Az Est, 1914. július (5. évfolyam, 156-186. szám)

1914-07-10 / 164. szám

7. oldatPéntek, julius 10, Ekkor három 4—4 emberből álló csapat gyalog indult el Stephenson felkeresésére. Utánuk jött az expe­díció zöme, Bartlett Brúnó kapitány vezetésével. Ezek közül két csoport, tehát nyolc ember megfagyott. Magá­nak Bartlett kapitánynak lefagyott mind a két lába. Az eltűntek között vannak a hajó első tisztje és három tengerész, a hajó­ orvosa, egy óceán­­kutató és egy francia antropológus. — Pósa Lajos halála. Alig néhány hete elérte élete legszebb pilla­natát, felvonultak előtte a gyer­mekek ezrei, hogy virággal és szeretettel áraszszák el a költőt, a balszerencse , a Carnuk expedíciós hajó kísérőhajója eltűnt, azután meg az expedíció vezetője, Stephenson hosszabb ideig el volt vágva az ex­pedíció zömétől, a­kinek egész munkálkodása a gyermekek szeretete volt. A jubi­leumról, a hódoló ünnepről képek jelentek meg az újságokban, Pósa Lajos karosszékben ült, lába és dereka kendővel betakarva, mert aznap éppen igen hűvös volt az idő és az öreg úr nem jól érezte magát. Azután hazament, elvitte szívé­ben az ünnep boldogító melegét, a gyermekek üde, virágos nevetését, szobája megtelt ennek a napnak boldog és ragyogó emlékeivel , és lassan, betegeskedve, ma reggelre meghalt. A gyermekek költője volt és a sok ezer gyerek, a­ki né­hány héttel ezelőtt virágot hullatott eléje, most biztosan könnyet ejt ko­porsójára. Pósa Lajost szombaton délután temetik el, a temetés órája még nem bizonyos. A gyászme­net vagy a Petőf-házból, vagy pe­dig a Kerepesi-úti temető halottas­házából kíséri utoló útjára a költőt. Idősb Rácz Pali táviratban jelen­tette be szerkesztőségünknek, hogy Pósa temetésére száz cigány vonul ki prímásai vezetésével, hogy hege­dűkkel mondjanak utolsó búcsút a poétának, a­ki Dapkó Pista legszebb dalainak a szövegét írta. — Hajsza a megszökött rab után. Az éjszaka az Erzsébet királyné­­után egy rendőrnél jelentkezett egy cselédleány és elmondotta, hogy Bognár Pál, a­ki lopás miatt a kő­bányai gyűjtőfogházban ül, meg­szökött és még az éj folyamán meg­látogatja a barátnőjét, aki a közelben lakik. A rend­őr lesben állt a közel­ben és Bognár tényleg meg is je­lent. A rendőr odaugrott hozzá és meg akarta fogni, a rab azon­ban, a­ki hatalmas, erős ember, úgy mellbe ütötte a rendőrt, hogy el­bukott És csak néhány perc múlván­­ tért eszméletre. Aztán utána fu­tott és hosszas hajsza után újra elfogta. Megragadta a kabátjánál fogva és vinni akarta, Bognár azon­ban egy hirtelen mozdulattal kibújt a kabátjából és ingujjban elmene­kült egy sötét mellékutcában. A de­tektívek mindenfelé keresik. — Kossak festő balesete. Krakó­­ból jelentik nekünk. Tegnap délután Kossak híres lengyel festő l­rakó­ból automobilon ment Zakopaneba. Útközben nagy zivatar támadt és megrongálta az automobilt. Kossak ezért elhatározta, hogy visszatér Krakóba. Szédületes tempóban ment az autó, de útközben eltört a kor­mány és a kocsi a négy méter magas töltésről lezuhanva, egy fának ütő­­dött. Kossak megsérült a homlokán és súlyosan megsérült a jobb lábán, az automobil teljesen tönkrement. — Üzenet a Duna partjáról. Gyur­­gyics Péter korcsmai alkalmazott ma délelőtt megjelent a 27-es számú őrszobában és bejelentette, hogy a lágymányosi Duna-ág partján férfi fehérneműeket talált, a­melyek kö­zött egy papírszelet is volt. A papír­­szeletre a következő sorok voltak feljegyezve: »Pergelstock András vagyok, felesé­gem a Károly-körut 16. szám alatt Ferner Adolf éttermében gazdasszony.