Az Est, 1912 (3. évfolyam, 124. szám)

1912-05-24 / 124. szám

Előfizetési árak: Eg*** évre, ••••«• fő.— korona Félévre ..«••••••• korona Negyedévre..*,. .. 4.— korona Egy hóra •...«•••­ 1.40 korona Egyes szám­­ra a fővárosban és a vidéken 4 fillér L -\-Vtx wt Rendkívüli kiadást Politikai napilap Felelős szerkesztő : Miklós /Inti i % Megjelenik délután . Szerkesztőség: VII. ker., Miksa*utca 8. Kiadóhivatal: VII., Erzsébet­ körút 20. s, ti *4 Forradalom Budapest utcáin Budapest utcái ti tegnap lo­bot ve­tett. szM'.or!­­.ív ..,-r a,f elkeseredés. Vér folyt és ha­lottjai vannak az elfajult po­litikai küzdelemnek. Pusztulás emberéletben, pusztulás a köz- és magánvagyonban; a harag, a gyűlölet tegnap fekete árnya­kat festett az égre. Lehetetlen megdöbbenés nélkül nézni a tegnap történteket, lehetetlen, hogy mély sajnálkozás ne tá­madjon a nyomán az emberi lélekben, mint ahogyan lehe­tetlen, hogy a tegnapi nap eseményei meggondolásra késztesse az ország vezetőit. i*­­ tt i 1 Az 1848-iki forradalom óta nem volt olyan forrongás mint 1912. évi május hó 23-án. Hogy mi minden történt azt ebben a meleg 24 órá­ban leírni nem lehet. Röviden csak vázolnunk lehet az eseményeket, újságíró becsületünkhöz való tárgyi­lagos hűséggel. Régóta folyik a harc az ötödik rend fölszabadításáért. Ennek esz­köze, lényege, szimbóluma az álta­lános egyenlő titkos választói jog, a­melyért, szemben a hatalmon lévő osztályokkal évek óta küzd a pro­letariátus. És megindult az utca a magyar fővárosban. Érezte, hogy nagy ese­mények fordulópontján áll és miután nem engedték impozáns módon ki­fejezni óhaját és akaratát, kifejezte óhaját és akaratát olyan módon s olyan erővel, ahogyan a kitaga­dott ötödik osztály, a világtörténe­lemben eddig is mindig meghal­latta hangját. Hogy ennek a borzalmas feljaj­­dulásnak minden sikoltását meg­halljuk, ahol a budapesti magyar királyi államr­end­őrség segítette a hegében, műveleti én szintjében min­­usz­­io­.Bioilopott magasul, s csak vad ösztöneinek engedelmes­kedve , az amúgy is elkeseredésében tüntetni akaró népet végsőkig föl­korbácsolta. Hiába volt a katona­ság minden becsületes nyugalma és méltóságos ereje,rendőrök által fel­korbácsolt szenvedélyt immár nem lehetett visszatartani. Budapest népe önmaga odadobta magát a rendőrök élesre fent kardja, ke­ményre töltött revolvere és lovai­nak szegesre csiszolt patkói elé és végeredményben egyelőre 7 halottról, 163 súlyos sebesült­­ről és ezeren fe­lül való letartóz­tatásról kell jelentést tennünk. Ezek csak hivatalos számok. A valóság sokkal nagyobb. Minden további nélkül az események össze,­­vissza zavarát, szenvedését, bruta­litását s vérét, a hatalom őrült­jeinek és a vágyak fékevesztett fa­natikusainak képét a röviden követ­kezőkben vázoljuk: Az első attak Négyfelől érkezett a munkásság a fővárosba, a budai oldalról és a pesti oldal három részéből, az új­pesti, a rákosszentmihályi és az erzsébetfalvai részről. Nyugodtan haladva, csendesen jött be a fővá­rosba s szedelőzködött össze a fővá­ros munkásvidékeiről 60.000 ember. Hét órakor indultak befelé a­­vá­ros belső