Az Est, 1912 (3. évfolyam, 124. szám)
1912-05-24 / 124. szám
2. oldal. ■m Mialatt a rendőrség és a tömeg farkasszemet néztek egymással, váratlan dolog történt. Egy csapat munkás megtámadta a Szabadságtéri villamoskocsikat, összezúzták az ablakaikat, összerombolták a kocsikat, az utasokat leszállásra kényszerítették. A katonaság és a rendőrség riadót fúvatott, vágtattak a huszárok, de nem bántottak senkit, ámde a rendőrök lövöldöztek, kardlapoztak. A barikád. Megdöbbentő, félelmetes percek voltak. És a forradalmi események közepette a haditervvel dolgozó szocialista tüntetők nem vesztették el a fejüket. A téren egymás mellé állított Buchwald-székeket felfordították és barikádot emeltek belőlük. Az eltorlaszolt rendőrség csak félórás roham után tudott rendet teremteni a Szabadság-téren. A Szabadság-téren tíz villamos kocsit annyira összeroncsoltak, hogy a közlekedés megakadt. Hasonló villamos-rombolást vittek véghez a város valamennyi főpontján és délben fél tizenkét órakor megállották az összes villamosok. A Közúti és Városi délben aztán közösen elhatározta, hogy beszünteti a forgalmat. Sorban forgatják fel azután a villamos kocsikat az egész városban. Hosszával állnak a villamos kocsik, ablakai bezúzva. Villámgyorsan terjed a híte a tüntető tömeg s a rendőrség együttes rombolásának. Nem lehet leirni minden esetet külön: Budapest utcáin egyszerre ötven helyütt fütyül a nép ,s verődik tömegbe, egy két kő repül a közeledő rendőrcsapatra, a rendőrcsapat villogó kardokkal rárohan a tömegre, nem néz senkit és semmit, most már élével vagdos jobbra-balra, ártatlan asszonyok és gyermekek roskadnak össze kardcsapásaik alatt. Hét gyermek A nagymező utcai nagy tumultusból menekülő szerterohanó tömeg és a vadul, minden megítélés híján való rendőri, attaknak rettenetes következménye keletkezett. Somló József tizenkét éves tanuló kis táskájával ment a Liszt Ferenc mozi előtt. Jaj, nagyon félt, a fal mellé húzódott és úgy szepegett tovább, mit csináljon, hisz haza kell menni. Egy emberi érzéséből teljesen kivetkőzött rendőr kocog utána a járdán s muszáj feltételezni, hogy nem a gyermeket vette célba, de viszont az is bizonyos, hogy látnia kellett a gyereket, hogy nem üvölt szüksége a lövésre, mert menekülőkre lőtt: a gyermeket hátba oldalt találta s a tizenkét éves kisfiú átlőtt szívvel véresen elterült az aszfalton, még lihegett, de délre már meghalt. Ami a legfölháritóbb a dologban, a vadállattá vált rendőr meg sem állt s nem rendőrök telefonoztak a mentőknek, hanem a menekülő közönség közül rohantak a közeli patikába s kávéházba: egy gyermeket lőttek le Boda úr emberei. Száradjon a lelkén, így telefonozták. Még nem jött vissza a kocsi mentőkhöz, amikor újból gyerekvért jelentettek a mentőknek. Megint nem a rendőrök, megint a közönség, mint ahogy a Budapesten éjjel egy óráig a mentők által a kövezetről fölszedett százhetven lelőtt és levágott ember közül csak az összesen három rendőrsérülést s az utca népének százhatvanhét sebesültjei közül csak hármat jelentett be a rendőrség. Konstatálni lehet a mentők naplójából. Ott hagyták a sebesülteket s haldoklókat az utca közepén. A Podmaniczky utcából jelentették a mentőknek, hogy megint egy iskolás gyerek. A tizenegy éves Baranyai Béla fején vágott sebbel az utca kövezetén fekszik. Szegény kis szőke gyereken végig vágott a rendőr úr a kardjával. Ezt már nem lehetett véletlenül tévedésből eltalálni. Arra a kis nyakra kellett vágni a karddal, arra a kis nyakra kellett irányozni a vágást, mert különben nem jutott volna oda a nyakra és a Fire. Leírhatatlan az utca képe, mikor a mentők kocsijával egyidejűleg megjelenünk