Az Est, 1914. augusztus (5. évfolyam, 187-218. szám)
1914-08-20 / 207. szám
2. oldal. Német gyzelmet az orosz Siellem i világháború eseményei re"" A német-orosz harctérről, a hon-nan már vagy egy hét óta kisebb határösszeütközéseken kívül semmi nevezetesebb hír nem érkezett, mára két nagy német győzelmet jelentenek a táviratok. Különösen fontos ez a két győzelem azért, mert mind a kettő a német-orosz határnak azon a részén történt, ahol eddig az oroszok a legerősebbeknek bizonyultak és a németek éppen ezért csak a védekezésre szorultak. Annak a hatalmas határvonalnak, mely Németországot Oroszországtól elválasztja, fordított S alakja van. Kezdődik ez a határvonal északon Nimmerstadtnál, a Keleti - tenger partján, s végződik délen Myslowitznál, ahol a monarchia, Oroszország és Németország határai egymással érintkeznek. Mindjárt a háború első napjaiban kitűnt, hogy a németek az offenzívát a déli határvonalon kezdték meg és imponáló gyors felvonulással elfoglalták Kalis, Censtochova és Bandin orosz határvárosokat. Ezzel szemben az oroszok még a formális hadüzenet előtt több helyen betörtek az északi határon, mely Kelet-Oroszországot karolja körül. Emlékezetes még, hogy orosz lovasőrjáratok itt több helyen átlépték a határt, így elsősorban Eydtkühnennél, majd később Marggrabowánál és még inkább délre Biallánál, Schwiddernél és Soldaunál. Ezeket a betöréseket a németek ugyan visszaverték, de offenzívába eddig nem léptek. Az offenzívát nagyobb csapatok összegyűjtésének kell megelőznie és ez a csapatösszevonás könnyebben és gyorsabban történhetett a birodalom szívéhez közelebb eső déli határon, ahol a vasúti hálózat is sűrűbb, mint északon és északkeleten. A tegnapi két német győzelem annak a bizonyítéka, hogy most már a nehezebben megközelíthető északi és északkeleti német határon is fordulat történt: a németek felvonulása befejeződött és csapataik eddigi defenzívájukból támadásba mentek át. Ezt bizonyítja különösen az a berlini távirat, hogy a németek megszállották Mlavát. Ez a város a keleti orosz határral szemben, nyolc kilométerre benn az orosz-lengyel területen fekszik, több mint 18 kilométerre délkeletre Soldautól, tehát éppen abban az irányban, ahol eddig az oroszok több kisebb betörést intéztek német területre. Tizenhárom és félezer lakosa van, ezredparancsnoksága és fontos vasúti vonala, mely lefelé Varsóig vezet. Helyőrsége egy doni kozák- és egy dragonyosezredből áll. Hogy megszállása milyen harcok után történt, azt a hivatalos jelentés nem mondja, de az eddigi hírekből azt kell következtetnünk, hogy ott erősebb orosz csapatok voltak, tehát a város elfoglalását is nagyobb összeütközések előzhették meg. A németek másik sikere Stallupönen mellett volt. Ez a város Poroszország északkeleti csúcsában az orosz határtól mintegy 10 kilométerre, közvetlenül Eydtkühnen mellett fekszik, tehát már a legészakibb német-orosz határvonalon, az S felső kanyarulatánál, ahol az oroszok a háború legelső napjaiban megkezdték az offenzívát. Eleinte csak kisebb községeket támadtak meg, éppen tegnap jött a híre, hogy felgyújtották Schrvindt német határszéli községet, mely Stallupönentől 25 kilométerre északra fekszik. Tehát mindenfelé kisebb-nagyobb orosz csapatok voltak, melyek az utóbbi napokban koncentrálták magukat és Stallupönen ellen indultak. A távirat, mely az itt lefolyt ütközetről beszámol, mutatja, hogy a németeket nem találta váratlanul az előnyomulás. Az első német hadtest csapatai szálltak szembe az ellenséggel és fölényes győzelmet arattak. Több mint háromezer foglyot és hat gépfegyvert zsákmányoltak, ami annak bizonyítéka, hogy az oroszok leveretésük után fejvesztetten menekültek, mert még gépfegyvereiket sem pusztíthatták el. Az Oroszországról szóló többi hír szintén kedvezően hangzik. Az egyik jelentés szerint az oroszok attól tartanak, hogy a németek észak felé is erősen fognak támadni — Sjallupönenből már észak felé lehet megkezdeni az offenzivát — és féltik már fővárosukat, Pétervárt is. A birodalmi bank minden értéktárgyát állítólag Moszkvába szállították, az erdőt, amely a várost körülveszi, kiirtották és húsz láb mély futóárkokat ástak. Miklós cár családjával már tegnapelőtt Moszkvába érkezett. Egy bukaresti jelentés szerint az oroszok nagy csapatokat koncentrálnak Kisenevnél, tehát a román határral szemben. Nagyjelentőségű és Oroszországra nem kevésbé kedvezőtlen a török kormánynak az a hivatalos jelentése, mely szerint Törökország megvásárolta a német kormánytól a Gtanfor st és a Stress pgeszcélos city-fodián, melyek tegnap a Dardanellákon átkelve, Konstantinápolyba érkeztek. A német flottának ez a két nagyszerű hadihajója már