Az Est, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-08 / 67. szám
c. olda macskák, vagy nevezzük akárhogy a rudakhoz erősített csont- és bőrhalmazt, mondom, hogy ezek valami hatással lehetnének a kocsik tervszerű mozgatására. Sokkal inkább hiszem, hogy az őrmester káromkodása, a kocsis fohásza, az ostor pattogása és a mi idegeink megőrlődéséből keletkező villamos energia mozgatja előre a járműveket és az eléjük fogott lovakat. Mintha nem volna elég akadály a félméteres sár, még ilyen nagy csomó nyers lóbőr, ropogó csont is van a kocsi előtt, hogyan menjünk hát előre ? Úgy látszik, a lovak is ezen töprengenek, mikor Indítás helyett negédesen egymás fejére hajtják nyakukat. Kettőjüknek együttvéve egypár szemük van, de viszont éveik száma megüti a fél- százat. S míg egy tartalékos trónhadnagynál huszonöt esztendő a legszebb legénykor, a lovak ezt az időt rendes körülmények közt már a nyerges kirakatában élik meg, mint bőrműtárgy és egyebek. No, aztán a kocsis, ő is csak hozzátartozik a járműhöz ! Életkora 16 és 70 év közt váltakozik, ruhája hazai zsinóros szűk nadrág, bőrmellény, városi kiskabát és oláh szőrsüveg színpadi keverékéből áll. A mellett agyarában mindig ott a pipa s hívják bár Sándor öcsémnek, János bátyámnak, vagy Pista bácsinak, — kora szerint — mindig okosabb, mint a földkerekség többi halandói, a kik körülötte élnek. Mikor helységben táborozunk, első útja a korcsmába vezet, lova szőréből egy afrikai számum pora dől és levelei mindig így kezdődnek : »A . .. harctérről. ..« és félül okvetlenül a meg van írva, milyen nagy és halálos veszedelemben forognak állandóan. Akik harminc kilométerrel előttük, rajvonalba fejlődve, tényleg halálos veszedelemben vannak, korántsem tudják a helyzetet olyan meggyőzően ecsetelni, mint ezek a front mögötti civilek. Hát ez az a társaság, melylyel nekem előre kell jutnom naponta átlag húsz kilométerrel. Indulás reggel hét órakor, Sie, Wachtmeister, aber alles soll gestellt sein ! Igenis, hadnagy úr, tehát ébresztő négy órakor, mert Úgyis lesz félhat, mire felhaszmálódnak, megetetik a lovakat és tetszik nekik kisétálni a kocsihoz. Van félnyolc, mire tényleg indulhatunk, gyű, hajrá, gyahá, hahó , de az első kocsi nem indul. — Előre, te gazember ! — Nem indít, hadnagy úr, nem indít ! — mondja kétségbeesett pofával az illető s lazsnakolja a lovakat. Pedig nem az a baj, első pillanatra lehet látni; a lovak azért nem indulnak, mert a sok ostorozás és rángatás csökönyössé tette őket; ellenben a kocsi azért nem tud megmozdulni, mert a kereke az éjszaka befagyott a sárba s a lókötő kocsis lusta volt kiemelni a fagyott rögből, pedig meg volt parancsolva. — Szállj le, emeld ki! — Egy boxer az őrmestertől és a kocsi már megy is. Jön a második, a harmadik már trappol, a negyedik galoppot, elől az első megijed, ő már egyenesen versenygaloppot szuggerál vén macskáiba. Orditás, sipolás, hohó, hab, lépés, ki parancsolta, hogy trapp, te istenátka te, ne tessék haragudni Jürer úr, azt hittem, nem árt egy kicsit a lovacskáknak. Ne gyerünk tovább, induljon a többi is, mi van magával, maga öreg ott a hatodik kocsinál, gyerünk, gyerünk ! Nem megy ez a nyerges, pedig a másik nagyszerűen huzna, gyi, gyi ! De a lovak nem mennek, egy melankólikus kis szürke s egy elkeseredett pej, olyan hosszú lábakkal, mintha emeletről nézne le. A pej ráhajtja fejét a szürke nyakára és