Az Est, 1914. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1914-05-31 / 128. szám

Látogatás Mangráná! — Aé­­si tudósitása. — Nagyváradon az Uri-utca egyik kis sárga házában, tipikus vidéki lakás, a kapualjtól balra három szoba, ripsz garnitúrával. A szalon­ban, a kanapé fölött a király por­­traitja, az ajtó mellett cinkográfia, majdnem életnagyságu mellképe Tisza István grófnak. A fehér füg­gönyök közt román képek. Maga a püspöki helynök keskeny alak, nyírott, ősz szakállal, élénken vil­logó fekete szemekkel. A kéz, a száj kissé zionatikus. — Annyian ... —• szól a püspöki helynök. — Méltóságos uram, nem a meg­szokott kérdéseket óhajtanám fel­tenni. Két másikat. Az egyik az lenne: hol, mikor és miért tolódott szét a »román hazafiak« s méltósá­god álláspontja ? — így bajos a kérdésre válaszolni, mert fokozatosan történt a dolog. S nem én változtam meg, hanem a magyarországi román politikusok­nak van szükségük reklámra a vá­lasztások előtt... — Bocsánatot kérek, Méltóságod ezelőtt, hogy úgy mondjam, szintén szidta a magyarokat ? ...­ — A­mikor ridegen elzárkóztak a román nemzetiség követelései elől, akkor én is küzdöttem, de a­mikor azt látom, hogy a gróf Tisza István politikája abban az irányban halad, a­melyet én és azelőtt a román poli­tika követelt, nevetséges dolog lenne, hogy ellenfél maradjak. Hogy a ro­mán politikusok azelőtt jogok köve­telése mellett mindig a Magyar­­országgal való megértésnek politi­káját űzték, azt bizonyítani is tudom. Sturdza Demeter, a román liberális párt elnöke 1895-ben Iassiban jelen­létemben tartott beszédjében — vár­jon, előhozom ; ime itt van az annak idején kinyomatott beszéd — ezzel fejezte be szónoklatát: »Egy óhaj­tásunk van. A románság és a ma­gyarok közti súrlódások szűnjenek meg és testvéri harmónia uralkod­jék köztünk!« Akkor Sturdza De­meterre nem kiáltották, hogy áru­lás . — Most jutottunk tehát el a lé­nyeghez : mikor és miért fordult meg Méltóságod szerint a román köz­vélemény ? Mert, ugyebár, azt Mél­tóságod sem veszi tagadásba, hogy ma másként gondolkodnak a román politikusok ? — Lázban vannak. A legutóbbi, Bulgária ellen történt mozgósítás óta a véresszájuak vették a politikai ve­zetést a kezükbe s éppen a magyar­­országi románok ezek. Odahaza, Ro­mániában ezzel tudnak érvényesülni s terror alatt tartanak mindenkit. A magyarországi román komité ér­deke a harc. — Az volna most második kér­désem : hogyan látja ennek a mos­tani állapotnak a kialakulását ? Ho­gyan látja a végét a terror kifejlé­­sének ? — Előbb-utóbb a józan belátás­nak kell érvényesülni. — Engedelmet kérek, van e kije­lentésére valami objektív támpontja méltóságodnak ? Mert ez idő sze­rint minden ellene szól. Méltóságod maga elismeri, hogy egész Románia lázban van s ezt tudom a saját ta­pasztalatom alapján. Ma egész Ro­mánia Erdélyre készül. Mi idehaza ilyenkor teszünk engedményeket, ezek dacára méltóságodat Bukarest­ben kiverik, s mikor ezért panaszt akar tenni a román miniszterelnök­nél, az nem fogadja ... — Azt mondták, hogy nagyon el van foglalva, csak azért nem fo­­­­gadott. — Ilyen körülmények között hon­nan gondolja méltóságod, hogy el­jön a megértés... ? — Itt egyházmegyémben minden pap mellettem van. — Nem tudna reá felelni Méltó­ságod, hogy: meddig ? És a nép a papok háta mögött áll? ... — Nehéz a helyzet, nagyon nehéz — szólt a püspöki helynek s e be­szélgetést csak annak bizonyítására írtam le, hogy magának Tisza Ist­vánnak reprezentáns­ románja is úgy látja a helyzetet, a­mint mi közvet­len tapasztalat útján láttuk. És hogy a román közvélemény