Az Est, 1914. július (5. évfolyam, 156-186. szám)
1914-07-10 / 164. szám
7. oldatPéntek, julius 10, Ekkor három 4—4 emberből álló csapat gyalog indult el Stephenson felkeresésére. Utánuk jött az expedíció zöme, Bartlett Brúnó kapitány vezetésével. Ezek közül két csoport, tehát nyolc ember megfagyott. Magának Bartlett kapitánynak lefagyott mind a két lába. Az eltűntek között vannak a hajó első tisztje és három tengerész, a hajó orvosa, egy óceánkutató és egy francia antropológus. — Pósa Lajos halála. Alig néhány hete elérte élete legszebb pillanatát, felvonultak előtte a gyermekek ezrei, hogy virággal és szeretettel áraszszák el a költőt, a balszerencse , a Carnuk expedíciós hajó kísérőhajója eltűnt, azután meg az expedíció vezetője, Stephenson hosszabb ideig el volt vágva az expedíció zömétől, akinek egész munkálkodása a gyermekek szeretete volt. A jubileumról, a hódoló ünnepről képek jelentek meg az újságokban, Pósa Lajos karosszékben ült, lába és dereka kendővel betakarva, mert aznap éppen igen hűvös volt az idő és az öreg úr nem jól érezte magát. Azután hazament, elvitte szívében az ünnep boldogító melegét, a gyermekek üde, virágos nevetését, szobája megtelt ennek a napnak boldog és ragyogó emlékeivel , és lassan, betegeskedve, ma reggelre meghalt. A gyermekek költője volt és a sok ezer gyerek, aki néhány héttel ezelőtt virágot hullatott eléje, most biztosan könnyet ejt koporsójára. Pósa Lajost szombaton délután temetik el, a temetés órája még nem bizonyos. A gyászmenet vagy a Petőf-házból, vagy pedig a Kerepesi-úti temető halottasházából kíséri utoló útjára a költőt. Idősb Rácz Pali táviratban jelentette be szerkesztőségünknek, hogy Pósa temetésére száz cigány vonul ki prímásai vezetésével, hogy hegedűkkel mondjanak utolsó búcsút a poétának, aki Dapkó Pista legszebb dalainak a szövegét írta. — Hajsza a megszökött rab után. Az éjszaka az Erzsébet királynéután egy rendőrnél jelentkezett egy cselédleány és elmondotta, hogy Bognár Pál, aki lopás miatt a kőbányai gyűjtőfogházban ül, megszökött és még az éj folyamán meglátogatja a barátnőjét, aki a közelben lakik. A rendőr lesben állt a közelben és Bognár tényleg meg is jelent. A rendőr odaugrott hozzá és meg akarta fogni, a rab azonban, aki hatalmas, erős ember, úgy mellbe ütötte a rendőrt, hogy elbukott És csak néhány perc múlván tért eszméletre. Aztán utána futott és hosszas hajsza után újra elfogta. Megragadta a kabátjánál fogva és vinni akarta, Bognár azonban egy hirtelen mozdulattal kibújt a kabátjából és ingujjban elmenekült egy sötét mellékutcában. A detektívek mindenfelé keresik. — Kossak festő balesete. Krakóból jelentik nekünk. Tegnap délután Kossak híres lengyel festő lrakóból automobilon ment Zakopaneba. Útközben nagy zivatar támadt és megrongálta az automobilt. Kossak ezért elhatározta, hogy visszatér Krakóba. Szédületes tempóban ment az autó, de útközben eltört a kormány és a kocsi a négy méter magas töltésről lezuhanva, egy fának ütődött. Kossak megsérült a homlokán és súlyosan megsérült a jobb lábán, az automobil teljesen tönkrement. — Üzenet a Duna partjáról. Gyurgyics Péter korcsmai alkalmazott ma délelőtt megjelent a 27-es számú őrszobában és bejelentette, hogy a lágymányosi Duna-ág partján férfi fehérneműeket talált, amelyek között egy papírszelet is volt. A papírszeletre a következő sorok voltak feljegyezve: »Pergelstock András vagyok, feleségem a Károly-körut 16. szám alatt Ferner Adolf éttermében gazdasszony.