Baranyai Bélát fölszedni. Egyetlenegy rendőr sincs a közelben. Nem is lett volna tanácsos, hogy ott legyenek. A mentők Baranyai Bélát fölszedték s az utca kövezetén csak a kisfiú vére maradt ott, Budapest rendőrségében pedig az a szellem, a mely képessé tesz a gyalogjárón, iskolából hazamenő gyermek levágására. Budapesten s az oroszországi városokon kívül történhetik-e ez még valahol ? Természetes, hogy a rendőrség egyetlenegy esetben sem tudja a gaztettet elkövető rendőr számát és nevét: Bomba. A történelmi nevezetességű, forradalmi nap véres krónikájában egy bomba is szerepel. Valaki este' ’/sz óra tájban egy azelencze-alak bombát helyezett el a Vámházkörút 13. számú házban, ahol báró Vojnich Sándor munkapárti képviselő lakik. A bomba rettenetes erővel robbant fel, de szerencsére embert nem ölt meg. Ellenben kiverte a ház összes ablakait, lemállott a menyezet és a házmester, a lakásában hasravágódott a nagy nyomástól. Az őrszobákon. Az Angyalföldön mindenütt forradalmi jelenetek játszódtak le. Délután öt órakor négy rendőrőrszobát és a benne lévő rendőröket megtámadta a tömeg. A rendőrök is fegyverükhöz nyúltak s az ellenfelek kölcsönösen lövöldöztek. Bialoskursky detektív vezetésével rendőrcsapat automobilon érkezett a megtámadott rendőrök segítségére. A lövöldözők közül hármat elfogtak. Beültették a letartóztatott tüntetőket az autóba, hogy bevigyék őket a rendőri fogházba. De Angyalföld népe ki akarta szabadítani a foglyokat. Megtámadták az automobilt, amely kénytelen volt megállani. A tömeg már rá akarta magát vetni a detektívekre, amikor véletlenül egy 15 emberből álló lovascsapat érkezett segítségére. A lovasok, detektívek lövöldözni kezdtek, mire a tömeg szétfutott. E közben egy más tömeg a rendőrkönyveket s aktákat égette el. Egy másik gépkocsit kerítettek, amelybe ismét beültették a foglyokat, akiket a Hermina-úti laktanyában helyeztek őrizet alá. A Váci-út megittasodott népe. Délután öt óra tájban híre jön, hogy a külső Váci-utat és az Angyalföldet a nép hatalmába kerítette. A Lehel-tértől kezdve Újpestig valóban a nép foglalta el az útvonalat. A villamos kocsikat a két villamos társaság közös megállapodással már délben bevonta s az ereje teljében levő tömeg most már annak tudatában fogott ahoz amit talált. Fölszaggatta az úttestet, fölborította a társzekereket, a Váci-út 108. és 114. sz. előtt a gyorsáru és szállítási vállalat két nagy fedett társzekerét, a Neuchatel Asphalt Co és a Magyar Aszfalt R.-T. kilenc kátrányos kazánját kivonszolta az út mentén s ott besütött a kazánokba, megolvasztotta az aszfaltot s kiöntötte a villamos sínekre. Azonkívül feldöntött szemetes kocsikra zászlókat tűzött ki a felírással: Tisza Pista diszhintója. Lecsavarták a gázlámpák tetejét, az üvegeket róla már rég összetörték s akkor meggyújtották a gázt. Félméteres lángok lobogtak föl a csonka vasoszlopokból, végig csaknem Újpestig mint valami nagyszerű kivilágítás lobogott bele a májusi alkonyba a sok kandeláber. Az úttesten pedig máglyák égtek, a kátrány, a felborított kocsik. A Váczi-ut 114. sz. előtt az u. n. Hétháznál négy munkás jött Újpest felől. Lassan jöttek és 46. gyalogezred néhány szuronyosbakája a puskatussal meglökdöste az embereket. Az egyik közülök azt mondta: — Jönnétek le csak ide a kertbe. Ezek a házak t. i. mélyebben fekszenek, mint az utcatest s az út s a ház között keskeny kertszalag fut végig. — A munkás megjegyzésére egy őrvezető utálja szúrt a munkásnál.., deez hirtelen lebukva a földre, elkerülte a szúrást. A katona — egy őrvezető volt — dühbe jött s vállához emelte a fegyverét, célzott, lőtt. Az aki visszafelelt neki s még két társa