Az Est, 1914. augusztus (5. évfolyam, 187-218. szám)

1914-08-25 / 212. szám

Kedd, augusztus 2. —­­ T,avas-fe.­e zenekonzon­atá­­riumban (VI., Nagyszipző­ utca 8.) a beltai ár, augusztus 26-án, a tanítás szeptember elején kezdődik. — A püspök gyűrűje és tánca. Bécsből jelentik nekünk : Dr. flossier st.-pölteni püspök a Vörös Kerészi­nek adományozta püspöki gyűrűjét és láncát.­­ A bevonult fővárosi alkalma­zottak ellátása. Bárczy István pol­gármester rendeletet adott ki, a­­melyben utasítja a városi ügyosztá­lyok vezetőit arra, hogy miképpen járjanak el a hadbavonult fővárosi alkalmazottak ellátása ügyében. A rendelet szerint a rendszeres állásban működő, végleges hivatalnokok csa­ládtagjai egy éven át a hivatalnok fizetésének két­harmadrészét fogják húzni, ha ez nős, egyharmadrészét, ha nem nős. Az ideiglenesen alkal­mazott hivatalnokok a főváros ré­széről semmiféle ellátást vagy segélyt nem kapnak, ezért a polgármester külön utasította az ügyosztály ve­zetőit, hogy gondoskodjanak arról, hogy ezen alkalmazottak hozzátarto­zói megkapják az állami segélyt, és e végből külön is írják őket össze, és tegyenek róluk jelentést az egyes kerületi elöljáróságoknál. — Itt rekedt amerikaiak. Magyar­­országban jelenleg 300 amerikai állam­polgár van­, a­kik képtelenek hazá­jukba visszatérni. Különféle tervek merültek fel, hogy e hajón segítse­­nek. Ez ügy megbeszélése végett a bizottság gyűlést hívott egybe e hó 25-ére az Astoria szállodába, reggel 0 órára. A bizottság vezetője Nicholas Klein, ügyvéd Cincinnatiból. A császár elutazott Külföldi hazugsájjok, német hőstettek évtin, augusztus 1g. (Az Est munkatársától./ 1Küldönccel megkésve érkezett./ Ma reggel elutazott Berlin imádó féltését?»1, kísérve Vilmos császár. Hová . Ma senki sem tud biztos választ, következtetésnél egyebet felelni a nagy, mindenkit izgató kérdésre. Milliók rajongó szeretete kiséri, mindenki gondolata egy ag­godalomban találkozik : a lángoló temperamentumú, hősi lelkű ural­kodó ki ne vegye magát veszede­lemnek. A Landsturm Levonultával lecsendesedik lassan a lázasan izga­tott város, kezd több, sokkal több asszony járni az­ utcán, mint férfi,­­ a földalatti jegyszedői, a villa­mosok kalauzai nagyrészt asszonyok. Csendesen sikló automobilokban fel-felt­űnik egy-egy német herceg­­asszony (a német hercegnők egytől­­egyik gyönyörűek) s a közönség néma kalaplevelével köszön s a hercegasszonyok komoly csendes fő­hajtással felelnek : a jótékony intéz­ményeket, Vöröskereszt-kórházakat járják. Férjeik csendben, feltűnés, nélkül elutaztak, mind ismeretlen helyre. Hogy nem kímélik magukat jobban, mint akármelyik közlegé­nyük, azt­ tragikusan bizonyítja a dalai Lippe herceg hősi halála. Három árvája, fiatal felesége siratja. Az itthonmaradtak lelkiállapota csodásan nyugodt és­ emelkedett. Nincs senki, a­ki kételkednék a német haderőben, nincs, a­ki ne bízna a monarchia nagyszerű­­sere­geiben. A parlamenti pártot­ im­ponálóan egységes állásfoglalása mellé méltán sorakozik a bankok és kereskedelmi testületek tegnapi fel­lépése, a­melyről Budapest már bizonyára hivatalosan értesült. A kereskedelemügyi miniszter meghí­vására összegyűltek Berlin nagy­­kereskedő cégeinek és bankjainak fejei s megalakították egy jel ára csak­ az új »Háborús kölcsönbank«-ot, tizenöt milliót garantálva egy szem­­pillarezdü­lés nélkül, egyhangúan im­pozánsan. Németország gazdasági helyzete éppen oly kitűnő és hason­­­líthatatlan, mint hadereje ; míg min­den más országban moratóriumra szorultak, itt a bankok és kereske­delmi kamarák pénzt adnak össze és a Reichsbank kész eszkomptálni az új intézmény adandó kölcsöneit. Jelen voltuktól hallom, hogy a gyűlés lefolyása megragadó volt a maga nyugodt tárgyilagosságában ; nem volt a teremben senki, a­kinek ne forogna egész élete munkája veszede­lemben, de csendes-elszántan, a ka­tonák hősi lelkesedésével jelentették be sorra könnyes szemmel, de­ tár­gyilagos nyugalommal a milliós hoz­zájárulásokat. És ezt az országot rágalmazza a külföldi sajtó, erről a