« Valószínű, hogy az illető, öngyil­kossági szándékkal a Dunába ugrott. A rendőrség megindította a nyomo­zást. — Elpusztult sarkvidéki expe­díció. Londonból jelenti tudósítónk. A Stephenson vezetése alatt álló északi expedíciót, a­melynek az a­­­élja, hogy egy Alaszka közelében feltételezett nagy szárazföld létezé­sét megállapítsa, nagy szerencsétlen­ség érte. Hir szerint az expedíció tagjai, a­kik között a legkiválóbb tu­dósok vannak, elpusztultak. Az ex­pedíciót elindulásától kezdve üldözte A képviselőház ülése — Az Est tahó silójától. — Gróf Tisza István miniszterelnök a munkapárt klubjában tegnap este felszólította a képviselőket, hogy ko­rábban járjanak be a Ház üléseire, mert nem lehet az üléseket megnyitni és az ellenzék ezzel is időt nyer. Ma délelőtt aztán tényleg nagyobb szám­ban szállingóztak a munkapárti kép­viselők, lehettek vagy ötvenen és az ellenzék is elég jókor érkezett, úgy­hogy Beöthy Pál elnök alig néhány perccel tíz óra után megnyithatta az ülést. Előterjesztéseinek során közölte az elnök, hogy őfelsége megköszönte a trónörökös elhunyta alkalmával ki­fejezett részvétnyilatkozatot, mire át­tértek a napirendre, a törvénykezési illetékek szabályozásáról szóló törvény­­javaslat tárgyalására. Az első szónok Tüdős János volt, a­ki kijelentette, hogy a javaslatot politikai bizalmat­lanságánál fogva sem fogadhatja el, de nem fogadja el azért sem, mert el­viselhetetlen terheket ró az adófizető­i közönségre. A közteherviselés te­kintetében a fokozatos adózás híve, a­mit ez a javaslat teljesen figyelmen kívül hagy. Kifogásolja, hogy a per­beli illetékek ennyire megdrágu­lat­­nak és különösen helyteleníti, hogy a bírósági egyezségek ezentúl illeték­kötelesek lesznek. Azt a kérést intézi a kormányhoz, hogy a méltatlan és igazságtalan intézkedéseket törölje a javaslatból. Polónyi: Magyarország legnyomo­rultabb osztályát, az alperesek nagy tömegét terheli a javaslat. Sümegi Vilmos : Kiuzsorázzák a népet, hogy annál könnyebben vesz­tegethessenek a választásokon. Simoncsics Elemér elnök : Rendre­­utasítja Sümegit. Sümegi Vilmos : A lelkiismeretüket zavarom, nem a tanácskozást. Felkiáltások: Rendre ! Polónyi Dezső : Ha kedve volna tréfálni, azt mondaná, hogy ezek a horribilis jövedelmek alkalmasak lesz­nek arra, hogy a kormány bérbe adja azokat. Erre van már precedens. Fernbach Károly: Innen pénzel­nek majd, mint a sóból. Polónyi Dezső : A pénzügyminiszter többször rámutatott, hogy az ország teherviselési képessége elérte a végső határt és a­helyett, hogy szociális in­tézkedésekkel segítenének, újabb bor­zasztó terhet rónak épp a legszegényebb néprétegekre. Kerülni láván minden látszatot, mintha obstrukciós beszédet mondana és lehetőleg tömören fogja összevonni mondanivalóit. Miért nem adóztatják meg a nagybankokat, ha olyan fontos az állam bevételeinek 4,5 millióval való fokozása ? A vilá­gon mindenütt olcsóbbá teszik az igazságszolgáltatást, csak nálunk drá­gítják. Ezzel az államhatalom saját erkölcsi fenségét szennyezi be. WWWV'A,VW­AVV'A,WWWWJW Reggelizés elcííté! pohár Schm­idthauer-féle §3Pifi keserüvizet­­: _________ aj ha rossz a gyomra. Figyelem! Csak a felét kell bevenni, mint _______másfajta kaserüvizekből. A trónörököspár temetése és a miniszterelnök — Az Est tudósítójától. •— Gróf Apponyi Albert tegnap a képviselőház ülésén tudvalevőleg szóvá tette azokat a mulasztásokat, a melyek a trónörököspár temetése körül történtek. Gróf Tisza István Apponyi interpellációjára adott rövid válaszában elismerte Apponyi igazát, de kijelentette, hogy a történtekért vállalja a felelősséget. Az Est munka­társa ma délelőtt megkérdezte több előkelő politikusból, hogy mit szól gróf Tisza Istvánnak gróf Apponyi Albert interpellációjára adott válaszához g­ róf Andrássy Gyula — Én csak azt konstatálhatom, hogy Tisza maga is hibáztatta a teme­tés módozatait, a­minek csak örülni tudok. De már kevésbé örülök annak, hogy ezt a nézetét érvénye­síteni nem tudta és valószínűleg kí­sérletet sem tett rá. Ez a válasza bizonyítja azt is, hogy Tisza — dacára annak a súlynak és tekin­télynek, a melyet barátai tulajdoní­tanak neki és a melylyel bizonyos körökben tényleg rendelkezik is — ilyen nagyfontosságu