már eltűnt a kapu alatt s csak egy Grádits nevű munkás maradt hátra, hat gyermek atyja. A folyó Gráditsot átjárta és holtan maradt ott. Ettől az egy esettől eltekintve, a katonaság bámulatos szépen viselkedett az egész nap folyamán, s a nyugalmával, föllépésének korrekt biztonságával, mindenkit megnyert Budapesten, aki csak végignézte a rettenetes órákat. Estére azután a Váci-út és környéke harminc helyen gyűlt fel. A Röppentyű utcában azután Kulka asztalos műhelyében s a gyártelepek bódéiban s kerítéseinél lángoszlopok lobbantak fel, s a tűzoltók egész este s éjszaka le és fel robogtak. A rendőrök csak a katonaság védelme alatt mertek az utcán táborozni s borzalmas volt nézni: a házakból lelövöldöztek rájuk — a katonaságot nem bántották — a rendőrök pedig sokszoros sortüzet adtak a házakba, az ablakokra, ezek szintén, ahogy épen gusztusok jött. A Szondy utca. A város belső területén a Szondyutca lakossága volt a legharciasabb. Az emberek egész nap kinn állottak az utcán, ott lesték a vérengzésről való híreket. Este nyolc óra után Malomszky rendőrellenőr a feleségét akarta meglátogatni, mikor a Szondy utcába ért, a munkások sorra eloltották a gázlámpákat. . A rombolók közül egyet felelősségre vont az ellenőr és be akarta kísérni. A tömeg ki akarta szabadi■tani a bajba került embert, az ellenőr veszedelmes helyzetbe került, fegyveréhez nyúlt s a levegőbe lőtt. Az Oktogon-téren táborozó huszárság és rendőrség elvágtatott a Szondy-utcába. A Rózsa utca sarkán az egyik házból revolverlövések dördültek el. A rendőrség erre sortüzet adott. A rendőrgolyók két embert, köztük egy nőt halálosan megsebesítettek. A haldoklókat a rabkórházba szállították. Tüzek. Harminc helyen támadt a tegnapi nap tűz, amelyek közül egyik sem volt nagyobb méretű. Mégis lényegesebb volt a Pozsonyi-út 25 szám alatt Popper Zsigmond fatelepén, azután a Röppentyű utca 30 szám alatt, a Váci utca Kuska asztalos telepén, többi leginkább kerítés tűz volt. Ma reggel. Lapzártakor értesülünk, hogy a vérengzés ma is folytatódik. Az újpesti és váci úti gépgyárak kizárták a munkásokat..,Hiába gyülekeztek, a kapukat a gyárvezetőségek nem nyittatták ki. A munkásság pusztító ostromba kezdett, törnekzúznak, a BÚR vasúti kocsikat összerombolják, felfordítják. Nagyszámú rendőrség és katonaság vonul ellenük. Péntek, május 24. A sebesültek és halottak. Százhatvanhárom sebesültet láttak el a mentők, ezek alig néhány kivétellel mind súlyosak. Rendőr összesen kilenc sebesült meg, négy katona. A többi a közönségre és a tüntetőkre esik. Halott a mentőknél hét van bejelentve, ezek közül egy az éjszaka folyamán aég ismeretlen, köztük egy rendőr, Richter József, viszont egy gyermek és öt munkás. Ezen a hét halotton kívül a rendőri jelentés szerint még két haldoklót szállítottak a rabkórházba. Vége a forradalomnak. Este 7 órakor a szociáldemokrata párt vezetősége gyűlést tartott s elhatározta, hogy megmutatván a munkásság hatalmát és erejét nem gyarapítja többé az áldozatok rettenetes számát és mértékét. Tüntetni akart, ezt az akaratát teljesítette. Kiáltványt bocsájtottak ki a néphez, hogy pénteken reggel álljanak ismét munkáiba, köszönik a mártíromságukat. Ez a kiáltvány volt a munkásság első munkája. Még este szétment s a szervezet azonnal mindenütt bevonult lakásaiba és csak az Erzsébetváros úgynevezett Chicago részében és csak a józsefvárosi szervezetlen kültelkekenfolyt még a guerilla harc, igaz hogy rettenetes módon. A mentők, kik ma 196 emberrel óriási munkát végeztek, hajnalig kötöztek, operáltak és szállítottak Ma reggel csak a pusztulás nyomai látszanak, a gyárakban és műhelyekben folyik a munka.