bámulatos nemzetről termelik százszámra a nevetséges koholt híreket, az ellen­séges kormányok, hogy megfélemle­­dett, demoralizált katonáikban tart­sák valahogyan a lelket. Itt Berlin­ben, a hazaszeretet és császárimádat hazájában nevető boszankodással ol­vastuk a külföldi lapok híreit. íme néhány gyönyörű példány : Tegnap láttunk egy görög lapot, mely óriási hetükkel hirdeti, hogy Berlinben ki­ütött a forradalom, a császári palota ég, a császárt meggyilkolták. Ma a Figaro egy száma érkezett fantasz­tikus kerülő utakon ide, melyben Gabriel Hanotaux, volt külügy­miniszter és történelemtudós jelenti: »Vilmos császárt elfogatta a trón­örökös, a­ki az egész háborús zavart azért rendezte, hogy apját detroni­­zálhassa. Berlinben kiütött a forra­dalom.­ Más lapok szerint Strass­­burgot elfoglalták a franciák. Ugyan­ilyen sikrek járják Norvégiában, míg a német-barát Svédországban nem adnak hitelt az ilyesminek. Nagy örömet keltett az új svéd hadügy­miniszter kinevezése, mivel köztudo­mású, hogy Sven Hedima­l, a híres utazóval együtt nyílt ellensége Orosz­országnál­. Általános üröm fogadja Björn Björnsonnak, a nagy Björnson fiának vállalkozását, a­ki irodát szervezett, a­honnan Hollandiát és a Skandináv­­országokat hiteles berlini hírekkel kívánja ellátni azért, hogy a francia­angol hazugságokat ellensúlyozza. A francia-német csatatér jelenté­seit itt előre látták, úgyszólván várták, mivel a katonaság két év­tized óta készül ennek a harcnak­­éppen ilyen előre tervezett meg­vívására. Köztudomású dolog, egyik lap katonai munkatársa nyíltan meg is erősíti, hogy közel húsz év óta évente három manővert is rendez­tek, melynek feladatát minden né­met tartalékos ismeri, s nem egy­szer végigcsinálta : a feltevés és kivitel mindig ugyanaz volt, a fran­ciák betörésének utat engedni az úgynevezett, »Burgunder Loch «-on át, azután három oldalról délnek Svájc felé szorítani az ellenséget. Egy régen működő precíziós gép pontosságával és rendületlen nyu­galmával a jól ismert, betéve tudott hadgyakorlatokat, ismétlik fenn a nagyszerű német legények. Hogy meglepően gyors és nagyarányú ered­ményeiket rohammal érik el, bizo­nyítja az elesettek és sebesültek névsora: feltűnően nagy arányban hullottak el az ostromot vezénylő tisztek. Az első vaskereszt, az óhajtva remélt kitüntetés egy fiatal ulánust ért, a­kit őrhelyén hét kozák táma­dott meg. Hatot közeledésük közben letérített hat lövéssel, azután­­— minthogy töltéseit kilőtte volt — hirtelen feltűzte bajonetjét és a hetediket, az utolsót átdöfte. Az ilyen emberfeletti nyugalmú hősiesség a külföldet is megindítja : sorra jelennek meg Gerhart Haupt­­man Liliencron, Ludonnáim és a fiatalok harci versei. A nép egyszerű gyermekei elragadóan közvetlenül foglalják össze az érzelmeket a ka­szárnyakapukra, vasúti kocsikra má­zolt feliratokban. J­észi Margit: Mi történt augusztus 15-ig Labácon A következő igen érdekes tudó­sítást kaptuk : Jiátlaszili, 1991. augusztus 10. Ma érkezett ide Sábáéból Alexa János magyar állampolgár, a­ki a leg­utóbbi négy esztendőt Sábáéban töl­tötte, a­hol mint gépész kereste ke­nyerét. Az ottani viszonyokról és Sá­báé bevételéről a következőket mon­dotta el: Az ultimátumot a szerbek nem vették komolyan és azt közönséges diplomá­ciai sakkb­osásnak tartva, hencegve fogadták és szemtelenségnek nyilvá­nították. A­mikor bekövetkezett az osztrák­magyar hadüzenet, a szerbeken rövid időre erőt vett a lelkesedés és a harci vágy, a­melyet azonban csakhamar a megdöbbenés váltott föl. Kábáéban körülbelül 30 család őszt rák - magyar alattvaló lakott. Ezeknek a községházára kellett men­niük. A napok legnagyobb részét ott is töltöttük. Lassan,h egyenkint kezd­ték a családokat beljebb internálni. Nekem, feleségemmel, szerdán kel­lett volna Szerbia belseje felé utazni.» Nem panaszkodjk,atom, jól bántak velünk. Soha egy szóval sem bán­tottak azért, mert magyar vagyok. Mikor az osztrák és magyar állam­polgárokat behívták a községházára, megkérdezt­ék tőlük, hogy ki akarja a szerb állampolgári