Az Est, 1914. július (5. évfolyam, 156-186. szám)

1914-07-27 / 180. szám

Budapest, Előfizetési árak: Egész évre ^ /­S.— korona Negyedévre^.... 4.50 korona Egy hóra ....1.60 korona Egyes szám ára a fővárosban és a vidéken fillér. Wien* ben fillér. Politikai napilap F­elelős szerkesztő •• Miklós Jánbor F. évfolyam *180, • szám. •% Megjelenik délután Szerkesztőség : VII. kerület, Miksa*utca 8* In. Kiadóhivatal­­ VII* ker., Erzsébetek órát 20* Fiók*kiadó­hivatalt V. kerület, Váci­ körút 14. sz, Részbeni mozgósítás Szerbia eletti a. kormány Sír kitételes intézkedései Ma már az egész világ tudja, hogy Szerbia végzetes makacs­sága, amivel szigorú, de halálo­san jogos követeléseink teljesíté­sét megtagadta, felidézte a há­ború veszedelmét. Magyarország- Ausztria kénytelen volt elrendelni részleges mozgósítást, hogy fegyverrel vívja ki azt, amit sza­vakkal nem tudott elérni. Ma reggelre tehát a rendkívüli hely­zet rendkívüli állapotára ébred­tünk, mától fogva rendkívüli tör­vények érvényesek, mától fogva­­rendkív­üli kötelességei vannak minden magyar embernek Az operáció elkerülhetetlen volt, a mérges daganatot ki kell vágni, s meg kell menteni az egész egész­séges szervezetett attól, hogy a mérges kelevénynek áldozati essen. Évek óta tartott a láz, a Fájdalom, a feszültség, a beteg­­állapot végromlással fenyegette gazdasági életünket. Ez nem tart­hatott már így tovább, ezen segíteni kellett, mert Szerbia egyike fantasztikusabb vakme­rőséggel minősítette gyöngeség­­nek és gyávaságnak a mi műveit türelm­ünket. A határtalan szerb arrogancia s a szerajevói gaztett végül is kipiszkálta a sorstól a megsemmisítő csapást, ameylyel őt lesújtani a mi nagyszerű had­erőnk rendeltetett. Szárnya nőtt az eseményeknek, a fantázia előtt a végtelenségig nyúlik a lehető­ségek horizontja; agyunk nyu­godtan dolgozik és helyesli, a mi történt; lelkünk a legnagyobb emberi érzésektől dagad ; szivün­ket a hős magyar vér hajtja s veri mindehhez keblünk a bá­torság és dicsőség dobszavát. A történelmi jelentőségű ese­ményekről alábbiakban számol­nak be tudósítóink: A király és a háború As Est bécsi munkatársától. K király tegnap este Ischlben a szerb válasz hírét, Az ural­­lbea marad. A­kik tegnap érintkeztek ő felségével, a legna­gyobb bámulat és csodálkozás hang­ján beszélnek arról, hogy milyen nyugodtan és mennyi akaraterővel viselkedett az uralkodó ezekben a súlyos órákban. Mindenkinek fel­tűnt a felség elszánt és energikus magatartása. A legutóbbi napokban a király egy urnak, a­ki nála volt kihall­gatáson, a következőket mondta: — Az én magas korom nem leh­et akadálya az eseményeknek. Az utóbbi napokban a király ál­landóan dolgozott. Reggel öt órától késő estig majdnem szakadatlanul íróasztalánál él, kihallgatásokat ad, jelentéseket olvas. Minden aktát maga néz át és csak rövid időre szakítja munkáját, hogy sétára menjen. A­kik nála jártak, azt mondják, hogy a Szabi­óhoz in­tézett jegyzék energikus tónusa főképen az ur­alkodó kezdeménye­zésére vezethető vissza. A sara­­jevói vizsgálat eredménye rend­kívül elkeserítette a királyt és mi­kor a szerb katonatisztek és hiva­talnokok bűnrészességéről neki je­lentést tettek, ezt rendkívüli felhá­borodással vette tudomásul, több­ször hangoztatta, hogy ilyenre az egész világtörténelemben nem volt példa és hogy ennek követ­keztében fellépésünknek Szerbiával szemben rendkívül energikusnak kell lenni. A­mikor ez az elhatáro­zása megérlelődött, megjelent nála Károly Ferenc József főherceg. E