eszeágában sincs megmozdulni, az öreg ostorozza a szürkét, amely huzna is, de egyedül nem bírja a kocsit és a vén szamár a bakon nem veszi észre, hogy a per a hibás. Szegény szürke kínlódik, aztán a hátsó két lábára áll, majd lezuhan és a kocsi mégse megy. — Az Isten verje meg a fajtáját! — dörmögi Pista bácsi és lemondóan ereszti le gyilkos ostorát. — Leszállói, vezetni ! Dörmögve leszáll, a ló fejéhez áll, kezdi cibálni a zablát, no, hálistennek. Alig tesz öt lépést, otthagyja a zablát és fel akar ülni, a lovak azonban megállnak, a legmélyebb kátyúban. Megint káromkodás, te vén szamár, te, az embert elfogja a méreg, jobb nem odanézni. Lássuk inkább a többi kocsit ! Itt sem sokkal örvendetesebb az indulás, egy tucat istráng kiszakadt, két rúd eltört, a legtöbb kocsit úgy kell tolni, lovastul, mert másképp nem megy előre. Suhog a nádpálca, öreg nagyapákon vágok végig, de muszáj, nem megy másképp , ezek az emberek érzéketlenek minden jó szó, minden tanítás és szidalom iránt, csak a verés segít. Már fél kilenc és egy kocsis még csak most jön a két lovával. Hol voltál ? Kérem alásan, messzi a kvártély, sunyit alázatosan, de látszik, hogy egész éjjel ivott és most elaludta az időt. Muszáj lóhátról nyakonvágni , ki leszel kötve, részeg disznó; igenis hadnagy úr, gyű,gyűl Nincs emberi ideg, a mely kibírja a további indítást, én majd előremegyek,Wachtmeister, sie bleiben zuletzt, jawohl, Herr Leutnant. — Anschliessen, felzárkózni, ne aludjatok, az Isten szerelméért, emberek ! — Gyű, kohá ! — és belecsapnak ostorukkal a gebékbe, megint pokoli zűrzavar, összevisszaság, egyik jobbra, másik balra hajt, belefordulnak az árokba, egymásba hajtanak és aztán megáll az egész társaság. Gyorsan előre, mi baj, miért álltok ? — Elől megálltak — mutatnak előre mind. Csakugyan, elől két kocsi megy, de a harmadik áll. No, mi az ? Hát pipára gyújt a Pista bácsi, a gyufa nedves, a szél is fúj, nem akar égni, verje meg az Isten, már tudniillik a pipát, hát közben megálltak a lovak és megállt a harmadik kocsi mögött pont száznegyvenhét. — Hajtasz rögtön előre ! — Hát jó, jó, na, gyű, gyű, ismét nem indul, nem fog indulni megint egy se, kezdődik újra az egész komédia, mind e miatt a rossz pipa miatt és még fejbe sem lehet vágni Pista bácsit, mert ponyva van a kocsija fölött és alája bujt. Közben egy más trénkolom utolért, a kocsik összekeverednek, ki tudja, nem mennek-e az idegen kolonnái a mieink, hiszen olyan korlátoltak, hogy azt sem tudják, hova tartoznak. Rettenetes ez, kinek vannak hozzá idegei, gyerünk inkább előre, az utat rekognoszcirozni, mert hallom, nagyon rossz és biztosan elakadunk. Gyű, há, gyű, ordítanak és csattognak mögöttem, egy reccsenés, ez biztosan a Pista bácsi kocsirudja ... Uram, atyám, teremtő jó Istenem, miért is lettem trén ? ~rd.— Az angolost nem várnak gyors siker a Dardanelláknál Rotterdam, március ] (Az Est rendes tudósítójának ávirata Az az optimizmus, amelylyel az angol lapok és az angol közvélemény Dardanellák elleni akciót a bombázás első napjaiban kisérte, már eltűn Az angol lapok most egymásután hangoztatják, hogy ez az akció nem feladatot ró az egyesült flottára. A Daily News például ezeket írja : Az az első öt mértföld, amelyet a Dardanellákba behatoló flottána meg kell tennie, igen veszedelmes út. Minden hajó, a méh Kephezböl a Nagara fok felé merészkedik, a hét legnehezeb török