« Valószínű, hogy az illető, öngyilkossági szándékkal a Dunába ugrott. A rendőrség megindította a nyomozást. — Elpusztult sarkvidéki expedíció. Londonból jelenti tudósítónk. A Stephenson vezetése alatt álló északi expedíciót, amelynek az aélja, hogy egy Alaszka közelében feltételezett nagy szárazföld létezését megállapítsa, nagy szerencsétlenség érte. Hir szerint az expedíció tagjai, akik között a legkiválóbb tudósok vannak, elpusztultak. Az expedíciót elindulásától kezdve üldözte A képviselőház ülése — Az Est tahó silójától. — Gróf Tisza István miniszterelnök a munkapárt klubjában tegnap este felszólította a képviselőket, hogy korábban járjanak be a Ház üléseire, mert nem lehet az üléseket megnyitni és az ellenzék ezzel is időt nyer. Ma délelőtt aztán tényleg nagyobb számban szállingóztak a munkapárti képviselők, lehettek vagy ötvenen és az ellenzék is elég jókor érkezett, úgyhogy Beöthy Pál elnök alig néhány perccel tíz óra után megnyithatta az ülést. Előterjesztéseinek során közölte az elnök, hogy őfelsége megköszönte a trónörökös elhunyta alkalmával kifejezett részvétnyilatkozatot, mire áttértek a napirendre, a törvénykezési illetékek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Az első szónok Tüdős János volt, aki kijelentette, hogy a javaslatot politikai bizalmatlanságánál fogva sem fogadhatja el, de nem fogadja el azért sem, mert elviselhetetlen terheket ró az adófizetői közönségre. A közteherviselés tekintetében a fokozatos adózás híve, amit ez a javaslat teljesen figyelmen kívül hagy. Kifogásolja, hogy a perbeli illetékek ennyire megdrágulatnak és különösen helyteleníti, hogy a bírósági egyezségek ezentúl illetékkötelesek lesznek. Azt a kérést intézi a kormányhoz, hogy a méltatlan és igazságtalan intézkedéseket törölje a javaslatból. Polónyi: Magyarország legnyomorultabb osztályát, az alperesek nagy tömegét terheli a javaslat. Sümegi Vilmos : Kiuzsorázzák a népet, hogy annál könnyebben vesztegethessenek a választásokon. Simoncsics Elemér elnök : Rendreutasítja Sümegit. Sümegi Vilmos : A lelkiismeretüket zavarom, nem a tanácskozást. Felkiáltások: Rendre ! Polónyi Dezső : Ha kedve volna tréfálni, azt mondaná, hogy ezek a horribilis jövedelmek alkalmasak lesznek arra, hogy a kormány bérbe adja azokat. Erre van már precedens. Fernbach Károly: Innen pénzelnek majd, mint a sóból. Polónyi Dezső : A pénzügyminiszter többször rámutatott, hogy az ország teherviselési képessége elérte a végső határt és ahelyett, hogy szociális intézkedésekkel segítenének, újabb borzasztó terhet rónak épp a legszegényebb néprétegekre. Kerülni láván minden látszatot, mintha obstrukciós beszédet mondana és lehetőleg tömören fogja összevonni mondanivalóit. Miért nem adóztatják meg a nagybankokat, ha olyan fontos az állam bevételeinek 4,5 millióval való fokozása ? A világon mindenütt olcsóbbá teszik az igazságszolgáltatást, csak nálunk drágítják. Ezzel az államhatalom saját erkölcsi fenségét szennyezi be. WWWV'A,VWAVV'A,WWWWJW Reggelizés elcííté! pohár Schmidthauer-féle §3Pifi keserüvizet: _________ aj ha rossz a gyomra. Figyelem! Csak a felét kell bevenni, mint _______másfajta kaserüvizekből. A trónörököspár temetése és a miniszterelnök — Az Est tudósítójától. •— Gróf Apponyi Albert tegnap a képviselőház ülésén tudvalevőleg szóvá tette azokat a mulasztásokat, a melyek a trónörököspár temetése körül történtek. Gróf Tisza István Apponyi interpellációjára adott rövid válaszában elismerte Apponyi igazát, de kijelentette, hogy a történtekért vállalja a felelősséget. Az Est munkatársa ma délelőtt megkérdezte több előkelő politikusból, hogy mit szól gróf Tisza Istvánnak gróf Apponyi Albert interpellációjára adott válaszához g róf Andrássy Gyula — Én csak azt konstatálhatom, hogy Tisza maga is hibáztatta a temetés módozatait, aminek csak örülni tudok. De már kevésbé örülök annak, hogy ezt a nézetét érvényesíteni nem tudta és valószínűleg kísérletet sem tett rá. Ez a válasza bizonyítja azt is, hogy Tisza — dacára annak a súlynak és tekintélynek, a melyet barátai tulajdonítanak neki és a melylyel bizonyos körökben tényleg rendelkezik is — ilyen