kihallgatás után a trónörökös igen komoly hangulatban távozott. Akkor nem tudták okát adni az ifjú trónörökös levertségének és mély megindulásának, most már tudjuk, hogy a király akkor értesítette unoka­­öccsét a dolgok végzetes fordulatáról. Cs-©ss©rs2?Kg mGrEgicsit ? — Az Est bécsi munkatársától. — Mértékadó helyeken nem hiszik, hogy Oroszország már mozgósított volna. Utalnak arra, hogy Orosz­ország 1911-ben is mozgósított és még sem indított háborút és arra, hogy Oroszország már tavaszszal hivatalosan tudatta a hatalmakkal, hogy őszszel egy próbamozgósítást fog elrendelni. Eszerint mindaddig, a­míg Oroszország részéről komo­lyabb és energikusabb dispozíciók nem mutatkoznak, a rendkívüli ké­szülődésekről és mozgósításokról szóló híreket a legnagyobb kételke­déssel kell fogadni. Természetesen abban a percben a­mikor Oroszország tényleg mozgósít és valóban háborús szándékokat tanúsít. Németország számára beállt a szövetségi kötelezett­­­­ség esete, a casus foederis, a­melynek­­ megtartásáról Németország ,s a leg­utóbbi időben igen ünnepélyes nyi­latkozatokat tett Bécsben. Egyébként a német diplomácia Oroszországban és Párisban is tu­datta, hogy a német birodalom rendületlenül áll Ausztria-Magyar­­ország mellett és szövetségi köteles­ségének tekinti, hogy a monarchiát szükség esetén nemcsak a diplomá­ciai, hanem más fegyverekkel is támogassa. Berlini jelentés szerint Bethmann Hollweg birodalmi kancellár sürgő­sen visszatért Berlinbe, bizonyosnak tartják, hogy a német császár a leg­közelebbi napokban szintén vissza­tér a német fővárosba. Berlin, július 26. /Az Est tudósítój­ától./ . Komoly diplomáciai körökben a pétervári lapok nagy felbuzdulását, továbbá a Times pétervári levelező­jének görcsös erőlködéseit, melyek­kel egy közvetlenül küszöbön álló komoly orosz akció benyomását akarják kelteni, nagy kételkedéssel fogadják. A pétervári alarm-híreknek itt nem tulajdonítanak valami nagy jelentőséget és azt mondják, hogy az illetékes orosz körökben gróf Berchtold jegyzékét egészen más­képp fogadták, mint azt ezek a lapok feltüntetni akarják. A valóság az, hogy az osztrák­magyar jegyzéket a pétervári hiva­talos helyeken aránylag, nyugodtan fogadták. Ezt a hatást valószínűleg részben azzal érte el Ausztria-Ma­­gyarország és Németország, hogy a legutóbbi napokban, tehát valószínű­leg tegnap, berlini utasítás követ­keztében a párisi és a pétervári német nagykövet tudatta a francia és az orosz kormánynyal, hogy Németország arra az álláspontra helyezkedett, hogy az osztrá­k-magyar—sz­erb viszály elin­tézését ki kell várni, a­nélkül, hogy egy harmadik hatalo­ra beleavatkozzék. Németország minden kísérletet, a­mely beavatkozás látszatát viseli mag­­­án, — bármilyen formában történ­jék is az, — maga ellen való lépésnek tekint és ha ebből bonyodalmak származnak, Németország magára nézve bekövetkezettnek látja a szö­vetség kötelezettségének esetét, a casus foederis-t. A pétervári és a párisi német nagykövetnek erről a lépéséről adott hírt tegnap az Echo de Paris, bár némileg elferdített formában. Való az, hogy Pétervárott és Párisban a német diplomácia részéről demarche történt. Oroszország tudja, hogy Né­metországgal találja magát szemben, ha fegyverhez nyúl. Ha Oroszország elég erősnek gondolja magát arra, hogy ebbe az akcióba belefogjon, akkor megtehetnek Pétervárott bár­mit, de német beavatott és illetékes helyeken nem hiszik, hogy Orosz­ország és az orosz kormány erre a lépésre el fogja magát határozni.

Next