Az Est, 1914. június (5. évfolyam, 130-153. szám)

1914-06-03 / 130. szám

c. oldal. Kedd, június 2. 7 V.órakor 7 V. 7’/.» 7 '1.p 8 » 11p 8 tt 12» 9’/.» 9 ‘/.­­* OPERAHÁZ- A hugenották... .„ NEMZETI SZÍNHÁZ : Mária Antónia _ VÍGSZÍNHÁZ : Timár Liza ............... NÉPOPERA: Rip van Winkle ... „ „. ... FŐVÁROSI ORFEUM _ ................. ... PAVILLON MASCOTTE tánckabaré .. ROYAL ORFEUM ... ............_........ .. ROYAL SÖRKABARÉ ... ...................... JARDIN D’HIVER nagy előadás ......... MEDGYASZAY VILMA kabaréja ____ Szerda, június 3. A horvát miniszter fogad délután 4 órakor. A pénzügyminiszter fogad délután 4 órakor. Fővárosi könyvtár (Gr. Károlyi­ u. 8.) nyitva 10-től este 9-ig. Borászati kiállítás a Városligeti Iparcsarnokban, nyitva 8-tól este 7-ig. Belépődíj nincsen. MÚZEUMOK: Nemzeti állattára 9 —2-ig. Erzsébet 9—1-ig és 2—4-ig. Lrnst 9—4-ig. Földtani 9—1-ig Gyer­mektanulmányi 9—12-ig. Mezőgazdasági 10—1-ig. Nép­rajzi 9—12-ig és 3 —6-ig. Társadalmi 9—12-ig. KÉPTÁRAK A Nemzeti Szalon tavaszi tárlata 9—4-ig Zichy Mihály emlékére rendezett kiállítás az Ernst Múzeumban (Nagymező­ utca 8.) 9—4-ig. Belépődíj 1 ko­rona. Szépművészeti Múzeum modern képtára 10—2-ig. AZ EST teisfasiszolmai: Felelős szerkesztő 139—59 Igazgató Szerkesztőség 123-51 123—52 123—53 68-86 82—31 b/42 Nagyhirdetések Előfizetési osztály Apróhirdetések Fiók-kiadóhivatal Globus-expedició 118—29 112—45 112—44 50—39 135-13 68—60 Sport,szinházjegyek 50—39 Interurban ..... 1 Ember. Zavartan kezdem rajzolni ez egy­szerű latin betűket, melyek oly régen otthonosak ujjaimban, félek, hogy teljesen használhatatlannak találsz, kedves olvasóm, nem tudok megbízni benne, hogy ember vagyok, értelem lakik bennem, beszélni tudok s ha nem beszélek, szavaimat le tudom írni a papin, s nem bírom ebben az órában erőltetni a hiú illúziót, hogy ennek valami jelentősége és célja van, s hogy a­mit csinálok, az hivatás, vagy kunszt, vagy mulatság, vagy munka, vagy rabszolgaság. És a­mit mindenki csinál és minden, a mi éle­tünket betölti, oly szégyenletesen hiábavalónak rémlik s az érthetetlen­­ség, feneketlen örvényébe zavarodik. Mit jelent és mit ér az, hogy ember vagyok ? Ezer ilyen ember sülyedt bele öt perc alatt éjszaka a tengerbe. Ha bányászok temetődnek el tömege­sen, vagy ha a gyárban robban széjjel egy pár száz munkás, vagy ha egy csatában nyúlik ki a mezőn egy pár ezer katona egy nap, az ugyebár nem rendíti meg annyira létezésed mély öntudatát. A parasztot, a munkást, a közka­tonát szegénységében, külső és belső durva egyformaságában igen ala­csonyan érzed magad alatt, az ember és állat között, a­hogy hasznos és kel­lemes neked, tisztelt polgár és úri­ember. Te más vagy és értéked na­gyobb és sorsod becsesebb. Az Em­-­ press of Ireland legtöbb halottja első osztályú utas volt, olyan emberek, a­kiknek izmos bőröndjein névjegyek, vagy vastag betűjelzések fontoskod­tak, s a bőröndök tökéletesen meg voltak rakva a korrekt öltözködés, tisztaság, kényelem és műveltség por­­■ tékáival és ezeknek az embereknek a zsebében iratok és cheque-könyvek utaztak s ezeknek az embereknek fog­sora fehér és teljes volt, töméssel, csi­szolással korrigálva ahol kellett, vagy kilencven esztendőre felkészülve, mint a várfalak, a tápláló falatok támadá­sai ellen. Ezeknek az uraknak erős, drága látcső lógott a nyakukban s a fedélzeten külön-külön fekvőszékük volt, a melyekre cédula volt erősítve az ő külön-külön neveikkel, hogy za­vartalanul nézhessék a tenger szóra­koztató kék mozgalmát, vagy olvas­sák békés angol regényeiket, vagy­­jegyzőkönyvükben számjegyekkel megörökítsék gondolataikat. Ezer ilyen ember két perc alatt eltűnik a tengerben, akár az ételmaradék, a­mit a hajószakács a konyha kis kerek ab­lakán keresztül a vízbe öntet. Ellapozom az újságot arról a