kérdésnél tel­jesen tehetetlen maradt. Beöthy László — Nézetem szerint egyedül az volt a helyes válasz, a mit a mi­niszterelnök úr adott. Az után a leg­felsőbb kézirat után, a­melyet ő fel­sége a főudvarmesterhez intézett, a miniszterelnök mást nem is mond­hatott. Szerintem a miniszterelnök úr válaszában a legteljesebb alkot­mányos felfogás domborodott ki. Gróf Esterházy Móric — Tisza válaszát helyesnek tar­tottam, csak az a kár, hogy hasonló objektivitást nem tanúsított gróf Andrássy Gyula interpellációjával szemben is. A temetés ceremóniájá­nak kérdése természetszerűleg bírá­lat tárgyává nem tehető, de igen hibásnak tartom, hogy a politikai tényezők nem ismerték fel azt a nagy jelentőséget, a­mely ez alka­lommal a monarchia mindkét álla­mának hatalmas és harmonikus részvétmegnyilatkozásában kifeje­zésre jutott. Gróf Károlyi József — A miniszterelnök válasza töké­letes beismerése azoknak a mulasz­tásoknak, a­melyeket Apponyi inter­pellációja elősorol. Alkotmányos or­szágban a miniszterelnöknek le kel­lene mondania, ha ilyen mulasztáso­kat követ el, vagy ha ilyen mulasztá­sok elhárítását megkísérli, de akara­tát kutyába sem veszik. Mezőssy Béla — Nem tudok elzárkózni az elől, a­mit a kegyeletsértés és a politikai hibák minden kultúremberre gya­koroltak. Úgy látszik, Tisza sem tu­dott ezek elől elzárkózni, de ez maga nagyon kevés vigasztalás, eső után köpönyeg. Neki, mint egy alkot­mányos ország miniszterelnökének, kötelessége lett volna preventíve el­járni és megakadályozni azt, hogy ilyen nagy hibák történjenek. Ott, a­hol igaz alkotmányosság van, a kormánynak ilyen mulasztása ko­moly következményekkel járna. Ná­lunk azonban a kormánypárt egye­bet sem tud, csak tapsolni, akár Quilletről, akár Lipscherről, akár Szerbiáról, akár a trónörököspár temetéséről van szó. Őrgróf Pallavicini György — Minthogy a miniszterelnök úr válaszában az Apponyi Albert által elmondottak igazságát elismerte, le kellett volna vonni a konzekvenciákat és alkotmányos államban le is kel­lett volna mondani állásáról. Termé­szetesen minálunk ez nem fog meg­történni. Tóth János — Tisza válasza beismerése annak, hogy ennél a nagyfontosságú aktus­nál, a­hol nemcsak Magyarország érzelmi, hanem politikai fölfogásá­nak és súlyának is ki kellett volna domborodnia a külföld előtt, a magyar miniszterelnöknek semmi be­■ folyása nem volt, vagy nem akart közremunkálni arra, hogy ilyen be­folyást érvényesítsen. Gróf Zichy Aladár — Azt, a­mit Tisza válaszolt, érdemleges válasznak nem lehet te­kinteni, mert hiszen csak termé­szetes dolog, hogy mint miniszter­­elnök felelősséggel tartozik. Véle­ményem szerint a kormányt ebben a kérdésben súlyos mulasztás ter­heli, mert v­agy meg se im kísérelte azt, hogy a temetésnél méltó ki­fejezésre jusson a monarchia mind­két államának impozáns részvéte, vagy pedig megkísérelte, de nem tudta érvényesíteni az akaratát. Tisza rövid válasza ennek az utób­binak a beismerését jelenti. A német császár beteg London, julius 9. Ellenőrizhetetlen hírek azt mond­ják, hogy a német császárnak ki­újult régi fülbaja és azonkívül álmat­lanságban is szenved. . .­ A román király Brassóban Brassó, julius 9. A román királyi pár tudvalevőleg igen gyakran megfordult Brassóban, a­hova automobilkirándulást tett. Két évvel ezelőtt kínos incidens tör­tént. Az egyik brassói lap egy ilyen kirándulás alkalmával erősen meg­támadta a román királyi párt, a­miért a királyné, Carmen Sylva, na­gyon megneheztelt. Két év óta a­omán királyi család tagjai nem jöt­tek át Brassó vidékére. A »Brassói Újság« később vezércikkben bocsána­tot kért a királyi családtól a heves tá­madásért, úgy látszik azonban ered­ménytelenül. Végre tegnap, két év óta először, a román királyi pár autója újra­ megjelent Brassóban. Szinajából jöttek át gépkocsin. Vé­­gigkocsizták a várost és azután újra visszatértek Szinajába.­ “

Next