hangulatáról dokumentummal is szolgáljon a püspöki helynök, meg­mutatja a nyomtatott levelező­lapo­kat, a­miket Bukarestből küldenek neki. Magyar fordításban így hang­zik : Hangra árulónak Oradea Marc Kárpátokon túli Románia A levelezőlap hátulján: Emlékeztető 1848 május 3-ra! Éljen a magyarországi románok politikájának szolidaritása és nem­zeti függetlenségei A romániai nemzeti közvélemény elítélő jeléül Mangra vikáriussal szemben. (Aláírások helye). A román posta szó nélkül to­vábbítja a kártyákat, a magyar posta »sértő tartalom miatt« vissza­küldi, s Bukarestben borítékba te­szik, s mégis megküldik. Ezrével fogynak a kártyák. Fényes László: Gróf Károlyi Mihály a delegációban A francia kormány lemondása Fáris, május 50. (Az Est tudósítójától.) A Doumergue-kormány, úgy lát­szik, még­sem maradhat helyén a kamara összeüléséig. A miniszter­­elnök tegnap hosszasan tanácskozott Combes-bal, a radikális és radikális szocialista pártok végrehajtó bizott­ságának elnökével, a­ki tudatta vele, hogy ez a két párt, mely a többséget alkotja, a kamara össze­­ülésekor követelni fogja a hároméves katonai szolgálat eltörlését és a jö­vedelmi adót a legszigorúbb ellenőr­zéssel. Domergue kijelentette, hogy ilyen körülmények között kénytelen beadni lemondását. Parlamenti kö­rökben azt mondják, hogy Combes lesz a miniszterelnök és az új kor­mányban Sarrail tábornok kapja a hadügyi tárcát. A villamos áldozatai — Az Est tudósítójától.,— A Kúria két gondatlanságból ke­letkezett vasúti szerencsétlenség ügyében hozott most marasztaló íté­letet. A Közúti Villamos egyik 65-ös jelzésű pótkocsijára a Nagykörút és a Rákóczi­ út keresztezésénél múlt évi április 30-án este felszállott Hamernik Júlia. A kalauz, a­ki a kocsi belsejében állott, nem nézte meg, hogy van-e felszálló utas s a villamost elindította. Hamernik Jú­lia lezuhant a lépcsőről, olyan sze­rencsétlenül, hogy a pótkocsi kereke mindkét lábát leszakította. A buda­pesti büntetőtörvényszék Almási Já­nos kalauzt súlyos testi sértés és közveszélyes cselekmény vétsége miatt két hónapi fogházra és száz korona pénzbüntetésre ítélte el. Az ügyészség felebbezett a táblához, a­hol mérlegelték a bírák, hogy kü­lönösen Budapesten igen sok az olyan kalauz, a­ki elcsengeti a villa­most, mielőtt az utasok felszállottak volna, és megállapították, hogy a kalauz súlyos gondatlanságot köve­tett el. Ezért a tábla Almási bünte­tését hat hónapi fogházra emelte fel és mellékbüntetésképpen állásának elvesztésére ítélte. A Kúria helyben­hagyta a tábla ítéletét. . Múlt évi augusztus elején Kőbá­nyáról Budapest felé jött reggel hét órakor egy villamoskocsi. A vonat­vezető a kőbányai alsópályaudvar kapuja előtt, a­hol feltételes megálló­hely van, nem állott meg, sőt nem is lassította a kocsi menetét. Ekkor hajtott ki egy sörös kocsin ülve a pályaudvarról Gál Károly kocsis.. A villamos elütötte a kocsit, s a ko­csis nyomban meghalt, az egyik ló pedig kimúlt. A törvényszék Somodi Antal villamosvezetőt közveszélyes cselekmény vétsége címén három hó­napi fogházra ítélte. A tábla azzal a megokolással, hogy Gál sem figyelt a közeledő villamosra és igy a sze­rencsétlenségnek nem egyedül a ve­zető volt az okozója, büntetését leszállította egy hónapi fogházra. ,’A­ Kúria alkalmazta a novella első sza­kaszát és felfüggesztette a büntetés végrehajtását. Somodi a szerencsét­lenség után elhagyta­­ kocsivezetői állását és most az egri ügyészség fog­házában fogházőr. •" A"-b­ al magyar delegációból Báró Hengelmüller László és Szmrecsányi Lajos egri érsek ( főrendi delegátusok, vadász ,vízs rajta

Next