üteg támadásának van kitéve. A Dardanella e része azonkívül a legsűrűbben van telehintve aknákkal. Itt sem a körülmények között sem várható gyors siker. Tany Rotterdam, március | Az Est rendes tudósítójának távirati A londoni jelentések szerint a szövetséges flotta Gallipoli fé szigeten a tengerszoros előtt egy megfigyelő állomást elpusztított. A francia hadihajók tovább bombázták a Bocair-erődöt és a Kaacs hidat elpusztították. Más hajók bombázták az Adramiti-öblöt , állítólag több ágyút megsemmisítettek. (Az Adramiti-öböl a Dardanelláktól délre Kisázsia egyik öble, szembe Mytilene szigetével.) Van Dy Egy szemtanú a Dardanellák bombázásáról Berlin, március 7. (Az Est jelentései A B. Z. am Mittag alkalmi tudósítója, aki jelen volt a Dardanelláknak az ellenséges hadihajók részéről történt legutóbbi bombáztatásánál, azt jelenti, hogy a hadihajók akciója teljesen negatív eredménynyel járt. A török ütegek teljesen sértetlenek maradtak és emberélet sem esett áldozatul. Az angol és francia hadihajók nem tudják megtalálni a török ütegek állásait és a bombázás ilyenformán csupán a környék polgári lakossága körében okozott nagy nyugtalanságot. A hangulat változatlanul bizakodó. Bécs, március 7. (Az Est jelentése) Milánóból jelentik. Az Italia című lap haditudósítója jelenti, hogy az angol és francia flotta naponként átlag háromezer lövést adott le a Dardanellák régi erődeire. Ezek közül körülbelül tizenöt találta el a cé pontot. A törökök ütegei már nincsenek többé benn az erődökben , ezért a nagy ágyúzás ellenére sem szenvednek veszteséget. A török ütgek átlag száz lövést tesznek naponként a hadihajókra. A levelező az hiszi, hogy a Dardanellák forszírizása teljesen lehetetlen. A török a tengerszoros mindkét partján nag csapatokat koncentráltak és nem tüzérséget állítottak fel. (Zeit.) Nagy francia kitüntetés French tábornoknak Rotterdam, március 7. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Delacroix tábornok e hó 4-én adta át French angol főparancsnoknak a katonai érmet. French az egyetlen angol, aki eddig ezt a francia kitüntetést megkapta. Kívüle még csak egy külföldi, Albert belga király részesült ebben a kitüntetésben. Delacroix beszédet intézett az angol hadvezérhez, dicsérte az angolok vitézségét és kitartását és ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a szövetségesek győzni fognak. French válaszában természetesen a franciák hősiességét dicsérte. — Büszke vagyok arra, — úgymond — hogy a franciák oldalt harcolhatok és biztos vagyok a győzemben. Delacroix ezután a becsülettel nagykeresztjét nyújtotta át Wicohs tábornoknak, az indiai csapat vezérének, továbbá Allenby és Piteney tábornokoknak. Tank% Hétfő, március 8 Oroszországnak nincs egyezség Konstantinápolyra Milano, márciusAz Est tudósítójától quirináli orosz követ attasés kijelentette, hogy Oroszorszé és szövetségesei között nini egyezség Konstantinápolys vendő birtokára vonatkozólag Rövid idő múlva Midiánál oros haderőket hajóznak ki, hogy francia és angol csapatokat Konstantinápoly ellen való útjukba megelőzzék. Kigyulladt angol cirkáló Rotterdam, márciusAz Est rendes tudósítójának távirat A londoni lapok csak most ismer be, hogy a Kent angol cirl , a Falkland-szigeteknél tivott tegeri csatában majdnem a levegő röpült. A hajó gránát-rakománya felrohant, a cirkáló kigyulladt és a tűz csak nehezen lehetett eloltani. T. 1