részeibe, kilenc órakor már a Dob és­ Király-utcákban, va­­valamint a Külső Váci-utón meg­­­indult az első attak, a budapesti rend­■ ■ • . f toraeeed I f.zeiuiuen való taktikából semmit, ellenben a műveletlen, rosszul fize­tett rendőrlegények ösztöneit a fé­lig művelt s hasonlóképen rosszul fizetett rendőrtisztviselők vezetésé­vel reászabadítja az emberek erkölcsi, fizikai s anyagi exisztenciájára. Az első összecsapások. Reggel nyolc óra. Négy felől jönnek be a város belsejébe. Leg­nagyobb tömeg Újpest felől. Ritká­­san, de a szétszórt emberek sűrűn. Kilenc óra az első összecsapás a Dob­ utcában, majd az Erzsébet­­körúton, a­hol egy magános öreg­embert vertek össze a rend­őrök. A harmadik összetűzés a Váci-út felől, a­hol a Zápolya­­utcánál Naszády rendőrkapitány állta útját a munkásoknak. A Váci-út 52. száma előtt röpült el az első kő, eddig még csak min­dig a rendőrség »kapta ki« az em­bereket társaik közül, legtöbbször rendőrlegények szeszélyei szerint. De itt a Váci­ úti háznál repült néhány kő az épitkezés alól. A kö­vetkező pillanatban a rendőrség már pisztolyait vette elő e­lőtt. A golyó egy bosnyák munkás jobb mell­kassába fúródott és a bal mellkasán jött ki. Ez a lövés halá­los volt, a munkás, akinek nevét az első órákban még nem is tudták megállapítani, a helyszínen kiszen­vedett. Holub­risztofnak hívják 53 éves bolgár kertész. Még kilesia sebesült esett áldoza­tául a rendőri sortűznek. A sok vér láttára a tömeg egy része megvadult. A rendőri tilalom daczára nekivágott a Váci-útnak és a 6. számú ház előtt egy fel­­hevült munkás kővel fiaiba dobta Molnár H. János rendőrellenőrt. Ostrom az Alkotmány. Tíz óra lehetett, amikor az Al­­kotmány-utcza és Szemere-utcza sarkán elhelyezkedett katonai ké­szenlét, egy század huszár-ostromot intézett az Alkotmány­ utczában fel­gyülemlett tömeg ellen.­­ A munkások nagy ijedten menekültek a lovak patái elől és néhány perc alatt megtisztult az Alkotmány­­utca. A nyugodt s helyes huszár­­attakat rendőri roham követte vé­rengzéssel, bár nem volt rá szük­ség. Egy csapat lovas, egy csapat gyalog rendőr a Szalay­ utcába rohant be. Itt nyugodtan haladt Alföldi Istvánná, Ganz-gyári mun­kásnő. Karddal behasították a fejét és vastagon futott alá a vér a ru­hájára. A tüntetők szidalmazták a rend­őröket, akik erre még őrü­leteseb­­ben folytatták a vérengzést. Aki elébü­k került, az legalább egy kard­csapást kapott. A Szalay­ utcában még Biermann Ferenc kereskedő­segéd, Weissengrün Elek, Gáspár István inas sebesültek meg. Tíz órától fél tizenkettőig ostrom­­állapotban voltak az Alkotmány-, Szalay-, Szemere-, Honvéd-, Kál­­mán-utcák. Szüntelenül vágtattak végig a lovasrendőrök és akit értek fejbe ütöttek. Megtámadták a villamost. Féltizenegy órakor a Szabadság­­térnek forradalmi képe volt. Az egész teret huszárság és rendőrség uralta. És ennek a nagy karhata­lomnak jelenlétében a tömeg az Osztrák-Magyar Bank előtti járdát és a tőzsdepalota előtti lépcsőzetet szállotta meg. Veszedelmes és izzó volt a hangulat, amelynek hatása alatt még azt is beszélték, hogy a jegybankot kirabolják.

Next