nagyfontosságu kérdésnél teljesen tehetetlen maradt. Beöthy László — Nézetem szerint egyedül az volt a helyes válasz, a mit a miniszterelnök úr adott. Az után a legfelsőbb kézirat után, amelyet ő felsége a főudvarmesterhez intézett, a miniszterelnök mást nem is mondhatott. Szerintem a miniszterelnök úr válaszában a legteljesebb alkotmányos felfogás domborodott ki. Gróf Esterházy Móric — Tisza válaszát helyesnek tartottam, csak az a kár, hogy hasonló objektivitást nem tanúsított gróf Andrássy Gyula interpellációjával szemben is. A temetés ceremóniájának kérdése természetszerűleg bírálat tárgyává nem tehető, de igen hibásnak tartom, hogy a politikai tényezők nem ismerték fel azt a nagy jelentőséget, amely ez alkalommal a monarchia mindkét államának hatalmas és harmonikus részvétmegnyilatkozásában kifejezésre jutott. Gróf Károlyi József — A miniszterelnök válasza tökéletes beismerése azoknak a mulasztásoknak, amelyeket Apponyi interpellációja elősorol. Alkotmányos országban a miniszterelnöknek le kellene mondania, ha ilyen mulasztásokat követ el, vagy ha ilyen mulasztások elhárítását megkísérli, de akaratát kutyába sem veszik. Mezőssy Béla — Nem tudok elzárkózni az elől, amit a kegyeletsértés és a politikai hibák minden kultúremberre gyakoroltak. Úgy látszik, Tisza sem tudott ezek elől elzárkózni, de ez maga nagyon kevés vigasztalás, eső után köpönyeg. Neki, mint egy alkotmányos ország miniszterelnökének, kötelessége lett volna preventíve eljárni és megakadályozni azt, hogy ilyen nagy hibák történjenek. Ott, ahol igaz alkotmányosság van, a kormánynak ilyen mulasztása komoly következményekkel járna. Nálunk azonban a kormánypárt egyebet sem tud, csak tapsolni, akár Quilletről, akár Lipscherről, akár Szerbiáról, akár a trónörököspár temetéséről van szó. Őrgróf Pallavicini György — Minthogy a miniszterelnök úr válaszában az Apponyi Albert által elmondottak igazságát elismerte, le kellett volna vonni a konzekvenciákat és alkotmányos államban le is kellett volna mondani állásáról. Természetesen minálunk ez nem fog megtörténni. Tóth János — Tisza válasza beismerése annak, hogy ennél a nagyfontosságú aktusnál, ahol nemcsak Magyarország érzelmi, hanem politikai fölfogásának és súlyának is ki kellett volna domborodnia a külföld előtt, a magyar miniszterelnöknek semmi be■ folyása nem volt, vagy nem akart közremunkálni arra, hogy ilyen befolyást érvényesítsen. Gróf Zichy Aladár — Azt, amit Tisza válaszolt, érdemleges válasznak nem lehet tekinteni, mert hiszen csak természetes dolog, hogy mint miniszterelnök felelősséggel tartozik. Véleményem szerint a kormányt ebben a kérdésben súlyos mulasztás terheli, mert vagy meg se im kísérelte azt, hogy a temetésnél méltó kifejezésre jusson a monarchia mindkét államának impozáns részvéte, vagy pedig megkísérelte, de nem tudta érvényesíteni az akaratát. Tisza rövid válasza ennek az utóbbinak a beismerését jelenti. A német császár beteg London, julius 9. Ellenőrizhetetlen hírek azt mondják, hogy a német császárnak kiújult régi fülbaja és azonkívül álmatlanságban is szenved. . . A román király Brassóban Brassó, julius 9. A román királyi pár tudvalevőleg igen gyakran megfordult Brassóban, ahova automobilkirándulást tett. Két évvel ezelőtt kínos incidens történt. Az egyik brassói lap egy ilyen kirándulás alkalmával erősen megtámadta a román királyi párt, amiért a királyné, Carmen Sylva, nagyon megneheztelt. Két év óta aomán királyi család tagjai nem jöttek át Brassó vidékére. A »Brassói Újság« később vezércikkben bocsánatot kért a királyi családtól a heves támadásért, úgy látszik azonban eredménytelenül. Végre tegnap, két év óta először, a román királyi pár autója újra megjelent Brassóban. Szinajából jöttek át gépkocsin. Végigkocsizták a várost és azután újra visszatértek Szinajába. “