a háború első napjaiban bámulatos munkát végzett. Az algíri francia erődítések ostroma után egyszerre csak azt olvastuk, hogy a két páncélos az olasz partok felé sietett, Messinában szenet vett fel és ismét eltávozott. A hivatalos jelentés akkor azt hangoztatta, hogy ezeknek útjáról fontos stratégiai okok miatt nem lehet hírt adni. Most már értjük, hogy mi volt ez a fontos stratégiai ok. A Goeben és a Breslau áttörve az angol flottát, a török vizekre sietett és tegnap megérkezett Konstantinápoly elé. Ugyanekkor a török kormány megvette a két hadihajót 80 millió márkáért, besorozta a török flottába, a Goebennek Javas Sultan Selim, a Breslaunak a Midili nevet adta. A flották akciójáról tegnap két másik hír is érkezett. Az egyik az U 15. német tengeralatti hajó eltűnéséről számol be, melyet valószínűleg az angol hajók semmisítettek meg. Külföldi lapok azt is közölték, hogy az osztrák-magyar flottának négy csatahajója, köztük a Zrínyi elsülyedt. Hadvezetőségünk ezt megcáfolja és közli, hogy legfeljebb a Zenta nevű kis cirkálóról lehet szó, melyet erős túlsúlyban levő haderő támadott meg és amelyről az utóbbi napokban nem érkezett hír. Ellenben egy torpedózuzónk, melyet Mihelyt egy-két napig hit nélkül marad, azonnal kétség szállja meg a magyar közönség lelkét. Hátha a vereséget akarják titkolni, gondolja magában, s később szentül hiszi, hogy igaza is van. A kívánatos titoktartás okairól katonai körökből a következő magyarázatot kapta t az Est: — Dobbal nem lehet verebet fogni, — mondja a magyar közmondás — s alig hiszen, hogy volna valaki, a ki ne fogná el azonnal e bölcs mondás értelmét. Titoktartás nélkül nem lehet hadműveleteket végrehajtani, nemm olyan bizonyos a győzelem, mint különben.— ezt mutatja a legújabb kor hadtörténelme. — A németek 1870—71-ben a Metztől közvetlenül nyugatra és délnyugatra vívott nagy csaták (Vion villé—Mars la Tour és Gravelotte—St .-Privat) után egészen elvesztették az érintkezést az ellenséggel. Azon fhiszemben voltak tehát, hogy a franciák, ami természetes is lett volna, Verdun—Chalons sur Marne felé, vagyis egyenesen nyugati irányban vonulnak vissza, hogy Párist, melynek fenyegetése mindig belpolitikai viszályokhoz vezetett, megvédelmezzék. Csak a belga és angol lapokból tudták meg azt, amit a felderítés nem volt képes megállapítani, hogy tudniillik a franciák nem nyugat, hanem észak felé vonultak vissza. A német-francia nagy tizenhat francia csatahajó vett ágyutűz alá, megmenekült és sértetlenül érte el azt a kikötőt, amelybe rendelték. A Zenta a legrégibb aktív cirkálója flottánknak, húsz tengeri mértföld sebességű, 7200 lóerejű. Legénysége 305 emberből állt. A német-francia és a német-belga harctérről semmi újabb hír nem érkezett. Érdekes az a bécsi jelentés, hogy Franciaországnak és Angliának már a háború kitörése előtt megállapított nagy tervei voltak Belgiummal, — sok francia tiszt már ekkor Lüttichben volt — de ezeket a terveket Németország gyors fellépése keresztülhúzta. M szet*& fiav*déw*r*öt egy nem hivatalos, de a cenzúrán átengedett jelentés azt közli, hogy csapataink Progarnál, Zimonytól 24 kilométerre nyugat felé, átlépték a Szávát és elfoglalták Obrenovácot. Ez a szerb város a Száva túlsó partjának Belgrád mellett legfontosabb helye, ahonnan a Kolubara folyó völgy se sima utat biztosít délre. Valjevo is a Kolubara forrásánál, ötven kilométerre Obrenováctól délnyugatra fekszik, háború tanított meg arra is, hogy mindig a kezdeményezőé a siker. Aki mindig megvárja, várjon mit tervez az ellenség és ahhoz szabja a saját cselekvését, az nagyon ritkán fog győzni. — Az iniciativát mindjárt kezdetben magunkhoz ragadni, az ellenségre rákényszeríteni akaratunkat, hogy az mindig csak a mi korábban jött cselekvéseinket legyen kénytelen ellensúlyozni, s ez háborúban a siker titka. Hogy ezt mindig megtehessük, ahhoz a legfőbb feltétel szándékainknak, erőcsoportosításunknak és hadmozdulatainknak titokbantartása és a mindig offenzív értelemben való fellépés. — Erőcsoportosításunkat, hadmozdulatainkat sohasem tiltogatjuk el eléggé, hiszen az ellenségnek kémek, felderítő lovasság és gyalogság, meg légi járóművek állanak rendelkezésére. Ha az ellenségnek még mi is kezére járunk azáltal, hogy már valamely ténykedés befejezése előtt világgá kürtöljük az esetleges sikert, vagy eredménytelenséget, de talán azt is, hogy mit tervezünk, akkor igazán nyitott könyv leszünk az ellenségnek, ismerni fogja az minden esetleges gyengéinket és ki is használja azokat. A japánok háborúja megfigyelésére kiküldött haditudósítókat a háború első egész felében Tokióban a hadműveletek írták Bamtartása st. Csütörtök, augusztus 20