jogokat meg­szerezni és szerb alattvalóvá lenni. Magyar polgár egy sem jelentkezett, osztrák azonban volt kettő-három, a­ki aláírta a nyilatkozatot. Sábáéban sejtették, hogy a ma­gyarok ott fognak betörni Szerbiába, de nem hitték, hogy ez oly hamar fog megtörténni. Azt pedig még álmodni sem merték, hogy a magyar sereg pontonokon fog átkelni. Kedden délután négy óra tájban kezdődött Bo­bác bombázása és megszü­ll­éssokkal egész éjjel folyt. Magára a városra nem lőttek, minthogy ott nem is volt katonaság. A golyók a város mögött felállított szerb seregben, külö­nösen annak az ágyuütegeiben nagy kárt tettek. Szerdán reggel 1 24 órakor puska és gépfegyver ropogásra ébredtem. Ebből sejtettem,­hogy a magyarok át­jöttek a Száván. A lakosság kitűzte a fehér lobogót. Rövid idő múlva lát­tam, a­mint a rabokat a fegyházból bilincsekkel a lábukon futni engedték. Először egy hadnagy jött a városba kilenc emberrel. Délelőtt féltizenegy felé 230—300 osztrák-magyar katonai vonult a városba és a piacon elhelyez­kedtek. Gépfegyvereik is voltak. Eze­ket­ később megtámadta ugyanannyi szerb, de visszaverték őket. Csütörtökön csak kisebb csete­paték voltak. Péntek délután 3—4 óra között egy 5—6000 emberből álló szerb csapat, a város szélén megtámadott aOOO-nyi katonából álló csapatot. Pénteken történt velük, hogy éppen ebédelni akartak, a­midőn riadót fuvattak. Ezek a várost megkerülve, megtámadtak egy előrenyomuló el­lenséges csapatot, a­melyet 11 kilo­méternyire visszavertek. A­mikor a magyarok bevonultak Sabácba, ott nem is volt katonaság. Mindenkit betereltek a templomba. Ott megkérdeztek minden szerbet, hogy otthon van-e fegyverük. A­kik megmondták, hogy van, azok házá­ból elvitték a fegyvert, de nem lett bántódásuk. A­kik azonban letagad­ták és mégis találtak házukban fegy­vert, azok meghaltak. Érdekes, hogy katonáinknak sok­kal több bajuk van a komitácsikkal, mint, a rendes szerb katonasággal. Ezek az alattomos emberek az erdők­ben fákról, védett helyekről lövöl­döznek a katonáinkra. Bakáink ezekre azután vadásznak is ! Igazuk van ! A kom­itácsi kegyetlensége ellen csak még nagyobb kegyetlenséggel lehet, védekezni. A komitácsik között, nincs egy szerb állampolgár se. Kivéve néhány fanatikus gyerkőcöt és egy pár el­vakult, vérszomjas aggastyánt. Hisz minden 19 és 55 év közötti szerb állampolgárt behívtak rendes szol­­gálattételre. A komitácsik szerb ajkú idegen, nagyrészt, osztrák-magyar alattvalókból kerülnek ki. Szombaton indultam haza. Hié­nákon (Sabáccal szemközt Szlavó­niában) hallottam, hogy az ottani szerbek megmérgezték a kutakat. Az ottani szerb papot és még tizennégy szerbet lel­ivétett a katonai parancs­nok. E mérgezésnek három magyar katona esett áldozatul. Szombatig Sábác körül negyven­hat halott volt — magyar részről — ezek között is tizenkettő tiszt. A se­besültek száma mintegy háromszáz lehet. Feltűnő kevés azonban a nehéz sebesült. A szerbek vesztesége legalább öt­ször ennyi. Érdekes, hogy bár csak­ úgy duzzad a zsebem a szerb bankóktól, a rend­őrség ingyenjegyét voltam kénytelen igénybe venni, hogy Bolttaszékre utaz­hassam. A szerb papírpénz értéktelen, már Szerbiában sem fogadja el senki. 7. oldal & rayngfcaraja alvásra®!« s a Festraes á3m®hra»S« «1®» BSfézdiljá&SOSE a rendetlen széke­lés is hozzájárul, ha tehát ezt meg­szüntetjük, állapotunkban könnyen áll be lényeges javulás. Igyunk egy pohár természetes Ferenc József, keserűvizet naponkint reggeli előtt, mert ez a gyomorbélcsatornát bizto­san ér, enyhén kitisztítja, s a bélsár meggyülemlésének úgyszólván telje­sen útját állja. Ezért alkalmazták oly' szívesen a Ferenc József-vizet már a bécsi klinika régi orvosai is. Leidesdorf tanár, idegorvos, ennek a világhírű intézménynek egyik fő­büszkesége, többek közt azt is meg­állapította, hogy ez az ásványvíz már kis mennyiségben is kitűnő ered­ményt hoz létre, s még hosszabb ideig tartó használat esetén sem jár semmiféle kellemetlen mellékhatás­sal. Minden gyógyszertárban, dro­gériában és fű­szerüzletben kapható.

Next