lapjá­ról, a­hol a hajókatasztrófát olvas­tam, a következő oldalon egy kis hírt olvasok valami szegény paraszt­asszonyról, a­kinek egyszerre négy gyereke született. Oly kellemetlen érzésem van, mintha e két dologban valami csúf, lealázó, állati közösség lenne. Empress of Ireland és négyes ikrek. Az élet és az emberi egyéniség szégyell és utálja magát lelkemben. Oh, bocsáss meg, kedves olvasóm, láttad táncolni Anna Pavlovát ? Lát­tad holdvilág­ mosolyát, nézted két karjának Virágszár-hajladozását? Lát­tad incroyable­ illegését és láttad Pil­langóját és Haldokló hattyúját ? Láttad, hogy lankad le és hervad el a padlón s hogy vész el mellére haj­tott tollas kis feje ? Mit szóltál a Hal­dokló hattyúhoz? Flaubert azt írja valahol, hogy lelkünk csak bizonyos fokú szépség befogadására van be­rendezve s ezen a fokon túl a szépség fájdalmat okoz nekünk. (sz. e.) — Atmoszféra-festés. Barátom, a kávéházi töprengő, egy kis tájképet tartott az orrom elé. — Úgy tudom, hogy ön ért képek­hez. Mit szól ehhez ? — Érdekes, érdekes . . . Egy kicsit Van Goghra emlékeztet. —­ Nem­ magára a képre vagyok kiváncsi, hanem mit szól a kivitelé­hez ? — Az ám ! Mi ez ? Rajz ? Festés ? Nyomat ? A kávéházi töprengő elégedetten nevetgélt. — Hehehe. Ugy­e hogy nem tudja kitalálni ? Meghiszem azt ! Ez az én találmányom. Atmoszféra-festés. — Mi az ördög ? — Ez egy újfajta procedura és bárha én találtam ki, merem állítani, hogy zseniális. A dolog így történik : veszek egy darab papírt és könnye­dén bekenem ragasztó anyaggal. Az­tán veszek különféle, ritkább és sűrűbb tüllt, kivagdosok belőlük egy képet, körülbelül úgy, a­hogy az orfeumban szokott a rongyfestő apró rongyokból egy képet összerakni. A­hol sötét árnyékra van szükségem, oda ritkább tüllt teszek, a­hol viszont fényfolt kell, oda a legsűrűbb tüllt teszem. A tüll-darabkákat össze­rakom és ráteszem a papírra. A papírt itt, a kávéház előtt leteszem az asz­talra és egy óra múlva kész van a kép­— Hogy-hogy ? — Hát nem érti ? A jó pesti levegő elkezd szép lassan, egyenle­tesen esni a papirra. A hol ritka a tüll, ott sűrűbben ragad a papirra a korom, a­hol viszont sűrűbb a tüll, ott ritkábban. Aztán egy óra múlva csak le kell szedni a tüllöket a papír­ról és ott a kép. Nincs az a kínai­­ tussfestmény, a­mi olyan finom lenne. És ne felejtse el, hogy a festékanyag egész ingyen van. Ha ezt a módszert tapéta- és plakátkészítésre alkalmaz­nék, értékesíteni lehetne a pesti levegőt, a­melyből eddig úgyszólván senkinek se volt haszna... Most megyek és szabadalmaztatni fogom a találmányomat. — Egy kis baj van azonban a találmányával. Ugyanis a főváros most már komolyan foglalkozik vele, hogy megszünteti Pesten a kormot és füstemésztő készüléket tétet min­den gyárkéményre. A kávéházi töprengő fölényesen mosolygott. — Óh, az nem zsenizor. A szaba­dalmak jogérvénye úgyis csak har­minc évig áll fenn. És a­hogy én a fővárost ismerem . . . — Batthyány-Strattmann Ödön herceg betegsége. Nagykanizsai tu­dósítónk jelenti: A Batthyány-hit­­bizomány ura, a nyolcvankilenc éves Ödön herceg hetek óta súlyos bete­gen fekszik körmendi kastélyában. Néhány nap óta a javulás tünetei mutatkoznak a hercegen, de annyira el van gyengülve, hogy felépülésé­ben nem bíznak. — Margitszigeti kirándulók bal­esete. Hétfőn délután a Fecske nevű személyszállító hajó, a­mely a Bor­­áros­ tér és a Margitsziget között köz­lekedik, a Margithíd budai oldalán közel a parthoz, a gőzgép hibája kö­vetkeztében megrekedt. Az utasok azt hitték, hogy nagyobb baj támadt, nagy ijedelem volt a hajón és a hajó­sok csak akkor tudták megnyugtatni a közönséget, a­mikor segítségül jött a Szent István, a­melyre a közönséget átszállították és a­mely másfél órai késéssel érkezett meg a Margit­szigetre. — Lebontják Deák Ferenc gimná­ziumát. Nagykanizsáról­­ jelenti tu­dósítónk : Deák Ferenc gyermekéveit Nagykanizsán töltötte és itt is vé­gezte gimnáziumi tanulmányait, a kegyesrendi gimnázium régi épületé­ben. Az ódon épületen, a­melyet 1750 körül építettek, díszes bronz emléktábla jelzi, hogy a »haza bölcse« ott szerezte meg az első ismereteit. Az idő az ősi épületet nagyon megrongálta, úgy hogy az utolsó évtizedben már nem is taní­tottak benne, hanem katonai rak­tárul szolgált. Most azután a város le akarja bontatni a régi gimnáziu­mot, hogy új katolikus templomot építsenek a helyére. A polgármester a napokban Budapesten járt és tárgyalt a kegyesrend kormányzó­ságával. A rend beleegyezett, hogy a gimnáziumot lebontsák. Deák Fe­renc öreg gimnáziumának tehát meg vannak számlálva a napjai. — Jelölések az új egyetemekre. A múlt hét utolsó napjaiban — mint Az Est már megírta — a kultusz­minisztériumban megejtették a vég­leges jelöléseket a pozsonyi és deb­receni egyetem jogi és bölcsészeti tanszékeire. A minap közölt jelölése­ken kívül a kereskedelmi és váltó­jogi tanszékre a pozsonyi egyetemen Mártonffy Marcell nagyváradi jog­akadémiai tanárt, a debreceni egye­temen pedig Almássy Antal buda­pesti törvényszéki bírót jelöltek első helyen. A pozsonyi egyetem filozófiai tanszékére az első jelölt dr. Korniss Gyula, a budapesti piarista főgimná­zium tanára lett. — A telefonközpont is füstöl. (Pa­naszos levél.) Vasárnapi számukban örömmel láttam, hogy a gyötrelmes füst- és korommizéria ostorozásának b. lapjukban helyt adnak. Hogy a tekintetes szerkesztőségnek illusz­tráljam, hogy nálunk milyen álla­potok vannak, arra akarom szíves figyelmüket felhívni, hogy az elöl­járóságok mennyire tehetetlenek az állammal szemben. Két év előtt kértem a VI. kerületi elöljáróságot, hogy a hajós­ utcai központi telefom igazgatóságát szorítsa a városi sza­bályzat betartására és használjanak füstemésztő készüléket a gépház ké­ményén. Az elöljáróság eljárt az ügyben, — már mint azelőtt két izben is mások panasza alapján — de a minisztériumban az ügy im­egakat, igy lett a dolog elintézve és mi to­vább is nyeljük a kormot, mert az állam fütyül a városi szabályzatra s a polgárok panaszaira és egészsé­gére. Bérezi D. Sándor. — Az olaszok és a hármasszövet­ség. Berlinből jelentik nekünk : Bar­­zilai ,olasz képviselő az olasz demo­krata párt egyik vezető férfia cikket írt »Olaszország a hármasszövetség­ben« címen, a­melyben rámutat arra, hogy a demokratáknak az olasz ka­marában a hármasszövetség és külö­nösen Ausztria-Magyarország ellen elhangzott beszédeit osztatlan helyes­léssel fogadták azok a pártok is, a­me­lyek mindig buzgón védelmezték a hármas­ szövetséget. Majd az albán kérdésre áttérve kijelenti, hogy Olasz­országnak esze­ ágában sincs Albánia megszerzése és bizonyosnak tartja, hogy erre Ausztria-Magyarország sem gondol. De kétségtelen, hogy Duraz­­zóban versengés támadt a két állam között — mindenesetre a diplomácia udvarias formái között — a gazdasági és politikai túlsúlyért. Olaszország köz­véleménye Albániát meg akarja vé­deni minden idegen beavatkozástól, erőssé és egészségessé akarja tenni és ezért Albánia nemzetközivé tételét kívánja, a­mit a hatalmak a londoni aktában el is határoztak. Azután az osztrák belpolitikai kérdésekről szólva helytelennek mondja, hogy Ausztria a szlávokat előnyben részesíti az ola­szokkal szemben és kijelenti, hogy az Olaszországban előfordult osztrák­ellenes tüntetések csak válasznak vol­tak szánva az osztrák hatóságoknak az olaszokkal szemben elfoglalt állás­pontjára. — Kereskedősegédek tolvajszövet­kezete. Ily című tegnapi hírünkkel kapcsolatban Rosenberg Gyula mis­kolci kereskedő annak megállapítá­sára kért fel, hogy az üzletéből el­lopott áru mindössze 3—4000 ko­rona értékű s annak is legnagyobb részét megtalálták. — Szerda, junius 3

Next