog felettünk A Csaba csillagja! Nézzed sokaságát A sudár fenyőknek: Kárpátok tetején Föl az égig nőnek! Álomra ringónak Első és utolsó: Születőnek bölcső; Halónak koporsó.“ Pósa Lajos. Messze búgó kürttel Kürtösök harsogják: „Ez itt a mi hazánk! Ez a legszebb ország!“