Az Érdekes Ujsag, 1918. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-31 / 5. szám
12 gyűltenénk, az sem lenne mérhetetlen gazdagság. Hiszen a főváros, Budapest, köveiből is alig maradt valami reánk, a régi Buda és a régi Pest művészeti emlékeit is inkább csak a kultúrtörténetem segítségével, mint meglévő épületi és művészi kincsek maradványaiból tudjuk rekonstruálni. És csoda, hogy egyáltalában megmaradt valamink évszázadok harcaiból. A török dúlás elpusztította a Duna, Tisza mentén legvirágzóbb városainkat, kő kövön nem maradt azoknak templomaiból, kolostoraiból és úri épületeiből. A nemzeti háborúk s önvédelmi harcok leveretésének következménye is az volt rendesen, hogy leromboltattak az ellenállást szervező főúri várak és ilyenkor nemcsak az épületek lettek romokká, hanem az osztrák hatalom éppen úgy kifosztotta a várakat, az elkobzott birtokok úri kastélyait, mint ahogy annak idején a törökök végigrabolták Magyarországot. Mátyás király palotájának kandeláberjei máig az Aja- Szófiát díszítik, a bécsi múzeumok pedig tömve vannak a magyar ötvösművészet, a magyar történelmi emlékek kincseivel. Mindezeken panaszkodni késői dolog és tennivalónk nem is az, hanem megvédelmezése a pusztulástól mindannak, ami a régi kövekből megmaradt. o* .Ci':D THOMAS.&EN IGTOílM FT m' '■ .4 breznóbánnyai várkapu. A siklósi várkapu. /■,'</;/ rr</i soproni kapu. 5. szám.